Vízum - Oroszország

Pár bejegyzéssel korábban ígértem, hogy lesz szó a vízumokról, picit részletesen. Útvonalam első vízumköteles állomása Oroszország lesz, ennek megfelelően az orosz engedéllyel kezdtem a vízumok begyűjtését.

Rövid távon sikerült kiderítenem, hogy ez kimondottan nem lesz egy könnyű menet, mivel amit én szeretnék, arra az Orosz Föderációban nincs igazán lehetőség, ráadásul a vízumigénylést nagyon komolyan veszik. Utólag már bánom, de nem volt annyi eszem, hogy azért megpróbáljam magam elintézni a nagykövetségen, hanem az egyszerűbb utat választottam: felkerestem az 1000út utazási irodát, és rajtuk keresztül intéztem a vízumot.

Ahhoz, hogy turista vízumot kaphassak, az alábbi négy dologra van szükség:

• kell egy meghívólevél: ilyet elvileg kaphatsz magánszemélytől, aki orosz állampolgár, vagy valamilyen orosz jogi entitástól (utazási iroda például). Állítólag állampolgártól pacsira biztosan nem fogsz meghívólevelet kapni, ennek pedig az az egyszerű oka, hogy nem egyszerű a meghívólevél összerakása, elég bürokratikus a rendszer ezen része, és emiatt nem szívesen állnak sorba. Ezt picit sajnáltam, mert ha találtam volna orosz állampolgárt, aki segít (couchsurfingen; de nem sikerült), akkor valószínűleg neki merek vágni egyedül az ügyintézésbe.
• kell egy igazolás arról, hogy van érvényes utasbiztosításod arra az időszakra, amíg az országban tartózkodsz: Itt van egy kis bonyolítás - csak olyan biztosítókat szeretnek elfogadni (?), amiknek van oroszországi viszontbiztosítójuk. Ezek listáját megtalálod az 1000 út utazási iroda honlapján. Nekem volt utasbiztosításom a bankomnál a dombornyomott bankkártyámhoz, ami 30 napig érvényes külföldön, erről kértem egy igazolást a banktól, ami 2 nap alatt meg is érkezett. A bank természetesen csak arról tud igazolást adni, hogy neked az adott időszakban van 30 napos kintlétig biztosításod.
• kell valami, amiből látják, hogy mivel fogsz érkezni, és ami még fontosabb: hogy mivel fogod elhagyni az országot. Ez lehet vonatjegy, lehet repjegy. Az autóval érkezőket nem szeretik, ahhoz külön papír szükséges. Én előzetesen foglaltam egy repülőn helyet Moszkvába, mert vágányzár volt a valódi időpontomra a MÁV-nál. Ezt amúgy nem bánom, mert a MÁV-nál vonatjegyet kellett volna vennem, amit visszaváltani csak kb. 10.000 forintért tudtam volna (egyrészt nem jövök haza, hanem megyek tovább, másrészt ha egyben veszek jegyet, az kb. másfélszer annyiba kerül, mintha részletekben vennék jegyet)
  Ez elvileg csak tranzit vízumhoz kötelező, tőlem viszont kérték anno.
• apróságok: kell igazolványkép, kitöltött vízumigénylő lap, meg meghatalmazás az utazási irodának.

És van még egy dolog: A vízumigényléshez nem kell ugyan, viszont az országból való kilépéskor megbüntetnek, ha turista vízumod van, viszont nincs kint bejelentett lakcímed. Ezzel kapcsolatban elvileg a szabály az, hogy ha 3 (egyes források szerint 5 (!?) munkanapnál többet tartózkodsz egy adott helyen, akkor be kell jelentened az ottani lakcímedet. Namost elvileg lehetséges, hogy 30 napot bent vagy az országban, és folyamatosan utazol, de a gyakorlat szerint ezt nem nagyon szeretik a határon.  Én valószínűleg meg fogok szálni Moszkvában valahol 1 napra, kapok róla papírt, és így talán kevesebb zűr lesz az országból való kilépéskor.

Kb. 2 hét alatt készült el a vízum, és utólag valószínűleg meg tudtam volna oldani magamtól is, bár nem tudom megmondani, hogy a meghívólevél mennyire kötelező az országba. Mongóliába például be lehet menni anélkül is (lásd hamarosan a mongol vízumról szóló bejegyzést. :D)

Őszintén szólva a meghívót és a lakcímregisztrációt sajnálom, mert picit úgy érzem, hogy rá vagyok kényszerítve, hogy egy transszibériai expresszes utazáshoz - ha szeretnék megállni pár nagyobb városban körülnézni -, akkor csaljak. :(

Vipassana - ilyen egy kurzus

:) Jelentem, hogy szombat este fél 8 körül sikeresen megérkeztünk Ricsivel Budapest Ferihegy 1 repülőterére. Amíg még frissek az élmények, szeretném őket leírni, egyrészt, hogy megmaradjanak, másrészt hogy megkönnyítsem a dolgomat, amikor valaki azt kérdezi, hogy milyen volt.

A bejegyzés valószínűleg hosszú lesz, nem haragszom meg, ha bárhol azt mondod, hogy "eddig bírtam." :)

Fényképeink a táborról nincsenek, ugyanis tilos volt bármilyen elektronikus eszközt használni a kurzus területén, ebből adódóan saját képekkel nem nagyon szolgálhatok, de igyekeztem összeszedni pár jó képet a netről. Ennyit a mentegetőzésről; lássuk, hogy mi minden történt az elmúlt 11 napban...

Brace yourselves: Vipassana is coming!

Körülbelül azóta tudom, hogy szeretnék egyszer hosszú-hosszú időre elvonulni a világtól, amióta 8 évesen magamhoz tértem életem első meditációs élménye után.

Ezt mindig is úgy képzeltem el, hogy fogom a sátorfámat, és elindulok a nagyvilágba, és csak sétálok és meditálok és sétálok és megyek, és ha valahol úgy gondolom, hogy itt most jó lesz, akkor elidőzök egy picit, majd tovább indulok... Kísértetiesen hasonlít arra az útra, amit tervezek, nem igaz?!

Nyár elején olvastam először a Vipassanáról Béláék blogján - egészen pontosan ebben a bejegyzésben, ami dióhéjban azt tudja, hogy 10 napra kiszakadhatsz a világból, és elvonulhatsz meditálni egy meditációs központba, ahol megtanítanak neked egy meditációs technikát. Nyilván azonnal eldöntöttem, hogy must have a dolog, aztán amikor Judit hazaért, és mesélt az élményeiről, akkor eldöntöttem, hogy még az utazás előtt megcsinálom az alapkurzust, hogy az utazáson már tudjam gyakorolni, ha úgy adódik. 

Szerencsére egy jóbarátom, Ricsi is úgy döntött, csatlakozik, így kerestünk egy szimpatikus időpontot és helyszínt a dhamma.org-on, majd pár nap alatt lezongoráztuk a jelentkezési procedúrát, pár hete megerősítettük a jelentkezésünket, valamikor karácsony környéként foglaltunk két repjegyet Belgiumba, és kedden irány Brüsszel, majd Dilsen-Stokkem pajottája.

Magáról a vipassanáról és erről az egészről addig nem szeretnék túl sokat írni, amíg nincs gyakorlati tapasztalatom, annál szerintem sokkal fontosabb, hogy mit várok ettől a 10 naptól:

• először is egy roppant intenzív stresszoldást
• végső felkészülést lélekben az útra
• a végére kicsit stabilabb világképet
• sokkal jobb önismeretet

Nyilván tisztában vagyok azzal, hogy mennyi mindent fog valószínűleg adni a kurzus a végére - önismeret, koncentráció, fizikai tudatosság, stb -, és ezeket is értékelem és fontosnak tartom, és biztos vagyok benne, hogy nagyon is fogom tudni értékelni őket, de ezt a négy dolgot mindenképpen szerettem volna kiemelni, mivel roppant nagy szükségem lesz rájuk az út során, és az indulás előtti pár hétben.

Több helyen olvastam már, hogy a vipassanát elkezdők között nagy a kiesési arány - és többen kérdezték már, hogy miért gondolom, hogy én be fogom tudni fejezni. Azt hiszem, leginkább azért, mert nem "csak elmegyek rá", hanem "elmegyek rá, mert szükségem van rá az úthoz!", és ha ez nem ad elég kitartást ahhoz, hogy a 10 napot végig csináljam, akkor semmi sem... De ettől nem félek. :)

Legközelebb majd csak a hazaérkezésem után lesz bejegyzés, ami március 17-re datálható...