Lecsó, idegenek, vízum és gitár.

Szóval ott volt vége az előző bejegyzésnek, hogy Magyar Vándor kipipálva.

Vízum - Kína

Azt hiszem, a kínai vízummal el vagyok kissé maradva, de mindenképpen szerettem volna, ha teljes a blog ebből a szempontból, hátha van, akinek tudok segíteni vele.

A kínai vízum ügyintézése Magyarországon meglehetősen fárasztó procedúra - nem bürokratikus okokból, hanem egészen egyszerűen azért, mert rengetegen vannak. A biztonsági őr srác szerint általában nem horribilis a helyzet, de amikor én álltam sorba, akkor valami 3 és fél óra után sikerült bemutatnom a papírokat - igaz, akkor a hét 4 napjából csak 2-n volt vízumügyintézés... De ne rohanjunk előre.

Kínai vízumot a Magyar Nagykövetség Konzuli Osztályán (1068, Budapest, Benczúr u. 18.) tudsz igényelni hétfőtől-csütörtökig, minden nap 9:00-11:45-ig. Fontos, hogy nem küldenek el 11:45-kor, szóval nem kell aggódni, ha van sorszámod, valószínűleg sorra fogsz kerülni.

A Konzuli osztályon sorszámot kell tépni - ha a vízumigénylő lapot helyben akarod kitölteni, nyugodtan kérj az érkezésedkor sorszámot, a sor nem halad gyorsan. Állítólag szeretik, ha a vízumigénylő lapra te magad felragasztod előre a fényképet, mert akkor az látszik, hogy nem csak úgy eszedbe jutott egyik napról a másikra a vízum, hanem készültél rá már otthon is.

Alapvetően amire szükség van ahhoz, hogy vízumot igényelhess Kínába:

•  az útleveled, ami a tervezett kilépéstől számított fél év múlva még érvényes
• 1 darab fényképes igazolvány
• 8000 forint vízumdíj (1 hetes átfutáshoz; ha azonnal kell, akkor az +7000 forint, akkor délután vissza kell menned az útlevélért)
• meghívólevél VAGY kinti szállás címe, telefonszáma, neve VAGY repjegy.
• szeretik, ha van biztosításod, de nekem nem szőröztek, amiért nincs.

Ami nálam nagy para volt, és emiatt nem is kaptam elsőre vízumot: nem volt sem meghívólevelem (nem ismerőshöz megyek), sem kinti szállásom (CouchSurfinget nem intézünk hónapokra előre), sem repjegyem (nem repülök). A srác azt mondta, legalább valaminek lennie kell. A vízumot megkaptam volna, viszont kötelező hiánypótlás esetén kaptam csak volna vissza az útlevelet, úgyhogy azonnal mondtam, hogy kizárt dolog, hogy ilyen feltételekkel vízumot igényeljek. Végül szerencsém volt, mert egy közeli ismerősöm bátyja kint él Kínában, és örömmel meghívott magához. A meghívólevél után már tényleg semmi problémám nem volt a vízumigényléssel: beadtam újra az igénylőlapot, elolvasta a srác a meghívót, biccentett, és kiállította a csekket, amit be kellett fizetni a legközelebbi postán, és ennyi.

A turista vízumot 30 napra kapod, és 3 hónapon belül kell belépned az országba. Az országban lehetőséged van meghosszabbítani azt, ha szeretnéd - én ezt fogom tenni, még 30 napig bent szeretnék tartózkodni Kínában.

Vízumok és egyéb mókás dolgok

Az elkövetkezendő időszakban érkezik majd pár poszt a különböző országok vízumaival kapcsolatban - egyelőre úgy tűnik, minden országnak megvan a maga különlegessége, ha vízumigénylésről van szó.

Ha Keletre tervezel utazni - és ráadásul nincs is nagy gyakorlatod ebben (ahogy nekem sincs), hagyj magadnak mindig pár napot a vízumok között, hogy fel tudj készülni az adott ország sajátosságaira.

Ha tudsz, keress meg olyat, aki szintén volt már az adott országban, méghozzá nem is túl régen. Ez elsőre nekem lehetetlennek tűnt (honnan találok én olyan embert a közelemben, akinek van köze Mongóliához?!), ehhez képest úgy fest, hogy jelenleg 2 Oroszországban járatos ismerőssel, 3 Mongóliát ismerő ismerőssel, 1 Nepálban járatos ismerőssel (ő mondjuk csak most indult kifelé, de mire odaérek, már tud majd nekem segíteni), két Kínában élő ismerőssel és két Indiában járatos ismerőssel vagyok gazdagabb. Sokat segít a dologban a CouchSurfing, de egészen biztosan akad olyan ismerősöd, aki tud majd segíteni neked közvetlenül is, ismerős ismerősén keresztül.

Én általában a következő témákban próbálok információkat gyűjteni:

• általánosságban mire számíthatok az adott országban? (hogy viszonyulnak majd a helyiek hozzám?)
• mi kell a vízumhoz pontosan, milyen íratlan szabályokra kell figyelni?
• az országba érkezés után van-e valami kötelezően elvégzendő dolog, ami nem kötődik szorosan a vízumhoz, de anélkül bajba kerülhetek?
• ilyen Oroszországban a lakcím-regisztráció például.
• csak helyi pénzt fogadnak-e el? Ha nem, mit még?
• vannak-e bankautomaták? Ha igen, el tudom-e őket érni dombornyomott Visa Classic kártyával?
• milyen árakra számítsak élelmiszerek terén?
• milyen árakra számítsak közlekedés terén?
• milyen árakra számítsak a szállások terén?
• Helyi látványosságok, nevezetességek az országban BÁRHOL, amiket must see? Van útvonaltervem, de az nincs kőbe vésve!
• Kinti ismerős esetleg, aki segíthet, ha baj van, vagy szívesen találkozik külföldivel?

 Ezeket próbálom okosan kideríteni, de a tapasztalat szerint azok, akik hasonló utazáson vettek részt/vesznek részt most is, maguktól is ezekre a kérdésekre válaszolnak, rengeteg-rengeteg tanáccsal és információval együtt. Szóval: tök jó! :D

És én hogyan segíthetek?

Ahogy közeledik az indulás időpontja, egyre többször hallom a címben szereplő kérdést, és legtöbbször nem is igazán tudok mit mondani, mert egyszerűen én magam sem tudom.

A hivatalos válasz általában az szokott lenni a "Segítenék, de hogyan?" jellegű felvetésekre, hogy "Kérdezz tőlem minél többet!". És akkor az első kérdés már szokott is jönni: "Oké, mi az, amivel segíthetek neked?" :)

Készítettem egy rövid kérdőívet, ami segít segíteni: van egy csomó minden az utazással kapcsolatban, amivel szívesen foglalkoznék - ezek tipikusan ilyen összegyűjtős dolgok mindenféle ötletekre, ajánlásokra. Ha ebbe esetleg felvinnél 1-2 dolgot, az tényleg rengeteget segítene!

Kemény 2 darab kötelező kérdés tartozik hozzá, szóval nem diplomamunkához kell. Tényleg! :)

Stoppolás - a gyakorlatban

Még sohasem volt kép
a blogon; fixed. :)

Jelentem, életem első két stoppolós élményén - ahogy azt ígértem magamnak az előző bejegyzésben - túl is vagyok

Összesen 440 km-t stoppoltam a hétvége alatt, szinte végig az M7-en. Arra pillanatok alatt rá kellett jönnöm, hogy ez bizony nem sok, legalábbis ahhoz képest, hogy mennyit szeretnék stoppolni, ez egyáltalán nem sok, viszont arra elég volt, hogy rájöjjek, rengeteget lehet tanulni belőle.

Eredetileg nem tudtam eldönteni, hogy akarok-e részletesebb blogbejegyzést a témáról, viszont a blog célja valahol az, hogy összeszedjek minden gondolatot, aminek bármi köze is lehet az utazáshoz, ezért úgy döntöttem, hogy írok; amúgy is leírnám őket, akkor meg már mindegy, hogy ide, vagy valamelyik chat-ablakba valamelyik ismerősömnek. :)

A tapasztalatokról röviden

• Az első és legfontosabb lecke az volt számomra, hogy a stopposokra nem úgy tekintenek az emberek, mint a fővárosban a kéregetőkre.

• A második lecke az volt, hogy állj ki magadért: Amikor kiértem a Sasadi úti McDonaldshoz, ahonnan indulni terveztem, az első negyed órában csak fel-alá sétálgattam a parkolóban, és nem mertem megkérdezni senkit. Aztán ahogy telt az idő, szép lassan megértettem, hogy magától senki sem fogja megkérdezni tőlem, hogy ugyan már elvihetne-e? Az út közepére már egyáltalán nem jelentett gondot a kérdezés.

• A testbeszéd nagyon fontos, rengeteget segít, ha például leveszed a kesztyűdet, és látják a tenyeredet, miközben beszélsz. A mosolygás, és a másik szemébe nézés dettó, bár utóbbival érdemes óvatosan bánni, nem mindenki szereti. Azt hiszem, fontos a távolság is, nekem úgy tűnt, hogy aki közelebb áll meg hozzád, nagyobb hajlandóságot mutat.

• Ha hidegben stoppolsz, kesztyű mindenképp legyen nálad. Plusz pont, ha van nálad meleg tea - ezt nem vittem, pedig többször jól jött volna.

• Éjszaka ugyanúgy lehet stoppolni benzinkúton, csak keress olyat, ahol van autós is (én fél órát álltam egy helyben egy kúton, és közben összesen 3 kocsi állt meg; de mondjuk azt tudtam is, hogy ez a kút nem lesz az igazi). Szóval fontos ismerni az útvonalat, és a főbb pontokat, ahol jó neked, ha kiraknak út közben, mert biztosan tudod folytatni az utadat.

• Vannak beszélgetősebb, és kevésbé beszélgetősebb autósok; az általában mindenkit érdekel, hogy mivel foglalkozol, hol végeztél, miért stoppolsz, hova igyekszel. Ha itt sikerül valami közös pontot találni, akkor utána baromi jókat lehet beszélgetni. Például az egyik autóstól megtudtam egy csomó mindent a hazai alumíniumiparról, meglepően érdekes dolgokat is. :)
• Ide kapcsolódik, hogy nekem ez egy hatalmas pluszt ad a stoppolásnak a vonathoz vagy a buszhoz képest: ott hiába ülsz órákon át valakivel összezárva, 90% eséllyel maximum csak köszöntök egymásnak, amikor valaki leszáll. Pedig ha belegondolsz, mennyi mindent lehetne tanulni egy-egy utazás során másoktól, másokról...

• Hazafelé azt a trükköt alkalmaztam, hogy benzinkutaknál rakattam ki magamat, és megkérdeztem a benzinkútra betérőket, hogy elvinnének-e egy darabon:
• 26 autóst kérdeztem meg összesen, ennek majdnem a felét (11-et) még Pesten. Ez nem a fővárost minősíti, egyszerűen olyan helyen álltam, ahonnan nem csak az M7-esen lehet menni, hanem az M1-esen is, és még Budaörs felé is.
• összesen 5 autóban ültem
• összesen 7 új embert ismertem meg, a legfiatalabb kb. 6 éves lehetett, a legidősebb 40 körül.
• Láttam 2 Süsü részt 
• 4 óra alatt értem haza (Nagykanizsára mentem)

• Visszafelé a szokásos ujjfeltartós trükköt használtam: Kimentem a város szélére, kéz ki, és közben séta az autópálya-feljáróig. Onnan irány Pest.
• összesen 3 autó látta, hogy stoppolok
• 2 autóból feljutottam, az egyik elvitt az autópálya-feljáróhoz, a másik felhozott Pestre. :)
• Összesen 4 új embert ismertem meg, a legfiatalabb általános iskolás 6.-as srác, a legidősebb pedig egy idős házaspár, ~60 év körüliek lehetnek.
• 2 óra alatt értem haza. :)

Nos, hirtelen ennyi. A jogot fenntartom magamnak, hogy mondjuk fél év múlva visszaolvasva ezt a bejegyzést, lehülyézzem magamat; egyelőre ennyit tanultam.

Stoppolás 1x1 - elméletben

Ma reggel találkoztam Kolossal, egy volt osztálytársammal, aki szintén Nepálba/Indiába szeretne eljutni. A találkozó célja az volt, hogy megnézzük, kinek mik az elképzelései, és ha úgy látjuk, tudunk együtt menni, akkor nosza! :)

Sajnos úgy fest, hogy nem leltem útitársra Kolosban, mivel ő egészen más útvonalon tervez menni, és nincsenek sem fix időpontjai, sem helyszínjei, és nem is biztos még, hogy idén el tud indulni. Ennek ellenére elképzelhető, hogy az út során majd összefutunk valahol India magasságában.

Ami viszont rendkívül hasznos volt, az az, hogy Kolos lassan 6 éve szinte mindenhova stoppolva közlekedik, bejárta egész Európát és rengeteg okos és jó gondolatot osztott meg velem a buszon a munkahelyem felé zötykölődve. Ezeket a tanácsokat most - még amíg friss az emlék - leírom, hogy emlékezzek majd rájuk, és ha már lesz saját módszerem saját szabályokkal, össze tudjam vetni az övéivel. Vannak olyan gondolatok, amiket értek, és vannak olyanok, amiket még szerintem csak az út végére fogok megérteni, de ez így van jól:

• Hol: ahol az autók már messziről látnak; ahol az autók nem hajtanak gyorsan; ahol az autók megállhatnak.
• Mikor: gyakorlatilag mindegy, de főként még nappal, és kora éjjel érdemes.
• Hogyan: hatékonyabb a benzinkúton körbejárós kérdezősködős, mint a kirakott hüvelykujj, de az is működik.
• Tudd, mi a jó neked, ne hagyd, hogy mások mondják meg.
• Tudd, hol vannak jó kiszállási lehetőségek az utadon.
• Autópályán mindig benzinkútnál és ne kihajtónál szállj ki, mert az szívás. Gyorsan lehet haladni.
• Hátizsákkal sokkal jobbak az esélyeid.
• Hétköznap jobb stoppolni.
• Kamionosok: hosszú távra is felvesznek, viszont lassúak.
• Alvás: Nem érdemes túlstresszelni. Ha benzinkúton vagy, mindig van kanapé, meg lehet kérdezni őket, hogy nem zavarsz-e, úgyis engednek ott aludni. Ha szabad ég alatt vagy, hálózsákkal lehet aludni. Idegen városban CS gyakorlatilag bárhol, de helyieknél is lehet próbálkozni, a fiatalok általában segítőkészek.
• Stoppolás többen: fiú+lány: működik; fiú+fiú: nehéz, beszéljétek meg, hogy hol találkoztok legközelebb, és stoppoljatok külön, amíg oda nem értek. 3-an már szinte esélytelen.
• Engedd el az időt: odaérsz, amikor odaérsz. Ezt például már értem, de nem tudom átélni még.
• Engedd el az elvárásaidat, hogy élvezni tudd, ami eléd jön. Ezt általánosságban mondta az útra, azt hiszem, erre is jól illeszthető.
• Soha ne általánosíts 1 esetből.
• Mindig próbálj jobb lenni. Ha például valami miatt 3 órát állsz egy helyen, és senki nem vesz fel, gondolkodj el rajta, hogy mi lehet az oka, javítsd ki a hibát, és többet ne kövesd el.
• Kis gyakorlattal már jól meg lehet tippelni, hova mennyi idő alatt lehet elérni.
• Kelet-Európa főbb útvonalain pontosan ugyanolyan jól lehet stoppolni, mint Nyugat-Európában. A vidék necces viszont.

Most, amíg még friss az élmény, el is határoztam, hogy hétvégén megspórolok magamnak két vonatjegynyi útiköltséget, és megpróbálok hazajutni stoppolással. :)