Magyar Vándor

Előző bejegyzésemet ott hagytam abba, hogy végleges lakótársammal, Odysszeusszal találkoztam... Innen folytatom. :)
Szóval Odysseusszal sikeresen megismertük egymást a város főterén. Ez nem volt nehéz, tekintve, hogy Odysszeuszt elég könnyű felismerni, kimondottan nem az az átlagos megjelenésű fickó.

Odysszeusz :)

Mikor megérkeztünk az albérletbe, egy pár szót váltottunk csak, aztán mindketten rohantunk: Ő dolgozni - angoltanárként tevékenykedik egy privát suliban. Szakmáját tekintve egyébként idegenvezető/

túravezetőszerűség, az alapképzéssel már végzett, és épp most készül jelentkezni a Columbiára, mivel kapott tőlük meghívót.

Részemről Katalinnal és Adriennel kellett volna találkoznom, de egy félreértés miatt végül nem jött össze. Másnapra viszont megbeszéltünk egy találkozót, amelynek keretein belül elmentünk abba a múzeumba, amiben Adrienn dolgozik. Adriennről nem sokat tudok, csak hogy itt tanul, és a mongol nyelv mellett a tibetivel is elboldogul. :)

A legjobb dolog a városban:
Nem teljesen betondzsungel.

Katalin találkozott előző nap egy ausztrál hölggyel, Naomival, aki szintén velünk jött. Nagy szerencsémre ő is, és Adrienn is elég járatosak a buddhizmusban, így segítettek megértenem, hogy mi a helyzet ezzel a vallás dologgal. Az van ugyanis, hogy voltam a Gandanban, ami egy itteni, működő buddhista kolostor. A problémák itt kezdődtek: a szerzetesek kántálás közben egymást dobálták rizzsel, telefonon játszottak, beszélgettek, stb... Teljesen összezavart a dolog, és írtózatos csalódás volt - és akkor arról még nem is volt szó, hogy imádkoznak, és istenekről beszélnek, és tele vannak babonával... Szóval: eléggé agyoncsapott a dolog, mert bár nem éreztem magamat sohasem vallásosnak, mindig is azt hittem, hogy a buddhizmus áll hozzám a legközelebb.

Adrienn és Naomi nagyjából elmagyarázta a dolgot, így azóta tudom, hogy egyeltalán nem vagyok budhdista, viszont továbbra is a buddhizmus tanai állnak hozzám a legközelebb.

Ekkor már nagyon érlelődött bennem a dolog, hogy én bizony még egy hónapig itt akarok maradni, és legalább 3 hetet az országban való utazással akarok tölteni...

Egyik délután Emesével meglátogattuk Ganboldot, majd egy kiadós vacsora és beszélgetés után - amit ezúton is ismét nagyon köszönünk :D - megnéztük Emese koliját. Tiszta Termó, teljes nosztalgiahangulat. :) A koliban találkoztam egy Kasia nevű lengyel lánnyal, aki - mint kiderült -, ugyanazon az útvonalon tervezi körbeutazni az országot, mint én, ráadásul a költségvetése pont ugyanúgy ~0, mint nekem. Kb. fél óra múlva eldöntöttük, hogy együtt megyünk, valamikor június elején. Még meg kell hosszabbítani a vízumomat, ezen kívül semmi teendő.

Élelmiszerpiac, csak lazán.

Az ezutáni pár napot azzal töltöttem, hogy kitaláljam, hogyan tudnám az előre nem látott +1 hónapot anyagilag is megfinanszírozni, aminek eredményeként rájöttem, hogy ha hazaértem, szabadúszó programozóként akarok dolgozni. Noha munkát nem találtam, a dolognak annyi haszna volt, hogy ha az utazás utáni időszakra gondolok, most már nem teljes a sötétség.

Csütörtökön - azaz május 10-én - Emesével elmentünk egy közeli faluba kirándulni. Nem voltak konkrét terveink: megnézzük a helyet, talán kirándulunk, vagy ilyesmi... Miután megérkeztünk, megnéztünk egy buddhista templomot - nem volt egyszerű megtalálni a templom templom részét, de végül külső segítséggel sikerült. :) Itt már sikerült kicsit más szemmel néznem a szerzetesekre, kimondottan jót tett a pár nappal korábbi beszélgetés.  Ezután megpróbáltunk belógni egy kazah dzsámiba (?), ami sajnos zárva volt, pedig Emese szerint megért volna egy misét, ha látjuk a belsejét. Ezután egy gyors ebéd következett, éés... Kiböktük a legmagasabb hegyet, és elindultunk felé árkon-bokron át. Ezt úgy kell elképzelni, hogy adott egy végtelen mező, és arra mész, amerre akarsz. :) És csak mentünk, és mentünk és mentünk, és végül odaértünk a hegy lábához. Kipécéztünk magunknak egy sziklát, illedelmesen köszöntünk neki, aztán egy pár perc pihenő után nekivágtunk. Kiderült, hogy szeretek hegyet mászni - nem is kicsit, írtó jól éreztem magamat! :)

Ilyenkor lenne jó egy profi fényképezőgép,
talán lehetne látni a tér mélységét... :)

A következő nap is ígéretes volt: Bár az idő egyik pillanatról a másikra tavaszból télbe csapott át (értsd: ~30 fok egyik nap, másik nap pedig havazik), kárpótolt minket Odysszeusszal az esti nemzetközi moziest, amit Betty szervezett. Én már napok óta azon szenvedtem, hogy találjak egy értelmes magyar mozifilmet, amihez van neten angol felirat, ÉS ne legyen több 700 megánál, mivel leszedni írtózatos fájdalom bármit is a netről itt. Végül találtam egy 2 CD-s Magyar vándor verziót, és némi trükkel aránylag hamar hozzá is jutottam. A felirat miatt kénytelen voltam a 2 CD-ből egyet csinálni, és ez került a terítékre magyar oldalon. Kicsit tartottam tőle, hogy a magyar poénokat nem nagyon fogják érteni, de látszólag hatalmas sikert aratott a film a jelenlevők körében. Megnéztünk még egy cseh filmet, ami annak ellenére, hogy a poénjait nem értettem, nagyon tetszett. A címére nem emlékszem sajnos, de olyan film, ami 3 vagy 4 filmet egyesít, a történetét tekintve. A filmek után Odysszeusszal ott aludtunk, és másnap elindultunk hazafelé.