Egy nap Shenzhenben

Shenzen városában egyetlen napot töltöttem, CouchSurfinggel. Igazából azt kell mondanom, talán az egyik legjobb CouchSurfing hosztom volt itt az eddigi utam során. :)

A vonatom valamikor délelőtt 10 és 11 között ért be, a hosztom este fél6-ig dolgozott, úgyhogy volt nagyjából 7 órám a városban. Ebből az első kettőben olcsó kajára vadásztam, ami nem volt egyszerű: Shenzhen nemzetközi repülőtérrel rendelkezik, és közvetlenül a szomszédságában foglal helyet Hong Kong, így gyakorlatilag mindenki, aki Hong Kongból Kínába szeretne lépni, keresztülhalad rajta (vagyis a legtöbben, így pontosabb). Ennek megfelelően az árai jóval magasabbak, mint általában a kínai városokban.

A város kimondottan modernnek és európainak mondható: mindenütt hatalmas irodaházak, kínai stílusú bevásárlóközpontok. Ez utóbbiak abban térnek el a mi megszokott bevásárlóközpontjainktól, hogy rendszerint hihetetlenül zsúfoltak áruval, és az Adidostól a Nikán keresztül a Sumsangon át az iPone-ig minden megtalálható bennük. Viszont cserébe lehet alkudni. :)

Végül legnagyobb meglepetésemre találtam egy pékséget, ahol sikerült bevásárolnom magamnak pár helyi péksüteményt és egy jó nagy bóucot. Eddigre délután kettő felé járt az idő, úgyhogy úgy határoztam, hogy átmegyek a találkozási pontunkhoz, és olvasni fogok. Nem döntöttem rosszul, egy jó másfél órát utaztam a metrón, mire sikerült átvergődnöm a városon, úgyhogy végül valami 1 órát kellett csak várnom.

Végül megérkezett Ou, a hosztom, egy kollégája, és annak barátnője társaságában. Eredetileg azt tervezte, hogy beülünk valahova vacsorázni, de a parkolóban összefutott a kollégával (akinek sajnos nem emlékszem a nevére), aki rögtön mondta, hogy szívesen csatlakozna hozzánk a barátnőjével. Ouról azt kell tudni, hogy informatikusként dolgozik, és szeret idegen országokról szóló sztorikat hallgatni, ezért is hosztol külföldieket. Ami számomra egészen meglepő elszántságot mutatott a részéről, hogy a srác előző nap költözött az új albérletébe, és ennek ellenére írt nekem CouchSurfingen, hogy szívesen ad szállást, ha kell. :)

A csapat első körben Subwaybe akart menni, amiről szerencsére végül letettek, és végül beültünk egy kínai étterembe. Hát, egészen más élmény úgy kaját választani az étlapról, hogy van, aki elmondja, hogy mit fogok enni. :) Ou az elején kikötött két dolgot: Mivel ez az utolsó napom Kínában, szeretné megmutatni az összes olyan kaját, amit még nem ettem, de illik nem elhagyni az országot a kipróbálásuk nélkül, másrészt pedig ő fizet. :) Ennek eredményeképpen az asztal roskadásig megtelt mindenféle levesekkel, csirkékkel, kacsákkal, tésztafélékkel, zöldségekkel...

Írtó jót beszélgettünk Kínáról, utazásról, informatikáról, fényképezésről, emberekről - kimondottan élveztem - főként azt hiszem azért, mert addigra lassan 3 hete nem volt alkalmam senkivel sem beszélgetni.

Olyan este 10 körül befutott Super Tom is, akit szintén Ou hosztolt, és akkorra ért be a vonatja Hong Kongból. Super Tom éppen Ausztráliából igyekszik hazafelé Chilébe. Ausztráliában edényeket mosogatott laza 25 dolláros órabérért pár hónapon keresztül, és bár közvetlenül haza akart repülni, inkább úgy döntött, bejárja Eurázsiát a haza vezető úton, és majd valahonnan Spanyolországból vagy Portugáliából hazarepül.

Valamikor éjfél környékén dobtak ki minket az étteremből, ezután hazakeveredtünk, és valami hajnali 3-ig beszélgettünk. 

Másnap reggel ébredés után fogtam magamat, kicaplattam a reptérre, és... kétségbe estem: Egyrészt picit késésben voltam (nem kimondottan vészesen), másrészt viszont az AirAsia sem a Terminal A-hoz, sem a Terminal B-hez nem tartozott, ráadásul hiába kérdezgettem az embereket, senkinek nem volt elképzelése sem róla, hogy Shenzhenben vajon honnan indulnak az AirAsia gépek (beleértve a reptéri személyzetet). Nagyjából 10 percnyi kérdezősködés után végre találtam valakit, aki közölte, hogy hát nem innen, át kell mennem a nemzetközi terminálra, ami új, ezért nincs még kiírva sehova, hogy létezik (WTF?!)....

Szóval átcaplattam, leadtam a csomagomat, elhagytam az országot, beszálltam a gépbe, és elndultam Malajzia felé...

Türüpc. :)

És én még azt hittem, hogy teljesen esélytelen
lesz CS hosztot találni Kínában. :)