Vipassana - ilyen egy kurzus

:) Jelentem, hogy szombat este fél 8 körül sikeresen megérkeztünk Ricsivel Budapest Ferihegy 1 repülőterére. Amíg még frissek az élmények, szeretném őket leírni, egyrészt, hogy megmaradjanak, másrészt hogy megkönnyítsem a dolgomat, amikor valaki azt kérdezi, hogy milyen volt.

A bejegyzés valószínűleg hosszú lesz, nem haragszom meg, ha bárhol azt mondod, hogy "eddig bírtam." :)

Fényképeink a táborról nincsenek, ugyanis tilos volt bármilyen elektronikus eszközt használni a kurzus területén, ebből adódóan saját képekkel nem nagyon szolgálhatok, de igyekeztem összeszedni pár jó képet a netről. Ennyit a mentegetőzésről; lássuk, hogy mi minden történt az elmúlt 11 napban...

Mi volt ez az egész?

Valamikor tavaly nyáron olvastam Béla bejegyzését a vipassana kurzusról, amin Judittal voltak, és mivel egész életemben el akartam vonulni egy pár napra gondolkodni az élet értelmén, kitaláltam, hogy ez nekem must have, kihagyhatatlan dolog. Valamikor ősz magasságában kapott tőlem egy nagyon kedves ismerősöm, Ricsi - akivel ez a "világ elől elvonulni picit"  kérdéskör évek óta téma közöttünk - egy e-mailt, hogy van-e kedve jönni. Idézem a teljes választ:

2011/10/28 XXXX richárd <XXXX@XXXX.YYZ>

én oké vagyok evvel

Elkezdtünk időpont és helyszín után kutatni itt Európában a dhamma.org-on, és kitaláltuk, hogy na majd dec. 28. Kréta, de jó lesz... És rájöttünk, hogy otthon senki nem örülne neki olyan nagyon, ha a családi ebéd közepén felállnánk, hogy "akkor én most el, köszi és puszi - de azért isteni ez a bejgli, tényleg!"...

Így végül úgy döntöttünk, hogy legyen tavasszal, mert a januárt-februárt nekem még végig kell dolgoznom, márciusban pedig már szabad vagyok. Az utolsó két hetet mindenképp az utazás teendőinek letudásával akartam tölteni, március első hetében pedig úgyis azt akartam élvezni, hogy végre van szabadidőm. Így lett kilőve a március 6-17 időpont, majd kerestünk ehhez egy meditációs központot, és így jutottunk el Dhamma Pajottába, Dilsen-Stockemben, Belgiumban.

Utazás

Miután hatalmas rutinnal leszerveztük az utat, belevágtunk. A rutin és a szervezés annyit jelentett, hogy foglaltunk december elején két jegyet a WizzAirnél Brüsszel-Charleroi (nem, most sem sikerült leírnom magamtól...) repterére, január közepén rájöttünk, hogy az indulás időpontja hibás, megváltoztattuk március 6. 15:00-ról 06:00-ra, március 5-én átmentem Ricsiékhez, és összepakoltuk a cuccot; elindultunk, aztán Belgiumban pedig lesz, ami lesz. A többihez Mapset készítettem inkább, mert úgy nem olyan hosszú, és ilyen úti beszámolót úgysem csináltam még:

Vipassana kurzus útvonal - kommentekkel nagyobb térképen való megjelenítése

Környezet

Itt fájt a legjobban, hogy nem lehetett fényképezni. Egy erdő kellős közepén voltunk, mindenütt fák, meg madárcsicsergés, meg mókusok... Az út éjszakára mindig ki volt világítva eszméletlen hangulatos lámpákkal végig-végig, és ezek a kis light-bulbok akkor, ha volt egy kis köd, olyan mesés hangulatot teremtettek, mintha valami filmben lennél, egy mesevilágban... Sem elmondani, sem leírni nem tudom. :)
A neten azért sikerült pár képet találnom:

A lakóháznak háttal állva készült a kép, jobbra a gong, amivel jelzik, ha van valami (kaja pl), a háttérben az ebédlő.

És itt laktunk. Amúgy nem volt már hó.:)

További képek a Dhamma Pajjotta Picasaweb albumjaiban találhatóak. :)

Megpróbálom leírni én is a tapasztalataimat, Béla sémáját követve - azért ezt a felépítést, mert nagy mennyiségű szövegnél is hatékony tud lenni. :)


Hogy nézett ki a kurzus?


Először is volt pár szabály, amit be kellett tartani, ezek valójában megegyeztek a civil buddhista gyakorlók szabályaival (amíg valaki civil, 5 erényes szabályt kell betartania, amikor gyakorló pappá válik, akkor 10-et, amikor pedig hivatalosan is buddhista szerzetessé avatják, akkor pedig már több, mint 200-at. :D). Ezek a következők voltak:

1. Tartózkodj a gyilkolástól - ne ölj meg semmit szándékosan. Egyrészt, mert amit megölsz, attól elveszed a lehetőséget, hogy ebben az életében fejlődhessen, másrészt, hogy tiszta maradjon a lelkiismereted.
2. Tartózkodj a szexuális kilengésektől (erőszak például) - Vagyis ne árts senkinek. Itt ránk vonatkozott még két szabály, amíg vipassana gyakorlók vagyunk, no maszturbáció és no szex.
3. Tartózkodj a lopástól - Ez a buddhista szövegekben valahogy úgy van megfogalmazva, hogy ne végy el olyat, amely nem adatott meg a számodra (vagyis nem a tied). Lelkiismereti okokból, és mert ne árts másnak.
4. Tartózkodj a hazugságoktól - Ez a buddhista szövegekben úgy jelenik meg, hogy "tartózkodj az inkorrekt beszédtől". Ezzel nem volt sok gond, majd mindjárt rájössz, hogy miért.
5. Tartózkodj a mérgező anyagok szervezetbe való bevitelétől - Vagyis ne drogozz és ne igyál alkoholt. Ennek több oka is van: egyrészt, mert sok drogról és alkoholról leszokni akarót kezeltek vipassanával, és segít nekik. Másrészt az alkohol és a drog bódító hatása függőséget okoz, ami szenvedéshez vezet, és a vipassana lényege a szenvedés megszüntetése. Harmadrészt az alkohol és a drog eltompítja az agyat, és nem engedi koncentrálni. Ha voltál már másnapos úgy, hogy másnap ZH, és még nem tanultál semmit, akkor tudod, miről beszélek. :D

Ezen kívül volt még egy szabályunk, amit be kellett tartani: Az úgynevezett Noble Silence, vagyis nemes csend. Ez három dolgot jelent:

• Nem beszélhet a szád - a kurzus ideje alatt nem beszélhetsz egyetlen másik meditátorral sem. A csend alól kivételt képez a menedzsered és a tanárod.
• Nem beszélhet a tested - Nincs testbeszéd, jelbeszéd, írás. Nincs kommunikáció másokkal.
• Nem beszélhet az elméd - Ez mókás, mert nyilván ez az, amit folyamatosan megszegett mindenki. A célja az, hogy ne a múlton, vagy jövőn töprengj, hanem legyél pontosan itt és most, vagyis a jelenben. Totálisan esélytelen fenntartani ezt az állapotot gyakorlás nélkül pár percnél tovább, ha épp nem meditálsz.
• +1, ami nem része a nemes csendnek, de komolyan vett szabály volt: Nincs testi érintkezés senkivel. Egyrészt, hogy ne zavarj meg senkit az elmélkedésében, másrészt mert megtanít ébernek lenni, és odafigyelni arra, hogy ha többen vagytok aránylag szűk helyen (ebédlő), akkor hol vannak az egyes testrészeid, milyen mozdulatokat tehetsz meg, és milyeneket nem.

A Noble Silence feloldásra került a 9. nap reggelén, 10:00-tól lehetett beszélgetni a többiekkel, de csak csendben, és a meditációs teremtől meghatározott távolságra.

Volt még egy dolog: A férfiak és a nők a kurzus teljes ideje alatt (leszámítva a 9. napot) teljes egészében elkülönültek, elvileg nem is szabadott volna nőt látnunk a 10 nap alatt - azért persze láttunk, csak távolról, például séta közben, vagy a meditációs teremben, ahol egyik oldalt a lányok, másik oldalt mi ültünk.

Aranyszabály: Bármit teszel, a lehető legkevésbé zavarj meg másokat és bárki zavar meg téged, fogadd el és lépj rajta tovább.

A napirend így nézett ki:

• 4:00 - reggeli gong, ébresztő
• 4:30-6:30 - meditáció a szobádban, vagy a meditációs teremben
• 6:30-8:00 - reggeli, majd pihenés (lefordítva: ekkor aludtunk)
• 8:00-9:00 - csoportos (kötelező) meditáció a meditációs teremben.
• 9:00-11:00 - meditáció a szobádban vagy a meditációs teremben, a tanár utasításai szerint (általában a teremben)
• 11:00-12:00 - ebéd, majd pihenés
• 12:00-13:00 - interjú a tanároddal (ha feliratkoztál, vagy behívatott valamiért [akik jelezték, hogy korábban volt valami mentális problémájuk, azokat néhány naponta kötelező vizitnek vetették alá és kifaggatták őket, hogy hogy bírják a kurzust])
• 13:00-14:30 - meditáció a szobádban, vagy a meditációs teremben
• 14:30-15:30 - csoportos (kötelező) meditáció a meditációs teremben
• 15:30-17:00 - meditáció a szobádban, vagy a meditációs teremben, a tanár utasításai szerint
• 17:00-18:00 - teaszünet. Ekkor ihattál teát, vagy tejet mézzel (én ez utóbbit választottam mindig). A régi diákok ekkor már csak forró citromos vizet kaptak.
• 18:00-19:00 - csoportos (kötelező) meditáció a meditációs teremben.
• 19:00-20:15+ - esti elméleti előadás tévéről, ahol Goenka elmondja az elméleti alapjait a következő napnak, és közben írtó jó tanmeséket mesél. :)
• 20:15+ - 21:00 - csoportos (kötelező) meditáció a meditációs teremben..
• 21:00-21:30 - lehet kérdéseket feltenni a tanárnak, ha szeretnél. Ha nem, mehetsz aludni, vagy meghallgathatod a többiek kérdéseit.
• 22:00 - kötelező lámpaoltás.

A kurzusba való belépéskor alá kellett írni, hogy ott fogsz maradni mind a 10 napra, le kellett adni minden elektronikus eszközt, és ha akartad, leadhattad az értékeidet megőrzésre. Én leadtam, 10 napig úgysincs szükségem pénzre.

1. nap


Ez a feladatod: Figyelni a lélegzetedet az orrlyukaknál, orrban bent, anélkül, hogy megváltoztatnád azt. Ezt hívják anapana meditációnak. A cél az, hogy az elméd megnyugodjon, és felhagyjon a szokásos viselkedési mintájával (gondolsz valamire a jelenben, eszedbe jut valami a múltból, amin elmélázol, és elkezded tervezni a jövőt, aminek kapcsán eszedbe jut valami teljesen más, és megint múlt, megint jövő, megint jelen). Ha ez elmúlik, tudsz koncentrálni.

Ilyen volt: 

• Azt mondják, hogy a 2. és a 6. nap a képzetlen elme számára a legnehezebb. A második azért, mert nehéz beleszoknia a monotonitásba. Én sokat meditáltam korábban is, úgyhogy az első nap délutánján már túl is estem a holtponton. A figyelmem gyakran elkalandozott, de ezt azonnal észrevettem, és visszatettem a helyére, estére viszont nagyon unatkozni kezdtem, és picit feszültté váltam.
• Az első nap még nagyon fontos volt, hogy jó benyomást tegyek a szobatársakra, úgyhogy akkor keltem, amikor ők, akkor feküdtem, amikor ők, hogy nehogy megszóljanak.
• A délelőtti napon a 9:00-11:00-ig tartó egyéni meditáción kötelezően beküldtek minket a szobánkba, és azt a feladatot kaptuk, hogy elmélkedjünk az itteni szabályokon. Tapasztalat: SOHA ne meditálj a szobában, mert lehúz az ágy, és elalszol. :D

Valahogy így ültem végig a meditációt.
Azért ilyen buta a kép, mert nem találtam más pont ilyet a neten.
A bicikli nem szükséges a meditációhoz.

2. nap


Ez a feladatod: Figyelni a lélegzeted érintését az orrod alatt, az orrlyukaknál, az orrban bent, anélkül, hogy megváltoztatnád azt. Itt már hangsúlyozottan fontos, hogy ne változtass a normál légzéseden, fogadd el azt a jelent olyannak, amilyen valójában, és ne olyannak, amilyennek te szeretnéd, hogy legyen. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy ha a bal orrlyukadon keresztül lélegzel, ne próbálj meg a jobb orrlyukadon keresztül lélegezni, vagy mindkettőn, hanem vedd tudomásul, hogy ebben a pillanatban ilyen a valóság.

Ilyen volt:

• Reggel megállapítottam, hogy éjjel semmit nem aludtam, mégis teljesen éber vagyok.
• A lábam picit többet fájt, mint előző napon, főleg a térdem.
• A nap közepére kezdtem felfogni, hogy végtelenül szabad vagyok, mert bármit teszek, itt nincsenek normák, csak A feladat van, és ennyi. Senki nem vár tőled semmit, és te sem várhatsz senkitől semmit, mert mindenkinek csak saját magával szemben van ügye. Ez egy nagyon fontos belátás volt, és egyben fontos felismerése annak, hogy a társadalomban mennyire korlátozva vagyunk az attól való félelem miatt, hogy mások hogyan ítélnek meg minket.
• A második napon meséltek nekünk az esti okításon a dhammáról, ami nagyjából azt jelenti, hogy olyan igazság, ami igaz a múltban a jelenben és a jövőben is mindig, minden körülmények között. Például ha elültetsz egy banánmagot, abból biztosan nem lesz körtefa. Az egyik ilyen univerzális szabály, hogy ha morális életet élsz, kevésbé nehezíted meg a saját életedet. Ehhez sok minden tartozik, többek között az is, hogy bármit teszel, azt minimum úgy teszed, hogy ne árts senkinek, de legjobb, ha mások érdekében teszed. A cél soha nem az, hogy elfogadj bármit, amit bárki mond, legyen szó akár az atyaúristenről is, hanem Te magad tapasztald meg, és te magad alakítsd ki a saját tapasztalataid alapján a saját dhammádat. Ezzel kapcsolatban akadt egy gyakorlati problémám, aminek következtében egész éjszaka nem aludtam:
  Négyen vagyunk egy szobában; este, amikor bementem, a villany fel volt kapcsolva. Egy ember aludt, egy embert láthatóan zavart a fény, mert bár ágyban volt, a fejére húzta a takarót, egy ember hiányzott, én pedig lefeküdni készültem. A probléma: lekapcsoljam-e a villanyt? Ha lekapcsolom, kiszúrok a negyedikkel, ha nem kapcsolom le, kiszúrok 3 emberrel. Általánosan megfogalmazva a problémát: adott egy szituáció, amikor bármit teszel, valakinek ártani fogsz. Milyen szabály mentén hozol döntést?
  Na, ezzel elszórakoztam a reggeli gongig. :)

3. nap


Ez a feladatod: Figyeld az orrcsúcs-száj feletti háromszögben a különböző érzéseidet. Kicsit félreértettem a feladatot, mert előző nap elkezdtem viszkető érzést érezni az orrom alatt, és sikerült megfigyelnem azt az egyetlen pici pontot, ami okozza a viszketést, és azt hittem, ilyen "csodapontokat" kell figyelni. A nap végére már éreztem ugyanilyen pontokat szanaszét a háromszögön belül, egész sokat. Volt, ami olyan volt, mint a tűz, volt ami olyan, mintha pici bogarak sétálnának, volt viszketős, volt feszültséges, és volt olyan, mint a víz.
Ilyen volt: 

• eddigre már egyáltalán nem kalandoztak el a gondolataim, és a nap végére már tudtam azzal szórakozni, hogy a levegőt egész addig tudtam követni, amíg a tüdőhöz nem ér. 
• az ember kezd elvont lenni, kezdi észrevenni, hogy az agya kezd átállni részletes módra: egyre több részletet vesz észre. Egyrészt a kb. 300 méteres, kör alakú területen, amin körbe-körbe szoktunk sétálni, észrevettem egy csomó fát, a hallásom sokkal kevesebb zajt ignorál - hallottam mókusokat. (jé, vannak mókusok?) Meghallottam a pockok rágcsálását a földön. (jé, vannak pockok? És ilyen aranyosak?) Észreveszem, hogy a víz a pohárban minimális lötykölés hatására nem lesz teljesen vízszintes, hanem mindig lesz egy pár pillanatig olyan rész, hogy a víz fent marad a pohár oldalán egy pár milliméternyit kiemelkedve a környezetéből. A tapétának mintája van, egy fáról 10 percen keresztül tudsz újabb és újabb részleteket elmondani (magadban).
• kiderült, hogy van egy tábla a sétálós terület legtávolabbi pontjában, ami kb. annyit mond, hogy a WC-n legyél szíves pisilni, és ne itt.
• beszéltem az előző esti lámpás problémámról a tanárral, aki annyit mondott: Kapcsold le a villanyt! Nem értettem, hülyének néztem, egészen sokáig, a 8. napon rájöttem, hogy mit jelent: Ő nem mondhatja meg helyettem, hogy mit hogyan értelmezzek, az én feladatom megtapasztalni és megérteni a szabályokat. Aztán elfogadni, vagy elvetni.
• a világ legcsodálatosabb érzése, ahogy megszületik egy könnycsepp - ezt ásítással lehet előidézni. :) Ugyanakkor fájdalmat okoz a könnycsatornának. És ahogy legördül az arcodon, és érzed minden egyes sejtben külön-külön a nedvességet, majd utána a szárazságot, amit okoz... Bvá, teljesen megszerettem.

4. nap


Ez a feladatod délelőtt: Az orrod alatti pici részben figyelni az érzeteket.
Ez a feladatod délután: A fejed tetejétől a talpadig végigmenni az  egyes testrészeken, és minden egyes érzést figyelni.
Strong determination: Mostantól a csoportos meditációk alatt egyetlen alkalommal sem szabad megmozdulni, vagyis mozdulatlanul kell ülni napi 3x1 órán keresztül.

Ilyen volt: Ez volt életem legkeményebb leckéje, és életem eddigi legeslegeslegnagyobb küzdelme, mindezt magammal. Az esti kötelező meditáció kellős közepén közölték az új feladatot, és közölték, hogy mostantól nem szabad megmozdulni a kötelező meditáción. Úgy határoztam, hogy ha mostantól úgyis ez a feladat, akkor megcsinálom, bár dühös voltam, hogy nem kaptunk lehetőséget rá, hogy előre felkészüljünk, ráadásul közölték, hogy amit eddig csináltunk (az elmúlt 3 nap), az nem is vipassana volt. Emellett rosszul éreztem magamat, mert pont olyan testhelyzetben kaptuk meg a feladatot, ami nem volt túl kényelmes, mert hátradőltem picit, és hasizomból kellett tartanom magamat.
A 10. perc mozdulatlanság után feladtam a testem átvizsgálását, és úgy határoztam, hogy elleszek magamban a hátralévő kb. 30 percben. Hatalmas hiba volt: 5 perccel később az elmém tombolt a sértődöttségtől, a dühtől, a haragtól: Miért nem szóltak nekem erről korábban? Hogy merészeltek ilyen helyzetbe hozni? Mire jó ez az egész? Mégis mit várok ettől a totális baromságtól? Ez a Goenka egy köcsög tata, mit képzel?! Korrektül végigcsináltam eddig, mégis szívatnak? És még ott van a köcsög tanár is! Segítséget kértem tőle, erre gyakorlatilag lehülyézett?! ENGEM?! HOGY MERÉSZELI?! És tombolt, és tombolt, és tombolt, közben a térdeim olyanok voltak, mintha valaki folyamatosan kést forgatna bennük, ahol a kezem a lábamhoz ért, ott pedig olyan erősen lángolt a lábam, mintha a pokolban lennék. A derekam fájt, izzadtam és remegtem és üvölteni tudtam volna - és üvöltöttem is, csendben, békésen ülve, csukott szemmel.
Aztán éreztem, ahogy egyre fogy a motivációm, és fel fogom adni az elhatározást, hogy megcsinálom. Így elkezdtem küzdeni ellene: "Ha most megmozdulok, egész életemben olyan munkát fogok végezni, amit utálok, és senkinek nem lesz hasznára, és semmi értelme nincs. És nem lesz soha többet barátnőm, és feleségem és családom, és nem megyek az utazásra, és azonnal itt hagyom ezt az egészet, és az egész világnak elújságolom, hogy nem tudok 1 órát mozdulatlanul ülni, és és és és...

Gyakorlatilag egy egész életet kellett feltennem csupán 10-15 percnyi mozdulatlanságért, egy egész életet! És végül megcsináltam. Megszólalt az óra végét jelző chanting, majd vége lett, és én hangosan felsóhajtottam, majd a térdemre dőltem, és fél percig olyan hihetetlen felszabadultságot és örömöt éreztem, amit nem lehet szavakkal leírni.

Valami ilyesmi az óra végi chanting - nem ez, de ennek egy része:

A nap nagy tanulsága volt, hogy milyen szabályok mentén tudsz úgy ülni, hogy a tested a lehető legkevésbé legyen megterhelve - egyenes hát, törökülés, jobb láb kicsit szélesebben, és a két lábadat fogod a kezeiddel; nekem ez volt az ultimate jó megoldás.

Judit megkérdezte tőlem kedden, hogy "Miért ülted végig mozdulatlanul, ha ilyen rossz volt?", és én annyit válaszoltam: "Mert én így döntöttem." És hirtelen beugrott a Mátrix, és hirtelen megértettem Neonak ezt a mondatát, és hogy mit is jelent valójában.

5. nap


Ez a feladatod: A fejed tetejétől a talpadig végigmenni az egyes testrészeken, és minden egyes érzést figyelni. Ez állítólag 10 perc alatt megvan: én onnan indultam, hogy egyszer tudtam végigérni 1 óra alatt kb. De javul, ahogy egyre jobban tudsz koncentrálni rá.
Ilyen volt:

•  az előző nap után simán végigültem a 3 órát mozdulatlanul, mert éreztem, hogy ez a fájdalom nem tud erősebb lenni nálam, akárhogy is próbálkozik.
• délutánra rájöttem, hogy nem a pici pontokat kell figyelni, hanem minden fizikai érzést - nem csak pontszerűen -, legyen az melegség, hidegség, fájdalom, boldogság, nedvesség, szárazság, öröm, szomorúság, viszketés, mintha bogarak mászkálnának rajtam, a ruha érzése. Így sokkal érdekesebb volt a feladat. :) Az is igaz viszont, hogy rengeteg olyan része volt a testemnek, ami "vakfolt", vagyis nem érzel rajta semmilyen érzést. Van két nagyon jellegzetes vakfoltom, szinte mindig  jelen voltak:
• a homlokom közepén. Ez olyan, mint egy fekete lyuk, ha rá irányítod a figyelmedet, nem tudod róla levenni, és szív magába és szív magába, és szív magába.
• az orrom tetején. Ez is hihetetlenül erős, vonzza a figyelmet, és nem engedi el, viszont fel lehet számolni azzal, ha figyeled egy ideig. Engem leginkább ez zavart a napok során, a másik csak állandó volt, de ez nagyon-nagyon ijesztő is, mert hihetetlenül erős.
• kiderült, hogy a tábla tetején van egy kavics, amit valaki odarakott.
• kiderült, hogy a fal mintázatába néhol emberek véstek pár dolgot, ami szabad szemmel alig látható, ha nem figyelsz oda rá.
• minden egyes madár, mókus és pocok legapróbb mozdulatait hallod a séta közben. A szemed előtt nyílnak a levelek a fákon, még pár nap, és zöldbe borul minden.
• éjjel nagyon intenzíven álmodni kezdtem - újraéltem gyermekkorom első fogkihúzását, és megállapítottam, hogy nem is fáj annyira. Az álmodás egyébként megmaradt végig a maradék 5 napban, minden éjjel nagyon intenzív álmaim voltak - intenzív alatt azt értsd, hogy felébredsz a végén.

6. nap


Ez a feladatod: A fejed tetejétől a talpadig végigmenni az egyes testrészeken, és minden egyes érzést figyelni. Ezután visszafelé ugyanez. Itt már egyre gyorsabban megy a dolog, már belefér az egy teljes kör az órába.

Ilyen volt:

• reggel felkeltem, és beültem a meditációra, majd fél óra mozdulatlanság után úgy döntöttem, hogy végigülöm mozdulatlanul a másfél órát, és... simán megcsináltam. Ami nagyon furcsa volt viszont, hogy a két napja leküzdött fizikai fájdalom után most egy újabb dologgal kellett szembenéznem: az unalommal. Az agyam folyamatosan traktált, hogy hát de ez így unalmas, meg mozogj inkább egy picit, legalább csak a kisujjadat... Komolyan, mintha folyamatosan ült volna egy pici ördög a bal vállamon, és bökdösött... Annyira mondjuk nem volt kemény, mint a legeslegelső alkalom, de azért aggódtam a végére picit.
• napközben rájöttem, hogy a fájdalom valójában nem is igazán létező dolog, így valamikor délután egy darab párna kivételével kiszórtam mindent, amit használtam (jobb és bal térd alá egy-egy pokróc feldúcolva, szóval eleve nem volt sok), mert így is-úgy is fáj, nincs rá szükség.
• ekkor vettem észre a motivációs görbém alakulását, ha jól emlékszem: reggel felkelsz, teljesen belelkesülve, hogy tegnap valami olyan fantasztikus dolog történt meditáció alatt, hogy most aztán onnan folytatod, ahol abbahagytad. Amíg átbattyogsz a meditációs terembe, elfogy minden motivációd, végigülöd a délelőttöt úgy, hogy vagy meditálsz valamennyit, vagy csak elmélkedsz az életen, vagy azt sem... Délután mindig történik valami, amitől motivált leszel, este kicsúcsosodik, reggel pedig kezdődik elölről.
• valamikor délután épp a jobb felső lábszáramban nézegettem egy égető érzés működését, és arra gondoltam, hogy vajon mi lehet az oka? És akkor hirtelen mintha a lábamba került volna a tudatom, ahol éreztem a két izmot, és hogy a két izom okozza a fájdalmat, azért, mert nyomja a könyököm őket... Hát, hirtelenjében nagyon megtetszett a dolog, és megpróbáltam megcsinálni más fájdalmakra is, de nem sikerült. Tetszett az érzés, és meg akartam hosszabbítani. Valamikor az esti meditáción jöttem rá, hogy pont az a lényege az egésznek, hogy legyen bár egy érzet kellemes, vagy kellemetlen, csak megfigyeled, de nem vonódsz bele, nem kezded el értékelni (kellemes/kellemetlen), így nem hagyod, hogy a tudatalattid az értékelés alapján reakciót váltson ki benned (nem akarom hogy fájjon, szakítsd meg! vagy úúúmore,ez rohadtjó, még akarom!). Ez egy tök fontos felismerés volt, már csak azért is, mert fél napot eljátszottam ezzel a dologgal, amíg nem a feladatomat csináltam...
• állítólag a 6. nap a 2. mellett a nehéz nap, velem annyi minden történt, hogy azt mondanám, hogy az egyik legkönnyebb nap volt az egész kurzus alatt. :)

7. nap


Ez a feladatod: A fejed tetejétől a talpadig végigmenni az egyes testrészeken, és minden egyes érzést figyelni. Azoknál a testrészeidnél, ahol meg tudod tenni, párhuzamosíts (kezek, lábak). Én itt csaltam picit, mert az egész testen megpróbáltam párhuzamosan menni, és egy idő után egész jól ment is. :)
Ilyen volt:

• erre a napra emlékszem a legkevésbé, két érdekesség rémlik.
• észrevettem, hogy a táblán lévő kő mellett előrenyúlik egy rózsaszár (mmint az ág, tövisekkel, mindennel).
• az esti meditáció során a gerincoszlopomat vizsgáltam, és egyszer csak megint bekerültem a bőröm alá, és éreztem a fájdalom pontos okát, viszont most nem tűnt el azonnal. Tudtam mozogni a gerincem mellett két oldalt, nagyon-nagyon ismerős érzés volt, viszont olyan, mintha mégsem éreztem volna még ilyet sohasem... Ezt este megpróbáltam felidézni, és sikerült is, viszont konkrétan éreztem, ahogy fogy a koncentrációm, és visszakerülök a felszínre.

8. nap

Ez a feladatod: Már csak két napunk van (10. nap reggelétől már lehet beszélgetni), hogy türelmesen, szorgalmasan és folyamatosan (:D) dolgozzunk. Egyrészt folyamatosan kellett már figyelnünk az érzéseinket - a szabadidőnkben is -, másrészt ha úgy éreztük, hogy tudjuk csinálni, megpróbálkozhattunk azzal, hogy egy vékony csíkban végigmegyünk a testen a fejünk búbjától a lábunkig, majd vissza.
Ilyen volt:

• rájöttem, hogy a nyelvünk korlátozza és meghatározza, hogy mire tudunk gondolni, és mit tudunk valós időben feldolgozni. A járás például ilyen: járok-járok-járok. Aztán rájössz, hogy ezt lehet részletesebben is csinálni: bal-jobb-bal-jobb... Aztán eltelik még egy negyed óra, és rájössz, hogy hiszen ezt még mindig lehet részletesebben is csinálni:bal-fel-előre-jobb-fel-előre-bal-fel-előre-jobb-fel-előre. És kábé ennyit tudsz valós időben csinálni. Épp ezért a nap további részében csak tudatosan jártam, de nem címkéztem, hogy mit csinálok, csak odafigyeltem rá...
• a nap végére már jól ment a szkennelős dolog magamon, viszont az is nyilvánvalóvá vált, hogy baromi nagy koncentrációt igényel, akkor viszont olyan, mint a tisztítótűz.. Ahogy végigmész a testeden, minden egyes pici porcikán érzel valamit, és érzed, ahogy a pici részletek folyamatosan változnak...
• az esti utolsó meditáció utolsó 20 percében nagyon érdekes dolog történt: az eddig fájdalomként és melegként és hidegként és tűzként (stb.) megjelent érzetek eltűntek, és helyettük csak nagyon apró vibráló bogyók maradtak, milliárdnyian szerte a testemen, és ott ültem úgy, hogy minden egyes milliméterét tökéletesen éreztem a testemnek, és láttam a nagy egész változását, a kis részletek változását, és mindent... "Na, megvan a motiváció a holnapi napra!" 

9. nap

Ez a feladatod: Állítólag az egyik legkönnyebb nap. Ha valaha eljutsz a jövőben oda, hogy csak pici buborékokat érzékelsz, amik folyamatosan változnak (done, tegnap!), akkor próbáld meg ne csak a bőrfelületet, hanem a belső részeidet is megvizsgálni. Ha eljutsz odáig, hogy a belső testrészeidet is fel tudod már bontani apró pici buborékokra, akkor - ha jól értem - következik majd az elme vizsgálata. Ja igen, merthogy kábé sehol nem járunk eddig a vipassanában. :)
Ilyen volt:

• a harmadik legnehezebb napom volt.
• reggel felkeltem, beültem az egyéni meditációra, és ültem és ültem, és: NEM ÉREZTEM SEMMIT! Ahol korábban fájdalom volt: eltűnt! Ahol korábban égető érzés volt: eltűnt! Ahol korábban mindig hideget vagy meleget éreztem: eltűnt! MINDEN eltűnt! Végigültem így a másfél órát, majd utána a kötelező meditációt is, hátha a kettő közötti sétától megint jól leszek. De nem. A kötelező meditáció után megkérdeztem a tanárt, hogy akkor így most wtf, tönkrementem, vagy mi? Azt mondta, ne aggódjak, ez így helyes, örüljek neki. :)
• némi elméleti háttér, hogy meg tudjam magyarázni, hogy miért volt ez így: van négy fő része az elmédnek (nem könyvből nézem, úgyhogy nyilván van nekik valami szép magyar nevük, de igazából nem az a lényeg, hogy milyen címkét akasztanak rájuk, hanem hogy mit csinálnak): 
• a tudatos elme (a 6 érzékszerv, beleértve a gondolataidat is), ennek az a feladata, hogy információt gyártson végtelen mennyiségben.
• az értelmező elme: ennek a feladata, hogy azonosítsa az információt. Ez már nem tudatos, vagyis a hétköznapokban nem, inkább így mondanám.
• az értékelő elme: ennek az a feladata, hogy döntést hozzon a beáramló információval kapcsolatban. Teljesen binárisan működik: Tetszik, vagy nem tetszik.
• a reaktív elme: ennek az a feladata, hogy az előző értékelése, és a korábbi tapasztalataid alapján valamilyen reakciót váltson ki belőled. Ez is tök bináris. Ha tetszik, tégy meg mindent, hogy hosszabb legyen. Ha nem tetszik, szakítsd meg. (DE! Soha ne legyen jó az, ami most van, mindenképp avatkozz bele! :))
• amikor vipassanát gyakorolsz, akkor tulajdonképpen azt csinálod, hogy elfogadod a jelent olyannak, amilyen és a reaktív elmét nem hagyod érvényesülni ezáltal. Ekkor a reaktív elme elkezd kutatni olyan korábbi hasonló szituációk után, amikkel találkoztál, és a felszínre hozza ezeket az emlékeket, hogy megmutassa: "nézd, ekkor így viselkedtél! nézd, ekkor így! most is ezt kéne csinálnod!" - persze mindezt csendben, még csak nem is gondolati szinten: érzékleteket jelenít meg a testeden. Aztán ha nem reagálsz, ezek az úgynevezett korábbi szankarák (a korábbi reakciók a jelenre) erejüket vesztik, és végül elvesznek. A vipassana során úgy tisztítod az elmét, hogy eltünteted ezeket a korábbi szankarákat, rétegről-rétegre.
• ha jól csinálod, napi több millió alkalommal nem reagálsz, hanem csak megfigyelsz, ezért rengeteg dolog szabadul fel. Vannak olyanok, amik tömbként vannak jelen a tudatalattidban, ezek ilyenkor vagy heves érzetként, vagy hatalmas vakfoltokként jelennek meg a testeden. 
• na én belefutottam egy ilyen körbe, és ennek eredményeként az elkövetkezendő egy napban semmit sem éreztem, ezért egész álló nap unatkoztam.
• észrevettem, hogy a táblán lévő kő mellett előrelógó rózsaágat egy apró kéregdarab tartja, ami az oszlopot tartó oszlop kérge. És ez szerintem nagyon-nagyon jól mutatja, hogy mennyi minden mellett megyünk el nap-mint-nap a világban, mennyi apró csoda mellett, és észre sem vesszük őket... A 10 nap alatt legalább 40 alkalommal sétáltam el az oszlop mellett, de a kérget egészen idáig észre sem vettem.

10. nap

Ez a feladatod: Tanultunk egy új meditációt (metta), amit a vipassana végén érdemes gyakorolni, amikor nincs benned semmi negatívum. A célja valami olyasmi, hogy pozitív gondolataidat kivetítsd a világra (legyen minden lény boldog!). Ezt én nem értettem, plusz nem is gyakorolhattam, mert a meditáció végére fájni kezdett a lábam, és pár perc szünet után visszatért mindig.
Reggel 10-től lehet beszélni, úgyhogy senki nem ült be az egyéni meditációs órákra, csak a kötelezőekre (az éjszakai meg sem lett tartva).

Ilyen volt:

• hihetetlenül felszabadultak voltunk, rengeteget nevetett mindenki, és csak beszéltünk és beszéltünk és beszéltünk. :)
• tök jó csapat jött össze, mindenkinek érdekes élettörténete volt
• nap közben voltak programok, elmondták, hogy lehet maradni rövid és hosszútávon is önkéntesnek, ami szintén egy csomó dolgot ad.

11. nap

Ez a feladatod: Reggel még egy gyors meditáció, majd takker, majd irány haza.
Ilyen volt:

• mivel mindenki teljesen koncentrált volt, eszméletlen szervezettségben működött az általunk szervezett takarítás, nagyon-nagyon profin és olajozottan ment minden!
• a kurzus hatását jól mutatja, hogy én még életemben nem láttam ennyi felnőtt férfit és nőt sírni a végén: Vissza kell térniük a saját életükbe, és elmúlt. Én nem igazán éreztem semmit, hiszen én nem a saját életembe térek haza, hanem az elkövetkezendő egy évben új életem lesz, de megértettem őket. Életemben először megértettem, és át tudtam érezni valaki fájdalmát. :)

Összefoglalás, meg miegyéb

• családunk egyik legbölcsebb tagja - Cili, aki a legelejétől fogva támogatja az utamat, és nagyon sokat segített abban, hogy a családom elfogadja a döntésemet - mindig azt mondja, hogy akkor válsz emberré, ha megtapasztalod, milyen a pokol, mert ekkortól látod meg a mennyországot. Ezt soha nem értettem, most már nem csak értem, de tudom is, és nem csak tudom, hanem bennem van, érzem, és átlátom és maximálisan igaza van. 
• Rengeteg sok dolgot kaptam ez alatt a 10 nap alatt. Ricsivel azzal viccelődtünk, hogy hazajövünk majd, és megkérdezzük, hogy mi történt itthon a 10 nap alatt, és az emberek, akik kint voltak a világban és jártak-keltek, mind azt mondják majd, hogy "semmi". Mi pedig majd mosolygunk, mert mi  10 napot ültünk egy szobában ücsörögve csukott szemmel, és velünk mégis mennyi rengeteg-rengeteg dolog történt...
• Ennyi mindent adott nekem ez a 10 nap ücsörgés:
• már értem azt a mondatot, hogy "az ördög a részletekben rejlik."
• sokkal higgadtabb vagyok (igen, én!), nyitottabb a világra.
• a boltban ha nem tudom, hogy le kell-e mérni az almát a pénztár előtt is, már nem megyek vissza a zöldségespulthoz, hanem csak hátrafordulok a mögöttem állóhoz, és "Elnézést, nem tetszik tudni, hogy le kell-e mérni előre az almát?". 
• simán lemegyek az alattunk lakóhoz, és bekopogok hozzá, amikor tudom, hogy az alattunk lakó szomszéd roppant mód lobbanékony, és simán elmondom neki, hogy "grillezni fogunk holnap, zajos lesz!". 
• észreveszem, hogy a metrón nem is fapofájú mindenki, mosolyognak az emberek szerte a városban itthon is, csak mindenhol azt hallod, hogy milyen szar itthon minden, és pedig vannak itthon is jó dolgok, csak arról senki nem akar beszélni.
• sokkal jobban tudok koncentrálni, ha kell, és egy problémát már nem mindig csak egyetlen aspektusból tudok megvizsgálni, hanem sokszor 2-3-4-ből is. Ez hatalmas segítség és nagy lecke, olyan, ami egy egész életre szól.
• rengeteg dolgot rendeztem magamban tudatosan, és még sokkal többet nem tudatosan. 
• láttam, hogy milyen az, amikor valaki valamit nem azért csinál, mert pénzt vagy elismertséget akar belőle látni, hanem mert egyszerűen jót akar tenni vele. Sokkal hatékonyabb és sokkal felszabadultabb, és apait-anyait belead ilyenkor, hogy jó legyen a vége. Életemben nem láttam még ilyen eszméletlenül profi és precíz, mégis ilyen magától jövő szervezettséget, mint ez alatt a 10 egész nap alatt. :)
• rádöbbentem, hogy mennyire függünk a társadalmi elvárásoktól, hogy mit gondolnak rólunk mások, és rengeteg-rengeteg dolgot azért csinálunk, hogy másoknak megfeleljünk. 
• a körülöttünk lévő szabályok között nagyon soknak semmi értelme, de vannak olyanok, amik tényleg az életünket könnyítik meg.
• mostantól ha valamivel nem értek egyet, először kipróbálom, mert nem biztos, hogy tényleg teljesen baromság, lehet, hogy egyszerűen csak nem értem. :)
• érdekes dolog, hogy végigcsináltam egy egyetemet úgy, hogy "csak görbüljön!", és aztán eljövök egy kurzusra, ami ingyenes, semmi tétje nincs kifelé, és 140%-ra megcsinálom, azért, mert látok benne potenciált, és többet foglalkozom vele, mint bármely tantárggyal az egész egyetem alatt...
• rájöttem, hogy nem tudok emberi kapcsolatokat építeni 0-ról - és egyben van egy új célom az elkövetkezendő 1 évre.
• és még rengeteg dolgot, amit nem tudnék felsorolni, és csak pár hét múlva látom, mert csak akkor veszem majd észre...
•   Béla írta, hogy ki mindenkinek ajánlana egy ilyen 10 napos elvonulást. Amit írt, maximálisan egyetértek vele, és egyben kiegészíteném pár saját gondolattal is:
• mindenkinek, aki - legyen bár 20, vagy 70 éves - egész életében akart pár napot nyugalomban, elvonultan élni úgy, hogy közben senki nem zavarja, és mindent megkap, amire szüksége van ahhoz, hogy csak saját magával foglalkozhasson (ilyen vagyok én is)
• mindenkinek, aki valami nagy dolog előtt áll, és azt a nagy dolgot jól akarja megcsinálni - most például a Buksiknak, akik Qpát rendeznek.
• azoknak, akik úgy érzik, még nincsenek készen a következő nagy lépésre (egyetem, munka, család, bármi), és jobban meg akarják ismerni magukat (ilyen vagyok én is)
• azoknak, akik eddig autodidakta módon meditálgattak, és nincs konkrét módszerük, mert zavarják a keretek, de kíváncsiak rá, hogy milyen az, amikor kapsz egy teljes módszert (ilyen vagyok én is)

Azt hiszem, a végére értem, pont annyit írtam le, amennyiről úgy gondolom, le tudom úgy írni, hogy anélkül is teljesen meg lehet érteni, hogy valaki kipróbálta volna. 

Ha van valami kérdésed, gondolatod, bármi - nyugodtan! :) Legjobb tudásom szerint igyekszem rá reagálni. :)

FRISSÍTÉS: Közben most látom, hogy Ricsi is elkészült a képregényével! Csekk! :)