Sör, csoki és kávé: Lvivben jártam

Már három héttel korábban elkezdtem a szállást szerezni Lvivbe - aránylag sikertelenül -, míg végül egy Maksym nevű srác az indulásom előtt 3 nappal írt egy baromi hosszú és részletes levelet, hogy miért szeretné, ha nála laknék - ha még aktuális. Úgy voltam vele, hogy noha majdnem teljesen frissen regelt CouchSurfingen, ha hajlandó volt ilyen mennyiségű szöveget összerittyenteni nekem, akkor valószínűleg nem akar túl sok rosszat, így elfogadtam az ajánlatát. Mint utólag kiderült, nagyon jól tettem: kívánni sem kívánhattam volna jobb szállásadót arra a pár napra, amíg Lvivben tartózkodtam.

Max a bátyjával, Artemmel lakik Lviv belvárosától kb. 30 percnyi sétára. Már mindketten dolgoznak: Max a polgármesteri hivatal városfejlesztési és statisztikai osztályán dolgozik mint junior projektvezető, Artem pedig az egyik ukrán tévénél, a 24-nél lát el ilyen vágó-szinkronizálóemberke feladatot. Röviden arról van szó, hogy ha sporthírek mennek a csatornán, akkor az azokhoz tartozó videóanyagokat ő vágja, ő készíti és olvassa fel a szövegeket, amik a tévébe kerülnek. Összességében azt kell mondjam, mindketten nagyon jó fejek, hihetetlenül segítőkészek, és nagyon kíváncsiak a világra. Utazni sajnos nem tudnak, több okból sem: Egyrészt az EU-ba nem nagyon mehetnek, mert nem EU-s állampolgárok és eszméletlen sokat kell szívni a vízummal. Másrészt nem keresnek túl sokat, így nagyon rövid utazásokat tudnának csak tenni. Maksym pár hete volt Görögországban, ahol belebotlott egy couchsurfer csajba, aki mesélt neki a dologról, és azt találta ki, hogy ha ő nem mehet a világhoz, akkor a világot hozza haza. Ezért nekiállt szállásadóként működni CouchSurfingen, és így kerültem a képbe.

Amikor megérkeztünk hozzájuk, körbevezettek, kaptam saját szobát, és valami fasírozott jellegű irtó finom kaját, majd megünnepelendő az érkezésemet, elmentünk sörözni a városba és csatlakoztak hozzánk Max haverjai is. Ezt fel lehet fogni amolyan "Bevezetés Lviv rejtelmeibe" túraként is, ugyanis Lviv a sör, a csoki és a kávé városa. Ezt mellesleg meg tudom érteni, tényleg nincs miért szégyenkezniük egyik miatt sem. Sörből készül például vagy 14 féle helyben, exportra, és mindegyiket másik kocsma promotálja.

Másnap tartottam egy városnéző túrát ilyen turistáknak való ingyenes útikönyv alapján, amit a helyi turistairodában szereztem. A túra közepén beültem ebédelni a főként helyiek által kedvelt "Ebédidő!" nevű helyre, amit Maksym ajánlott. Megállapítottam, hogy a meleg kaja ára Lvivben kb. a fele lehet az otthoninak. A hideg kajára ez viszont már nem igaz: a húsok ára például jóval a magyarországi ár felett van. Visszakanyarodva: ettem Borschtot (márcsak a THSz miatt is ezzel kellett kezdenem), meg varanikit. Ez utóbbi gyakorlatilag gombával vagy krumplival, vagy bármi egyébbel töltött tésztát jelent. Én gombásat kaptam, és kimondottan finom volt.  

Maximmal csak este 6-kor találkoztunk, úgyhogy mivel 4 körül kezdett hűlni a levegő, beültem egy kávézóba, és megkóstoltam a helyi pörkölésű kávét (szeeegény hege most biztosan sárga az irigységtől!). Nos, nekem pont ugyanolyan volt, mint bármelyik másik, de az a helyzet, hogy ennek az az oka, hogy szinte soha nem kávézok, így fogalmam sincs, milyen a jó, és milyen a nem jó kávé.

Biciklitároló. :)

Este úgy volt, hogy veszünk vonatjegyet Kijevbe és találkozunk egy Lengyelországban nemzetközi tanulmányokat hallgató ukrán leányzóval, de csak a jegyvásárlást tudtuk megoldani, mert Maxék aznap írtak alá valami szerződést, és kötelező jelleggel el kellett mennie céges sörözésre/ünneplésre, úgyhogy én a jegy megvétele után hazabuszoztam.

Ha már a busznál tartunk: A helyi közlekedés nem túlságosan drága Pesthez képest: ha felszállsz egy buszra, az ~60 forintodba kerül, egy villamosjegy pedig ~35 forint, viszont egyikre sincs bérlet. A buszokon nincs jegy, amikor felszállsz, 2 hrivnyát gyakorlatilag oda kell dobni a sofőr melletti párnára; villamoson a sofőrtől tudsz jegyet venni, ebből általában jól betankolnak a helyiek. :) 

Itt ilyenek a buszok, rengeteg rohangál belőlük. A vezető
mellett van egy aránylag nagy "ágy" szerű cucc, arra kell
dobálni a pénzt.

Lvivben egy héttel később van húsvét - Julianus naptárt
használnak -, és hatalmas húsvéti fesztivált rendeznek minden
évben. :) Óriástojásokkal.

Érdekessége a helynek, hogy itt nincs BKV, azaz nincs "A" közlekedési vállalat, hanem több pici cég oldja meg a tömegközlekedés problémáját (leszámítva a villamost, mert azt maga a város üzemelteti). Max szerint ezt úgy kell elképzelni, hogy fel vannak osztva a buszok útvonalai kb. 5-6 kisebb cég között, és mindegyik csak a saját járataival foglalkozik. A vicc az egészben, hogy a szálak legfelül egy kézbe futnak össze, mivel ezek a kis cégek mind egyetlen muki tulajdonában vannak. :) Ami még a közlekedést illeti, és nekem nagyon-nagyon fény volt: Ha valaki a hátsó ajtón száll fel például a buszra, akkor nem az van, hogy elsumákolja a jegyet, hanem előveszi a pénzt, odaadja az előtte lévőnek, és megkéri, hogy adja előre. És az emberek előreadják a pénzt, és tényleg (!) eljut a sofőrig. A villamoson annyi a különbség, hogy ott előreadják a pénzt, és a sofőr visszaküldi az illetőnek a jegyet, vagy jegyeket. És tényleg el is jutnak a jegyek a rendeltetési helyükre...

A keddet - azaz az ottani második és egyben utolsó teljes napomat azzal töltöttem, hogy körbejártam Lviv középkori nevezetességeit. Ehhez egy másik ingyenes útikönyvet használtam, amit szintén a helyi idegenforgalmi iroda nyomott a kezembe. Eddig nagyon idegenkedtem az ilyen "fedezd fel magad irányítás alapján a várost!" túráktól, de összességében nagyon jól éreztem magamat. Kb. ugyanazt tudja a dolog, mintha random elkezdenél sétálni, ugyanúgy megállsz egy-egy dolog előtt, csak így lehetőséged van olvasni is arról a valamiről, ami előtt állsz. Jártam fent a városháza tetején lévő toronyban, megnéztem a fegyverraktárat (ahol sajnos fizetni kellett volna azért, hogy fényképezhessek), jártam templomokban, katedrálisokban, egyszóval: amit lehetett, megnéztem; ügyelve arra, hogy lehetőség szerint ne kelljen sehol fizetni a látványosságokért. Egyetlen dologról maradtam le, amit nagyon sajnálok: Végül nem mentem be a csokigyárba, mert nagyon tömve volt. Pedig nagyon kíváncsi lettem volna rá, hogy hogyan csinálják a csokit...

Este aztán összepakoltuk a cuccomat, és elkacsáztunk a vasútállomásra, ahonnan elindultam Kijevbe.

Háttérképnek. Operaház egyébként. :)

Hölgyeim és uraim, ő alapította Lvivet. Vagy a fia.
A helyiek szerint a fia, az útikönyv szerint ő.

A városban már egyértelműen a foci EB hangulata uralkodik, mindenki a fociról beszél, minden tele van hatalmas órákkal, amik a hátralévő napokat számolják az első meccsig. 3 meccset tartanak majd Lvivben egyébként az EB alatt, legalábbis jelenleg ennyi a biztos. A helyiek nagyon lelkesek, Maksymék minden nap meséltek valamit a helyi fociról, és hogy mindenki 0-24 focizna, ha tehetné. Mellesleg az ukrán focinak is olyasmi lehet a kultúrája, mint a magyaré, mert első este a kocsmában épp az ország legjobb, és második legjobb csapata játszott, és a második félidőben összeverekedtek a játékosok. Másnap pedig a 3. és negyedik legjobb csapatok játszottak, ott meg a nézők dobálták meg mindenfélével a játékosokat és a bírót. :)
Az EB egyetlen negatívuma látszólag az, hogy elkezdett drágulni az élet Lvivben - ennek a helyiek nem örülnek viszont, mivel nem keresnek túl sokat, és attól tartanak, hogy ez a tendencia csak romlani fog az elkövetkezendő 2 hónapban. És sajnos nyilván így is lesz...

Jelenleg úgy gondolom, hogy a két nap egy picit kevés volt Lvivhez. Meg tudtam nézni gyakorlatilag mindent, amit akartam, ráadásul nem is az őrülten rohanó eszetlen túrista módjára, hanem a saját ráérős tempómban; ez tök jó. Viszont kellett volna még egy nap arra, hogy stabilan és biztonságosan tudjak közlekedni a belvárosban, és akkor azt mondanám, totális győzelem. Szóval ha Lvivbe tervezel utazni, szerintem 3 teljes nappal számolj alsóhangon mindenképp! :)