Pár nap Moszkvában

Valamikor dél környékén ért be a vonatom Moszkvába, de tudtam, hogy este 7 óráig teljesen ráérek a városban, hiszen Arteem, a szállásadóm 6 óráig dolgozik. 

Így elhatároztam, hogy - elsősorban pénzügyi okokból, ugyanis nem volt nálam rubel - gyalog vágok neki Moszkvának, és elsétálok a szállásra. Nem lehet messze...

Az első dolog, amivel szembetalálja magát az ember, ha Moszkvában jár, a tömeg: Rengeteg-rengeteg ember mindenütt, mindenki igyekszik valahova. Ez a metrón halmozottan igaz. Valamelyik nap megkérdeztem Arteemet, hogy igaz-e, hogy itt vannak olyan emberek a metrón, akiket azért fizetnek, hogy a metrókba minél több embert bepasszírozzanak. Gondolkodás nélkül rávágta, hogy nem... Aztán kis gondolkodás után mosolyogva hozzátette: Ingyen csinálják! :)

Nagyjából fél6 körül megállapítottam, hogy az elmúlt 6 órában a táv felét tettem meg; ekkorra már nagyon fájtak a lábaim, a hátam, a vállam, a mindenem. Az otthonról 16 kilósan elhozott felszerelés addigra ~18 kilósra hízhatott, hiszen idő közben szereztem cukrot, sót, vizet, kaját, vízforralót, meg még isten tudja mi mindent, és nem voltam hozzászokva, hogy órákon keresztül cipeljek ekkora terhet. 

:) Ismerős, ugye?

Végül feladtam, és minimális mennyiségű dollár váltása után felszálltam egy metróra, ahonnan elcaplattam Arteem lakásához. Még nem volt otthon, úgyhogy pofátlan módon besurrantam a lépcsőházba. Az orromat valami eszméletlen bűz csapta meg - otthon, amikor egy ismerősöm Oroszországról mesélt, felhívta erre a figyelmemet, de csak most jutott eszembe ez az emlék. A szag okát egyébként az ott töltött 5 nap alatt sem sikerült megfejtenem, pedig becsülettel körbejártam mindent, és Arteemet is kifaggattam, de neki sem volt ötlete. Szerencsére a felsőbb emeleteken nem érződött a szag, úgyhogy én jól jártam: A lakás, amit kerestem, a legfelső emeleten volt. Leültem, és megvártam a házigazdámat.

Úgy húsz perc múlva kinyílt a lift, és egy öltönyös-nyakkendős srác nézett rám meglepetten. Kezet ráztunk, körbevezetett a lakásban, és csinált vacsorát.

Arteem jelenleg biztonsági tanácsadóként dolgozik egy banknál, aminek a nevét nem árulta el. Korábban a rendőrségen dolgozott, mint terrorelhárító, és rendőrtisztit végzett. Szeretne külföldre eljutni, de még pár hónapig nem hagyhatja el az országot (a volt munkája miatt), úgyhogy most próbálgatja a szárnyait, hogy már konkrét célokkal vághasson neki a nagyvilágnak, amint lehet. A mostani a 6. munkahelye. Végtelenül becsületes, nagyon jó indulatú, segítőkész és érdeklődő srác, baromi jókat beszélgettünk. Szereti a fegyvereket, és az akciófilmeket, és ami még meglepőbb volt számomra: Haverjaival gyakran LoLozik.

Vacsora után elmentünk megnézni egy aránylag közeli parkot, közben Arteem elmesélte, hogy a park - ami most többek között vidámparkként is működik - gyerekkorában rengeteg állandó agrárkiállításnak adott otthont, voltak saját lovaik, sertéseik, és minden ilyesmi. Aztán amikor a kormány felismerte a végtelen pénzmennyiséget, amit a gázból meg a kőolajból ki tud sajtolni, egy huszárvágással megölte a mezőgazdaságot az egész országban, mondván: Mostantól import van. Ekkor szűntek meg a kiállítások itt is. A park megmaradt, de most már inkább sétálni járnak az emberek ide. Itt feltűnt még egy valami Moszkvábal kapcsolatban: az emberek kicsit megalomának voltak a Szovjetúnióban. Ekkora szobrokat, szökőkutakat, épületeket, mint itt, még sosem láttam...

Egy "aprócska" szökőkút. A szobrok a volt Szovjetunió
egyes tagállamait szimbolizálják, mindegyik az adott ország
erősségét mutatja meg.

A parkban élethű makettek is voltak kiállítva; ez például
az első orosz űreszköz, ami eljutott a Holdra. :)

Az elkövetkezendő két napom adminisztratív teendők intézésével telt: 

• rubelre kellett váltanom a megmaradt hrivnyámat;
• lakcím-regisztrációt kellett intéznem;
• vonatjegyet kellett vennem Omszkig. 

A lakcím-regisztráció aránylag könnyen ment, de annyira lejártam érte a lábamat, hogy a nap végére szinte nem tudtam ráállni. Ennek ellenére konokul kitartottam amellett, hogy nem tömegközlekedek, mert drága (1 metrójegy 28 rubel, ami hozzávetőlegesen 225 forint, viszont cserébe érvényes mind a 11 metróvonalon, amíg el nem hagyod a metró területét). Ez butaság volt a részemről...

Hrivnyát váltani nem egyszerű viszont Moszkvában: Vagy 40 bankban voltam, és kb. ugyanennyi pénzváltónál. A legtöbbjük csak euróval és dollárral foglalkozik, a területi bankokban van frank, font, jüan még. Végül sikerült kiderítenem, hogy hol tudok hrivnyát váltani, így ez is megoldódott.

A vonatjegy vétele aránylag könnyen zajlott: A tutu.ru oldalon csináltam egy regisztrációt, foglaltam egy jegyet, amit ki is akartam fizetni és kinyomtatni otthon, viszont valamiért nem fogadta el a rendszer a bankkártyámat. Így végül személyes fizetéssel vettem meg a jegyet. Ehhez telefonos visszaigazolást kért az oldal, ezt megoldottam azzal, hogy Arteem számát adtam meg, aki várta a hívást, és előadta magát, mint Iványi András. Így lett nekem normál orosz jegyem a vonatra. Az átvétel megint csak végtelen sétával járt - eddigre már megtanultam nagyjából, hogy mikor kell pihenni picit -, és ha már ott jártam, vettem jegyet Omszkból Ulan-Ude-ig, ahol majd a mongol csatlakozásom lesz. Vettem volna tovább is, de mint kiderült, nem tudok náluk nemzetközi jegyet venni, így végül "csak" Ulan-Ude-ig volt jegyem, ami összesen 93 óra vonaton töltött időt jelent.

Moszkvában megesik, hogy az ember békésen sétálgat a
városban, nézi a Kremlt (konkrétan egy hídról, ami ezen a képen
"előre" van, de onnan nincs képem a Kremlről)...

... aztán balra néz, és ezt látja, és meglepetésében felkiált, hogy
"Úúúúúúúristen!". És körülötte mindenki kineveti. :)

Az utolsó teljes napomon pocsék idő volt - aznap meg akartam nézni a Kremlt, de számomra baromi sok pénzt akartak elkérni a belépésért, így végül úgy határoztam, hogy nem éri meg. Voltam viszont a Vörös téren (immáron harmadszor :D), és megnéztem Lenin mauzóleumát.

A mauzóleum épülete. Ha nyitva van, akkor kint is, bent is
fegyveres őrök, biztonsági kapuk mindenütt.

A Boldog Vazul Székesegyház tornyai.

A történeti múzeum épülete. :)

Random kitaláltam, hogy megnézem  a Bibliotheka Lenini(c?)a-t, mert közel van. A biztonsági őrnek elmagyaráztam, hogy csak be akarok menni, mire közölte, hogy hát ahhoz tagnak kell lennem. Mondom oké, hol tudom ezt elintézni? Ezen picit meglepődött, majd mondta, hogy a 2-es bejáratnál, úgyhogy átcaplattam oda. 

Közben elgondolkodtam a dolgon: Még a Szabó Ervinben sem vagyok regisztrálva, pont a világ másik felén akarok ilyet? Ez a gondolat kicsit megmosolyogtatott, úgy döntöttem, hogy poénból csakazértis megcsinálom. Fogtam a jelentkezési lapot, kitöltöttem, téptem egy sorszámot, és amikor sorrakerültem, közölték, hogy ez bizony fizetős. "Olcsóbb nincs?" "De, ha csak mára iratkozik be!" "Na jó, egye fene!". Így történt, hogy egy napig a könyvtár teljes jogú tagja lettem. :)

:) Neki semmi köze a könyvtárhoz.

A könyvtár amúgy másképpen működik, mint az otthoniak: Egyrészt nincsenek benne könyvek. Másrészt semmit nem lehet kikölcsönözni. Az van, hogy ez a könyvtár az ország legnagyobb könyv, folyóirat, irat és tudományos cikkgyűjteményével rendelkezik, azonban az értékeik védelme érdekében nem adnak ki semmit. Ha szükséged van valamire, vagy elolvasod ott, vagy lefénymásoltathatod oldalanként 48 forintért. Ezt egy nagyon idős könyvtárosnénitől tudtam meg, aki félig angolul félig németül, de nagyon lelkesen elmesélte nekem ezt, és még nagyon sok minden mást is arról, hogy hogy működik egy cyte-index. Ez utóbbiakkal ő foglalkozott, ezért tudott róluk sokat. A néni egyébként imádja a magyar nyelvet, és nagyon szeretett volna megtanulni, de sosem lett belőle semmi, annyira nehéz nyelv. Viszont idézett Nemzeti dalt Petőfitől, amitől kb. leesett az állam. :D Ha valami mondanivalójában megakadt, a háttérből egy fiatal srác segítette ki szavakkal. 

Kb. 15 perc mesélés után a néninek el kellett mennie, úgyhogy én is úgy döntöttem, valamelyik másik terembe megyek. A srác utánam jött, és megkérdezte, nem tud-e segíteni valamiben. Szeretne angolul gyakorolni, és nagyon kevés lehetősége van rá, cserébe meghívna ebédre, és körbemutogatná a várost. Korrektnek tűnt, úgyhogy beleegyeztem. Hamarosan megebédeltünk, ő igyekezett sokat mesélni, és sokat kérdezni. Kicsit kiegészítette a néni mondandóját a könyvtári rendszerrel kapcsolatban: Itt űgy működik a dolog, hogy a könyvtár maga gyakorlatilag egy indexgyűjtemény. Megmondod, hogy mire van szükséged, és 3 óra alatt átszállítják neked egy másik, őrzött épületből. A könyvek a kilépésedig lehetnek nálad, arról, hogy minden visszakerüljön a helyére, biztonsági kapuk gondoskodnak, és minden nálad lévő könyv rögzítve van a rendszerben. Ha van még könyv, amit nem adtál le, egyszerűen csak nem hagyhatod el a könyvtár területét.

Sztálin-kori felhőkarcoló.

A srác körbevezetett a városban, megebédeltünk, igazi jó kis villamosos városnéző túra volt, majd ráébredtem, hogy mennem kell, e-mail címet váltottunk, és elköszöntünk. Alexnak hívták amúgy, és informatikusként dolgozott sokáig, de megunta. Most 34 éves, van két gyermeke, és szabadúszóként tevékenykedik: Információt szerez meg bármiről, amiről a kliensei kérik. Nyilván rögtön eszembe jutott night[w], meg a szakdolgozata, és rögtön kérdeztem is, hogy akkor ha jól értem, többnyire lusta egyetemisták diplomamunkájának a hivatkozáslistáját segít kicsit kipofozni. Mosolygott, és bólintott. :)

Emellett másik hobbijaként fizetett könyvdigitalizáló a muki, az any-book.ru tulajdonosa. Elmondta, hogy nagy bizniszt lát a dologban, sokan rendelnek tőle digitalizált könyveket. Most épp egy olyan scannerre gyűjt, ami potom 30 millió forintért tud lapozni a könyvekben. A pénze fele már megvan rá. :)

Szökőkútból és vízesésből baromi sok van Moszkvában,
többnyire hatalmas nagyok, és mindegyik teljesen egyedi.

Amúgy a napjaim Moszkvában meglehetősen hasonszőrűek voltak, mivel Arteem dolgozott, és csak egy kulcsa volt a lakáshoz, így nekem is indulnom kellett vele. Reggel kelés, irány a metró, lecsekk valami látnivalót, aztán séta, olvasás, irány haza. Otthon vacsora, beszélgettünk egy keveset Arteemmel, aztán filmnézés, vagy LoL-ozás. Kimenni a nagyvilágba nem nagyon tudtunk, egyrészt én nap közben mindig sikeresen lejártam a lábaimat, másrészt Arteem reggelente korán kelt, ami eléggé szűkítette a lehetőségeinket. De azért így is baromi jól éreztem magamat. :)

Moszkváról röviden:

• a város hatalmas, és minden, ami benne van, eszméletlenül nagy!
• ha beszállsz egy metrókocsiba (főleg a 6-os vonalon), úgy érzed magad, mintha Pesten lennél ismét. Ez honvágyat ébreszt. A kocsik egyetlen dologban térnek el a hármas metrónk kocsijaitól (leszámítva azt, hogy az moszkvai kocsikat lefestik időnként, ezért nem csupa rozsda minden): nincsenek kapakszkodók.
• ha már metró: most láttam először a kapus rendszert, ami otthon mindenkinek annyira tetszik. Meg kell mondjam, tényleg baromi jó! :)
• hatalmas tömeg mindenütt, főleg a reggeli és a délutáni csúcsidőben
• gyakorlatilag folyamatos közlekedési dugó mindenhol, pedig 3 sávnál kevesebbel rendelkező utcába talán nem is botlottam az ott létem alatt.
• angolul nagyon kevesen tudnak, viszont mindenki segítőkész volt velem
• a város drága - legalábbis az én ízlésemnek az volt, és mindenhonnan azt is hallottam vissza, hogy Európa egyik legdrágább városa
• rengeteg a rendőr és a katona az utcákon (Arteem szerint nem elég), de nem kötözködnek, csak azért vannak kint, hogy a jelenlétükkel biztosítsák a nyugalmat.
• minden tele van biztonsági kapukkal és őrökkel

Pár random kép így a végére, jutalmul, ha idáig eljutottál:

Szobor szobor hátán! :)

Gondolom, a mese felismerhető. :)

Óra, szépen megmunkálva. A háttérben egy bolygóval.
A gyűrűk a többi bolygó pályáját jelölik.
Azt nem tudtam kideríteni, hogy a bolygók valóban mozognak-e.

További képeket ebben a galériában találtok, katt ide!