Érdekes dolog a motiváció: Idő közben hazaértem, és körülbelül 5-6 alkalommal láttam hozzá az első Sri Lankás posztnak... Most végigcsinálom. :D
Srí Lanka már a vízum - pontosabban ETA - igénylés során rendkívül szimpatikus volt: Az ETA kb. olyan, mint amikor az USÁ-ba lépsz be. Mindenki kap vízumot, csak fizetnie kell egy picit az államnak, ezzel támogatva a kormányt. Ez teljesen elektronikusan zajlott - még Perhentian Kecilen intéztem. Szépen kitöltöttem minden mezőt, majd fizettem, és kaptam az e-mailt, hogy 3-5 napon belül feldolgozzák az igénylésemet. Rá két másodpercre jött a másik e-mail, hogy az igénylésemet elfogadták, ezzel meg ezzel a belépőkóddal fogok tudni bemenni az országba... El sem lehetett ennyi idő alatt olvasni az igénylést... :)
Miután leszállt a gépem Srí Lankán, azt vettem észre, hogy sokkal kevésbé érzem magamat elveszettnek, mint a reptéren, Kuala Lumpurban. Csomagfelvét, belépés az országba. Itt érdekes dolog történt: Előttem vagy 50, díszesen felöltözött néni állt a sorban, majd amikor megláttak, mindenki átállt egy másikba. A határőr parancsa volt, így gyakorlatilag soron kívül odaslattyogtam a tiszthez, aki végignézett, elmosolyodott, elkérte az útlevelemet. Mondtam neki, hogy nem igazán tudom fejből a címemet, ezért nem töltöttem ki az Entry cardomon ezt a mezőt, de a meg tudja nézni az ETA igénylőm adatai között. "Hagyjuk, lényegtelen." - majd azzal a lendülettel kaptam is a pecsétet. ENNNYIII? Se egy "ez meg milyen útlevél?", se egy "ETA igénylés számát kérem"? Átbattyogtam a kapun, és beléptem az országba...
A vámellenőrzés is izgalmasan zajlott: Azt tudtam, hogy itt is van halálbüntetés, és továbbra sem tudtam, hogy az injekcióimból nem lesz-e para, úgyhogy rutinosan a vörös vámra mentem, ahol... nem volt senki. SENKI. Akkor irány a zöld vám... Ott sincs senki. Hát, jó... Fogtam a cókmókomat, és irány tovább a reptér előterébe, ahol vettem egy SIM kártyát nem egészen 800 forintért. Ennyi pénzért volt 200 mega 4G-m (amivel nyilván semmit nem értem a Defymmel), 500 darab SMS-em hálózaton belül, és ha jól emlékszem, talán 2 órányi hálón belüli ingyen hívásom. Ekkor éreztem másodszor, hogy utálom a Telekomot és a Vodafonet és a Telenort. :)
Felszálltam egy colombói buszra, ami bevitt a városközpontba, ahol felhívtam Asangát, a CS hostomat, aki kérte, hogy keressek egy tuk-tuk vezetőt, aki majd tovább visz hozzá... A tuk-tukról azt kell tudni, hogy ez egy indiai közlekedési jármű - egy háromkerekes, fedett motor gyakorlatilag -, ami arra van, hogy az amúgy is életveszélyes és kaotikus Srí lankai közlekedésben megháromszorozza a káoszt. :)
A videón nem jön át, de az első pár nap halálfélelmem volt, ha tuk-tukba kellett ülni. Az a helyzet ugyanis, hogy a a tuktuk kis helyen is elfér... Néha túlságosan is picin próbál elmenni, ahol európai embernek biztos nem jutna eszébe. Ez többnyire sikerül is egyébként, de nem mindig...
Asangáról azt kell tudni, hogy egy kutatóintézetnél dolgozik, és alapvetően emberi jogokkal foglalkozik. Este megmutatta az óceánt, közben mesélt picit az ország helyzetéről, és kaptam egy nagyon komoly leckét: elmeséltem neki, hogy szeretek világmegváltó dolgokkal foglalkozni, olyanokkal, amik jobbá teszik a világot. Ezután elmesélte, hogy másfél éve próbál elindítani egy szervezetet, ami az országban árvaházakat húzna fel olyanok számára, akiknek a szülei meghaltak a polgárháborúban. Ekkor értettem meg, hogy a világmegváltást rossz oldalon akarom elkezdeni...
Hazafele megállítottunk egy kolompoló utcai árust, aki valami ízesített, eszméletlenül csípős kókuszreszeléket árult banánlevélbe csomagolva, és pont olyan kukoricadarát, amit Kínában lehetett venni az utcai árusoktól.
Este átjött Asanga barátja beszélgetni. Az van ugyanis, hogy Asanga meleg. Szerencsére kiderült, hogy x ideje együtt vannak, és mondták, hogy ne aggódjak, eszük ágában sincs rám mászni - pedig milyen baromi vicces lett volna az éjszaka kellős közepén egy ismeretlen trópusi országban külföldiként szálláshely után néznem szúnyogriasztó nélkül. :) Ja, igen. Merthogy Colombo erősen veszélyeztetett terület a dengi láz miatt az elmúlt pár évben. Egész jót beszélgettünk, csináltak vacsorát - currys csirkét ettünk currys rízzsel.
Az elkövetkező pár napban összeszedtem, hogy merre szeretnék járni az országban, és megismertem Asanga pár ismerősét. Elmesélték, hogy a melegek helyzete az országban elég problémás, ugyanis halálbüntetés jár a melegek közötti kapcsolatért. Ezen dolgoznak most, van pár szervezet az országban, akiket próbálnak egyesíteni - egyelőre nem túl sok sikerrel.
Sajnos Colombóról nem készítettem képeket - igazából nem sajnos, mert volt látnivaló elég az országban, szóval a többi poszthoz lesz sok kép, ígérem. :)
Amikor végül - 3 nap alatt - összeállt az útiterv, elindultam...
