Ez már Ázsia: Ulan-Ude

Ulan-Udeba érkezésem előtt két nappal még nem volt biztos, hogy találok magamnak szállást, azonban idő közben egy lengyel leányzó, Ann távolról elintézte nekem, hogy mire leszállok a vonatról, várjanak rám, és kapjak kulcsot az albérletéhez arra a pár napra, amíg meg nem érkezik.

Egy pár nap Kijevben

Valamikor reggel fél8-ra értünk be Kijev vasútállomásra. Életem első vonaton töltött éjszakája meglehetősen eseménytelenül zajlott, és annak ellenére, hogy nem aludtam szinte semmit, baromi frissen ugrottam le a vagonról.

Rövid gondolkodó után úgy döntöttem, átgyaloglok a vendéglátóimhoz, ami aránylag zökkenőmentesen sikerült is, egészen... Egészen, amíg oda nem értem a házhoz, ahol a lakásuk van. Itt egy nagyon idős néni fogadott, akinek - mint később kiderült -, az a feladata, hogy ne engedjen be idegeneket a lépcsőházba. Ez Ukrajnában egészen általános, mint kiderült. Kb. 10 perc Activity eredményeként a néni feljött velem, és becsengetett a lakásba, ahova igyekeztem. Egy kb. velem egykorú lány nyitott ajtót, ő volt Dzsena, vendéglátóm felesége, aki betessékelt, és mire a kabátomat leraktam volna, már érkezett is Szergej, aki ez következő pár napban felelt értem. 

Sör, csoki és kávé: Lvivben jártam

Már három héttel korábban elkezdtem a szállást szerezni Lvivbe - aránylag sikertelenül -, míg végül egy Maksym nevű srác az indulásom előtt 3 nappal írt egy baromi hosszú és részletes levelet, hogy miért szeretné, ha nála laknék - ha még aktuális. Úgy voltam vele, hogy noha majdnem teljesen frissen regelt CouchSurfingen, ha hajlandó volt ilyen mennyiségű szöveget összerittyenteni nekem, akkor valószínűleg nem akar túl sok rosszat, így elfogadtam az ajánlatát. Mint utólag kiderült, nagyon jól tettem: kívánni sem kívánhattam volna jobb szállásadót arra a pár napra, amíg Lvivben tartózkodtam.