Dalai Eej - a Höszgöl-tó

Öt fős csapatunk két nappal ezelőtt sikeresen visszaért UB-ba a Höszgöl tótól. Sajnos a Murphy gondoskodott róla, hogy életjelet ne nagyon tudjak adni magamról, ugyanis a lépcsőházunkból idő közben eltűnt az internet, és Hang Anh-nal úgy beszéltük meg, hogy 1 napot pihenünk a városban, és utána irány a sivatag - így nem nagyon volt időm sem net után kutakodni, mert egy csomó teendő maradt a két napra. Emiatt elnézést kérek, azonban remélem, hogy a következő bejegyzés kárpótol titeket a +2 napnyi várakozásért. :)

Vipassana - ilyen egy kurzus

:) Jelentem, hogy szombat este fél 8 körül sikeresen megérkeztünk Ricsivel Budapest Ferihegy 1 repülőterére. Amíg még frissek az élmények, szeretném őket leírni, egyrészt, hogy megmaradjanak, másrészt hogy megkönnyítsem a dolgomat, amikor valaki azt kérdezi, hogy milyen volt.

A bejegyzés valószínűleg hosszú lesz, nem haragszom meg, ha bárhol azt mondod, hogy "eddig bírtam." :)

Fényképeink a táborról nincsenek, ugyanis tilos volt bármilyen elektronikus eszközt használni a kurzus területén, ebből adódóan saját képekkel nem nagyon szolgálhatok, de igyekeztem összeszedni pár jó képet a netről. Ennyit a mentegetőzésről; lássuk, hogy mi minden történt az elmúlt 11 napban...

Brace yourselves: Vipassana is coming!

Körülbelül azóta tudom, hogy szeretnék egyszer hosszú-hosszú időre elvonulni a világtól, amióta 8 évesen magamhoz tértem életem első meditációs élménye után.

Ezt mindig is úgy képzeltem el, hogy fogom a sátorfámat, és elindulok a nagyvilágba, és csak sétálok és meditálok és sétálok és megyek, és ha valahol úgy gondolom, hogy itt most jó lesz, akkor elidőzök egy picit, majd tovább indulok... Kísértetiesen hasonlít arra az útra, amit tervezek, nem igaz?!

Nyár elején olvastam először a Vipassanáról Béláék blogján - egészen pontosan ebben a bejegyzésben, ami dióhéjban azt tudja, hogy 10 napra kiszakadhatsz a világból, és elvonulhatsz meditálni egy meditációs központba, ahol megtanítanak neked egy meditációs technikát. Nyilván azonnal eldöntöttem, hogy must have a dolog, aztán amikor Judit hazaért, és mesélt az élményeiről, akkor eldöntöttem, hogy még az utazás előtt megcsinálom az alapkurzust, hogy az utazáson már tudjam gyakorolni, ha úgy adódik. 

Szerencsére egy jóbarátom, Ricsi is úgy döntött, csatlakozik, így kerestünk egy szimpatikus időpontot és helyszínt a dhamma.org-on, majd pár nap alatt lezongoráztuk a jelentkezési procedúrát, pár hete megerősítettük a jelentkezésünket, valamikor karácsony környéként foglaltunk két repjegyet Belgiumba, és kedden irány Brüsszel, majd Dilsen-Stokkem pajottája.

Magáról a vipassanáról és erről az egészről addig nem szeretnék túl sokat írni, amíg nincs gyakorlati tapasztalatom, annál szerintem sokkal fontosabb, hogy mit várok ettől a 10 naptól:

• először is egy roppant intenzív stresszoldást
• végső felkészülést lélekben az útra
• a végére kicsit stabilabb világképet
• sokkal jobb önismeretet

Nyilván tisztában vagyok azzal, hogy mennyi mindent fog valószínűleg adni a kurzus a végére - önismeret, koncentráció, fizikai tudatosság, stb -, és ezeket is értékelem és fontosnak tartom, és biztos vagyok benne, hogy nagyon is fogom tudni értékelni őket, de ezt a négy dolgot mindenképpen szerettem volna kiemelni, mivel roppant nagy szükségem lesz rájuk az út során, és az indulás előtti pár hétben.

Több helyen olvastam már, hogy a vipassanát elkezdők között nagy a kiesési arány - és többen kérdezték már, hogy miért gondolom, hogy én be fogom tudni fejezni. Azt hiszem, leginkább azért, mert nem "csak elmegyek rá", hanem "elmegyek rá, mert szükségem van rá az úthoz!", és ha ez nem ad elég kitartást ahhoz, hogy a 10 napot végig csináljam, akkor semmi sem... De ettől nem félek. :)

Legközelebb majd csak a hazaérkezésem után lesz bejegyzés, ami március 17-re datálható...