"Lehet, hogy egy nap majd arra ébredek, hogy ebből az útból kihoztam mindent, amit ki lehet hozni; akkor majd haza indulok." - Hong Anh
Nagyjából három hete tudom, hogy nem fogok belépni ezen az utazáson Indiába, csak lusta voltam megírni az ehhez tartozó cikket.
Szóval eredetileg úgy terveztem, hogy Sri Lanka után - ahol most vagyok - még eltöltök két és fél hónapot Indiában, és onnan fogok hazarepülni, valamikor november közepe felé.
A Perhentianen aránylag sok időm volt gondolkodni és meditálni, és két a harmadik hét végére nagyon-nagyon sok dolog ért össze bennem, ezeket megpróbálom összefoglalni - elsősorban magamnak, hogy ha 10 év múlva előveszem a blogot, akkor majd az akkori fejemmel össze tudjam vetni a mostani gondolataimat a jövőbeliekkel:
Tehát ezért nem megyek Indiába - idézet egy otthonra írt levélből:
- Elfáradtam. Igazából eljutottam olyan szintre, hogy India
semmivel sem érdekel jobban, mint Srí Lanka, vagy Kína, vagy bármelyik
másik ország. Az úton találkoztam sok olyan utazóval, aki azért utazik
még mindig, mert valamikor X hónappal korábban meghozott egy döntést, és
ahhoz tartani akarja magát, de igazából minden miatt csak fanyalognak,
hogy ezvoltszar, az volt szar, ígyszar az út, úgy szar az út, de nem
indulnak haza, mert akkor mit gondolnak majd otthon. Ezt nem szeretném.
Azt hiszem, hogy ez is egy tanulási folyamat része: Először meg kell
tanulnod meghozni egy döntést, megtapasztalni, hogy az mivel jár,
megérteni a felelősséget, ami a döntés meghozatalával jár. A következő
lépcsőfok, amit anno a Cili mondott: megtanulni foggal-körömmel küzdeni a
döntésért, és fel nem adni, akárki akármit is mond. És azt hiszem, hogy
van egy harmadik lépcsőfok is: Megváltoztatni vagy eldobni egy döntést,
ha már nem jó, és újat állítani a helyébe, amiért aztán megint
foggal-körömmel küzdhetsz.
És én mostanra jutottam el olyan szintre azt hiszem, hogy olyan vagyok, mint azok az utazók, és nem úgy akarok Indiába menni, hogy "basszameg, két hónapot el kell töltenem itt." Az utóbbi időben sokat beszélgettem Naomival, aki egy angol lány, és most már több, mint 2 évet utazott; ő azt mondta, hogy ez olyan hiba, amibe az először utazók sokszor beleesnek, pedig ha hazamennének egy fél évre, vagy évre, akkor sokkal jobban élveznék.
- Alkothatnékom van. Kipróbáltam utazás közben az alkotást, és nekem nem igazán működik. :) Van egy közel egy éves projektem, amit valami miatt NAGYON meg akarok csinálni, és valami miatt NAGYON nem akarok vele novemberig várni, hogy elkezdjem. Nem tudom, hogy mi a pontos indokom rá, csak érzem, hogy ezt akarom, és azt látom, hogy itt nem megy, nem az igazi, mert én sem tudok hatékony lenni, és a másik 3 embert sem tudom innen motíválni. Ha viszont hazamegyek most, akkor van időm és pénzem novemberig - vagy amíg a pénzem kitart - csak ezzel foglalkozni, vagy csinálni mellette félállásban/szabadúszóként valamit.
- Ezt hagytam a legvégére, mert ez az, amit a legkevésbé tudok elmondani, vagy szavakkal leírni: Azt hiszem, hogy ez az utazás most ennyit tudott hozzám tenni. Mármint ennyit tudott formálni, ennyit tudott fejleszteni, ennyit tudtam belőle tanulni. Az egésznek meg az volt a lényege. :) Nincs mese, kell egy másik út, amivel folytathatom a tanulást. :) Azt már tudom, hogy a világ kicsi, naaagyon kicsi, úgyhogy nem lesz nehéz onnan folytatni, ahol abbahagytam. Azt már nem fogom érezni, hogy "feladtam", vagy "visszafordultam", mert úgy érzem, hogy "kész" van. :)
Azóta van egy negyedik érvem is, ami igazából a döntés meghozatalától teljesen független, mert csak pár napja tudatosult bennem, hogy hoppá:
- Malajziában visszadobták a vízumigényemet Indiába hivatalosan is, ami elméletileg nem baj, mert Sri Lankán még igényelhettem volna vízumot, ahol megadják pacsira. Viszont pár napja találkoztam itt egy csávóval, aki mondta, hogy "igen, megkapod pacsira, ha nincs korábbi elutasított igénylésed; ha külföldi vagy, és el voltál utasítva, akkor az ország, ahol indiai vízumot akarsz szerezni, nem Sri Lanka. Menj Thaiföldre!". Szerencse a köbön. :)
Szóval lényeg a lényeg, úgy fest, hogy valamikor szeptember közepe felé érkezem haza - pontos dátumot azért nem tudok mondani, mert a gépem Münchenben száll le, ahol még ismerősökkel találkozás-hazastopp, szóval pár nap még biztos, mire hazavergődök, de szeptember közepétől biztosan elérhető vagyok. :)
