Kuala Lumpur csapó #1

Nagyjából 1 hónappal vagyok elmaradva az írással - azonban érdekes módon mindössze két helyszín leírása hiányzik. E két helyszín közül az egyik Kuala Lumpur, ahol malajziai tartózkodásom indult, és ahol végződött.



Miután megérkeztem a reptérre, meglepően gyorsan mint a belépés az országba. Egy pár perces sort kellett kivárni, megnézték az útlevelemet - rutinosan közöltem az elején, hogy "srácok, ez most egy magyarországi, EU-s útlevél lesz, aminek a borítójáról semmit nem fogtok megtudni, emberi nyelven lévő íráshoz lapozzatok az első oldalra." Így az átlagos 10 perces határátlépős mókát mintegy másfél percre sikerült leredukálnom. :)

Miután elköszöntem az bevándorlási hivatal munkatársaitól, átvettem a SIM kártyámat, amit a repjegyem mellé adtak 5 RM-ért (~360 forint), és amivel feltöltés nélkül kb 2 hétig 0-24-ben SMS-eztem megállás nélkül. :)

Ezután csomagfelvét, majd vámellenőrzés. Úgy döntöttem, nem Malajzia lesz az az ország, ahol az vesémre kapott injekciókat megpróbálom átvinni a zöld vámon - már csak azért sem, mert ez az egyetlen ország, ahova nem csak az injekciókról, de egyetlen nálam lévő gyógyszerről sincs hivatalos papírom. Így aztán kiálltam a zöldvámos sorból, és egyetlenként átslattyogtam a vámvizsgálathoz, ahol meglepő dolog történt: Először is el akartak küldeni, hogy menjek vissza a zöld vámra. Amikor elmeséltem, hogy nem igazán akarok se botozást, se halálbüntetést a gyógyszerek és az injekciók miatt, amik nálam vannak, akkor a vámtiszt végre valami érdeklődést mutatott. Megnézte a cuccokat, megállapította, hogy fogalma sincs, hogy mi van a fiolákban, de mivel le vannak zárva, ezért bevihetem őket az országba. A gyógyszerek szintén nem érdekelték: azt mondta, hogy amíg csak személyes használatra vannak, és nem tartalmaznak semmi illegális anyagot, addig nyugodtan bevihetem őket. Mondtam, hogy fogalmam sincs, hogy mi van bennük, de EU-ból van minden, gondolom tudna róla, ha valamire külön kéne figyelni. Mondta, hogy nem tud semmi eltérésről, nyugodtan mehetek. Szken? Ja, az nem kell, megbízik bennem, látja a szememben, hogy nem akarom átverni. :) Hűmondom....


Na és akkor rövid lábejgyzet és magyarázkodás: Az van, hogy Malajziában egyrészt még mindig hivatalos büntetési mód a botozás, amit elvileg bármelyik rendőr kivethet rád bírói ítélet nélkül, ha indokoltnak tartja. Ez az egyik dolog, amitől kellőképp tartottam. A másik fontos dolog a különböző illegális anyagok - elsősorban narkotikumok - kezelése az országban: Egyrészt 10g+ fűért már több éves börtön jár, az ennél durvább anyagoknál pedig ha szerencséd vna, nem ítélnek halálra. Szóval úgy voltam a dologgal, hogy inkább nézzenek meg most mindent, és dobassák el velem a fél gyógyszeresládámat, mint később egy igazoltatásnál legyen belőle tényleges problémám.

Miután kikászálódtam a reptérről, fogtam magamnak egy buszt, ami bevitt Kuala Lumpurba. Út közben többször is leesett az állam: Banánfák és pálmafák végtelen sora, gyönyörű épületek, és... Mindenűtt 4-6 sávos autópálya... "Őőő.. Nem úgy volt, hogy Ázsiába megyek?!". Ez az érzés csak fokozódott, amikor beértünk Kuala Lumpurba, és körülnéztem. A város hatalmas, óriási épületek mindenütt, rend és tisztaság, amerre a szem ellát. A tömegközlekedés nagyjából 40 évvel van a mienk előtt, az utakon a közlekedés tökéletesen rendezett keretek között zajlik. Így jobban belegondolva valószínűleg az okozta a kultúrásokkot, hogy semmit sem tudtam Malajziáról korábban, és valami Kína jellegű országra gondoltam. Hát, nem jött be. :)

Életkép.

Lizzel, a Couchsurfing hostommal délre beszéltük meg az első találkozót, és valamikor este 7 körül sikerült odaérnem a találkozó helyszínére. Megtanultam az esetből, hogy egyrészt illik megnézni, hogy mennyi a járatod menetideje, mielőtt vaktában, Google Maps alapján tippelnél, másrészt a reptér laza 2 órára van a várostól. Harmadrészt a reptérről kb 1 óra kijutni. Szóval kicsit tajgetosz pozitívnak éreztem magamat a találkozó illetőpontját illetően. :)

Átlagos bevásárlóközpont Kuala Lumpurban... :)

Nos, ami a vendéglátómat illeti, Liz jógaoktatóként dolgozott aránylag sokáig. Most ott hagyta a munkahelyét, és mindenféle saját projekteket szeretne indítani mindenféle témában. Barátjával egy hatalmas házban laknak (sajnos nem volt pofám fényképeket készíteni róla), amolyan igazi, brazil szappanoperába illő házban, külön bejárónővel, hatalmas úszómedencével, meg egy rakat szobával. Kimondottan érdekes átmenet volt a kínai hostelek után saját szobában, saját fürdőszobával, légkondival meg tévével. :)

A Kuala Lumpurban töltött kb. 5 nap elég mozgalmasra sikeredett:

• Először is körbejártuk a várost, pontosabban Liz körbemutogatott minden látnivalót. Ezekből amúgy nincs túl sok, KL nem az a kimondott, turistáknak épített város. Jártunk néhány külkerületben, megnéztük az ikertornyokat, beültünk bevásárlóközpontokba, megnéztük az új Batman filmet - jó volt. :)

A kötelező kép minden, Kuala Lumpurt megemlítő blogon. :)

• Emellett elcsörtettünk egy CouchSurfing meetingre, ahol találkoztam életem eddigi legidősebb couchsurferével. A bácsika laza 81 éves, és szeret utazni, és szereti a fiatalokat. :) Egy egész okos projektet próbál bevezetni, aminek a lényege valami olyasmi, hogy miközben utazol, a világ különböző pontjain vannak ilyen "tapasztalat" központok, ahova azért mész, mert egyrészt kapsz szállást, másrészt kimondottan arra fókuszál, hogy megoszd a tapasztalataidat mások előtt, és meghallgasd a többiek tapasztalatait. A projekt még gyerekcipőben jár, a bácsi épp könyvet ír róla, és megígérte, hogy ha végez, küld belőle egy példányt majd! :)
• A rá következő nap találkoztam egy Eszter nevű génkutató, és körbesétáltuk vele a teljes belvárost. Sikerült kifognunk egy igazi trópusi vihart, ami arra ösztönzött minket, hogy lestoppoljunk egy hop on buszt. :)

Egyszerű, "mezei" orchidea-kert. :)

• Utolsó előtti-előtti nap este beesett hozzánk egy német leányzó, aki az utolsó napját töltötte éppen Malajziában, és indult hazafelé. Vele elmentünk indiai büfébe, ahol írtó jó kajákat kaptunk, a végén pedig fejenként 5 ringgitet kértek tőlünk, ami kb 380 forint... :)
• Utolsó előtti nap beesett hozzánk 4 Couchsurfinges francia csávó, akik partizni jöttek az országba, és ez volt életük első CS élménye. Nagyon furcsa volt velük beszélgetni, mert úgy tűnt, korábban el sem tudták képzelni, hogy hosszabb időre utazzanak, és amikor meghallották, hogy hónapok óta úton vagyok, elkezdték átértékelni az utazásukat. Arról fogalmam sincs, hogy végül hogy döntöttek, tényleg csak 2 hétig maradnak-e, vagy végül nekivágtak Thaiföldnek is...

• A srácokkal elmentünk egy CouchSurfinges úszómedencés partira, ami egyrészt azért volt nagyon nagy élmény, mert még soha nem voltam medencés partin, másrészt pedig a parti végére laza 150 fős csapat gyűlt össze. :)

Aztán amikor úgy éreztem, elég a pörgésből, fogtam a cókmókomat, felültem egy éjszakai buszra, ami elvitt a Perhentianre, ami egy két szigetből álló Paradicsom. Folytatás következik...