Ulan-Udeba érkezésem előtt két nappal még nem volt biztos, hogy találok magamnak szállást, azonban idő közben egy lengyel leányzó, Ann távolról elintézte nekem, hogy mire leszállok a vonatról, várjanak rám, és kapjak kulcsot az albérletéhez arra a pár napra, amíg meg nem érkezik.
A vasútállomáson megvártuk két barátnőjét, Medegmát és Ritát. Mindketten baromi vidám burját lányok, évfolyamtársai Narának. Hihetetlenül jó társaságnak bizonyultak. :)
Fogtunk egy marshrutkát - ez nagyjából megegyezik a Lvivben lévő minibuszokkal -, ami elvitt minket Ann lakására. Út közben beugrottunk a boltba, és vettünk burját specialitást, buzát/pózit. Ez tulajdonképpen tésztába tekert húsgolyót jelent, amit egy speciális edényben gőzölve készítenek el. Amikor megérkeztünk a lakásba, Nara megcsinálta, megkajáltunk, beszélgettünk kicsit, és a lányok leléptek.
![]() | |||
A helyiek szerint nem tömör |
Vásárlás után csatlakozott hozzánk a lányok egyik barátnője, Júlia. Ő egy olasz lány, aki valamikor június első felében megy férjhez egy burját fiúhoz. Segítettünk neki esküvői cipőt választani, közben megvitattuk, hogy kinek milyen nyelvtörői vannak - igen, nagyon furcsán néznek az emberre, amikor becaplat egy női esküvői ruhaszalonba, és ráadásul még csak nem is beszéli a nyelvet. :)
Másnap reggel megérkezett Ann, a szállásadóm. Lengyelországból repült, úgyhogy hulla fáradt volt: rövid bemutatkozás után el is vonult aludni és átaludta az egész napot. Ekkor értettem meg, hogy milyen is az a jetlag... Anna önkéntesként dolgozik ebben az évben, a helyi árvaházban segít. Az önkéntességet az Európiai Önkéntesszolgálaton (EVS) keresztül csinálja. A szervezet teljes egészében állja az utazásait (3 havonta vízumot kell hosszabbítania, és ahhoz el kell hagynia Oroszország területét), a szállását, a helyi utazási költségeit, és még némi zsebpénzt is kap, szóval baromi korrektnek tűnnek. Sajnos az utóbbi időben gombamód szaporodnak (Magyarországon is) azok az önkéntesszervezetek, amik ugyan engedik, hogy segíts valahol a nagyvilágban, de csak akkor, ha előtte elvégzel velük valamilyen tanfolyamot, piszok sok pénzért; plusz fizeted az utazást, esetleg a szállás és a kaja egy részét is... Ez lássuk be, nem igazán önkéntesség, hanem olyan fizetett kirándulás, amikor valami hasznosat is csinálsz...
Ann az önkénteskedés mellett egy állatmenhelyen végez ilyen abszolút frontend munkát: Ő foglalkozik az utcáról bekerülő új kutyákkal. Ez nem egy hálás feladat, mert a kutyák ilyenkor még rendszerint tökre meg vannak ijedve, úgyhogy baromi sok harapást kapott már... Ennek ellenére szereti, és van is bőven munkája, mivel Ulan-Udén és környékén rengeteg a kóbor kutya. Mindegyik nagyon hasonlóan néz ki, napközben barátságosak, de éjszaka azért történnek balesetek. Azt nem tudnám megmondani, hogy ezek az incidensek a kutyák, vagy a helyiek miatt történnnek-e: Medegma szerint kicsit mindkettő, ugyanis a kutyák éhesek és ezért nyugtalanok, az utcán pedig éjszakánként sok a részeg, aki terrorizálni próbálja a kutyákat...
A nap hátralévő részére nem volt programom, úgyhogy egy kicsit igyekeztem bepótolni a lemaradásaimat minden téren, és ezt nagyjából sikerült is, aránylag hasznosan töltöttem a napot. Este Ann adott egy csomó tippet Kínával kapcsolatban, úgyhogy most már tudom, hogy Kína mely részeire szeretnék eljutni.
![]() |
Írtó jól néz ki szerintem! :) |
Az utolsó teljes napomat ismét a lányokkal töltöttem: Medegmával és Ritával elmentünk az egyik közeli buddhista templomba (datzanba). Medegmáék meséltek valamennyit a vallásukról, és a vallásukhoz kötődő hagyományokról. Burját környékén, és Észak-Mongóliában ma már szinte mindenki buddhista, de korábban a sámánizmus volt a domináns. A legenda szerint amikor az első buddhisták megérkeztek, felismerték, hogy a sámánizmus nagyon közel áll a buddhizmus tanításaihoz és biztosak voltak benne, hogy a helyiek nem fogják feladni a vallásukat, ha elkezdik erőltetni a buddhizmust. Ezért gyakorlatilag kezdettől fogva arra törekedtek, hogy a helyiek megtarthassák az eredeti vallásukat is, de emellett legyenek buddhisták. Így például előfordul az a bizarr szituáció, hogy ha valami problémád van, és elmész a lámához megkérdezni tőle, akkor a láma azt fogja mondani, hogy "Ez nem az én területem, kérlek, menj el a sámánodhoz, ő tud neked segíteni!", és ez működik visszafelé is. A két vallás nem csak megél egymás mellett, de támogatja is egymást, amiben tudja.
![]() | ||
Bent sajnos nem lehetett fényképezni. |
A templom meglátogatása után csatlakozott hozzánk Júlia is, és négyesben beültünk valahova arról beszélgetni, hogy hol milyen az élet, kinek milyenek a nemzeti ételei, ki hogy viszonyul a valláshoz, stb.
Este összepakoltam a cuccaimat, lefeküdtem aludni amilyen hamar csak lehetett, ugyanis reggel fél8-kor indult a buszom Mongóliába...
![]() |
az utolsó kép nagyon komoly :)
VálaszTörlés