Bakancslista: A Transszibériai Expressz kipipálva

Mikor véglegesen eldőlt, hogy a transszibériai expresszel fogok utazni, hirtelen ismerősömtől azt hallottam vissza, hogy "nagy álmom a transszibériai expresszel utazni!" Őszintén szólva nem értettem ennek az okát: egy vasútvonal, ami baromi hosszú. Naés? Aztán pár hónappal később felszálltam a vonatra, és azóta értem. :)

Pár nap Moszkvában

Valamikor dél környékén ért be a vonatom Moszkvába, de tudtam, hogy este 7 óráig teljesen ráérek a városban, hiszen Arteem, a szállásadóm 6 óráig dolgozik. 

Így elhatároztam, hogy - elsősorban pénzügyi okokból, ugyanis nem volt nálam rubel - gyalog vágok neki Moszkvának, és elsétálok a szállásra. Nem lehet messze...

Ukrajnából Oroszországba: A határátkelés

Az éjszakai vonatok legnagyobb hátránya, hogy semmit sem látsz a vidékből sok-sok órán keresztül., és csak mentek, mentek, mentek és mentek...

Szerencsésnek éreztem magamat, mert olyan vagonrészbe kerültem, ahol nem volt körülöttem senki, ráadásul az alsó szinten kaptam ágyat, így az ágy alatti rekeszbe el tudtam rejteni mindenemet, és rá tudtam feküdni a saját batyumra. Ha az emeleten kaptam volna helyet, akkor ez picit zűrösebb lett volna, mert akkor az emeleti ágy fölé kellett volna felszórni mindent (később majd lesz ilyen eset is :)).

A vonat indulása után pár perccel jött egy vasútas, elkérte a jegyemet és az útlevelemet. Megkereste a vízumomat, ellenőrizte, hogy érvényes-e, majd valami olyasmit kérdezhetett, hogy "ugye nem lesz velem zűr a határon?". Igazából ezt csak tippelem, de látszott rajta, hogy határozott nemleges választ vár a kérdésére, úgyhogy közöltem, hogy nyet. Kaptam egy papírt, ami A és B részből állt. Ilyet minden külföldi kap Oroszországban: ki kell tölteni a nevedet, útlevélszámodat, kontaktinfót, az országban tartózkodás  időtartalmát, ilyesmiket. Az A és a B rész ugyanaz, a különbség, hogy az egyiket megtartja magának a határőr, a másikat az országban tartózkodás során végig magadnál kell tartanod. Arra nem jöttem rá, hogy mi értelme, azt feltételezem, hogy arra van, hogy pénzt nyúlhassanak le rólad, ha elveszted.

Hamarosan sikerült elaludnom, és arra ébredtem, hogy a személyzet egyik tagja ébresztget, hogy "Border! Border!". Tehát megérkeztünk... Kezdtem nagyon ideges lenni, hiszen rengeteg gyógyszer van nálam, és Oroszországba állítólag nem lehet bevinni semmilyen komolyabb gyógyszert (például nem vihetsz be antibiotikumot, ami nyilván van nálam). Attól féltem, hogy a hivatalos orvosi papírom sem véd meg, ha kötözködni akarnak.

Az Ukrajnából való kilépés zizi volt: Jött a vagonra beosztott 1 darab határőr, megnézte az arcodat, megnézte az útlevelet, megkereste a vízumodat, belepecsételt, és ment tovább. Kb. 5 perc alatt végeztek a teljes vonattal, majd kiléptünk a senki földjére, aztán tovább, az orosz határra.

A határátkelésről: A vonat begurult az állomásra, és kint láttad, hogy az éjszakában mindenféle megvilágítás nélkül fekete alakok állnak párosával a szakadó esőben, miközben villámlik. Simán beillett volna horrorfilmbe is; ez szintén nem tett jót a hangulatomnak. Mikor végre megállt a vonat, láttad, hogy a sötét alakok egyszerre megindulnak a vonat felé. Horrorfilm, mondom! :) Közben a vonaton síri csend, mindenki koncentrál, imádkozik, vagy egyszerűen csak szentségel, amiért még nincs kitöltve a papírja... 

Pár perccel később megjelent 3 üzbég csávó, és leültek körém. Talán apa, és két fia... Az egyikük kicsit tudott angolul, kért tollat a saját papírjaik kitöltéséhez, elmesélte, hogy nem utaznak sokáig. Kedvesek voltak, sokat nevettek, kicsit segítettek feloldódni, adtak valami cukorkafélét, ami egész finom volt. Végignéztem, ahogy kitöltik a saját A és B lapjaikat, és észrevettem, hogy az egyik mezőt nem töltöttem ki valamelyik lapomon, úgyhogy ezt kijavítandó, megtettem. A srác mondta, hogy elszúrtam a lapot, úgyhogy kér nekem újat. Odahívta a vasutas nőt, aki nézte, nézte a lapomat, majd közölte, hogy jó ez, de a biztonság kedvéért hív határőrt, aki azonnal jött is... 

A határőr rögtön kérte az útlevelet, és nagyon nézegette. Rám nézett, az útlevélre, majd megint rám, majd megint az útlevélre, forgatta a fejét, nézte a kitöltött lapomat, rám nézett, az útlevélre... Kezdtem érezni, hogy valami lehet, hogy nem oké. Aztán elővette a pecsétjét, és bepecsételt az útlevélbe, majd a lapra. De ahelyett, hogy visszakaptam volna a papírjaimat, hívott még egy határőrt, egy idősebbet. Ha jól értettem, valami olyasmi aggálya volt, hogy nem tudta megállapítani, vajon milyen ország útlevele lehet ez, és attól félt, hogy valami tákolmány (pedig volt nála chipolvasó, ami láthatólag nem működött valamiért a chipes útlevelemmel, volt benne 2 ország korábbi pecsétje, és 2 másik ország még most is érvényes vízumja?!). A másik rögtön mondta, hogy ja igen, ez Vengriai, és megmutatta, hogy kell leolvasni. Majd visszakaptam az útlevelemet, és egyetlen szó nélkül átkelhettem a határon. Irtó nagy mákom volt, nem kötözködtek, meg sem nézték a táskámat, pedig abból tuti, hogy az ukrán határon való belépéskor lejátszódott Activity-party kerekedett volna, és megint minden egyes gyógyszerről el kellett volna mutogatnom, hogy mire van, az orvosi papír melyik része alapján vagyok jogosult behozni az országba, és hogy miért van nálam.

Az egyik üzbég srác nem volt ilyen szerencsés a határőrével: Ha jól értettem, nem volt pecsétje róla, hogy kilépett valamelyik országból, és ezért hivatalosan nem engedhette volna be az országba a határőr, így visszadobta az útlevelét. A srác valószínűleg tisztában volt vele, hogy a határőrnek igaza van, ezért nem ellenkezett... Az őr elkérte a másik három útlevelet is, átnézte őket, de minden rendben volt náluk, úgyhogy megkapták a pecsétjüket. Ezután meglepő dolog történt: a határőr körülnézett, majd valami mormogás és káromkodás közepette felvette az asztalról a srác útlevelét, belepecsételt, visszadobta az útlevelet az asztalra, és káromkodva eltűnt. Az üzbég csapat ujjongani kezdett, és hamarosan elindultunk Moszkva felé...

Egy pár nap Kijevben

Valamikor reggel fél8-ra értünk be Kijev vasútállomásra. Életem első vonaton töltött éjszakája meglehetősen eseménytelenül zajlott, és annak ellenére, hogy nem aludtam szinte semmit, baromi frissen ugrottam le a vagonról.

Rövid gondolkodó után úgy döntöttem, átgyaloglok a vendéglátóimhoz, ami aránylag zökkenőmentesen sikerült is, egészen... Egészen, amíg oda nem értem a házhoz, ahol a lakásuk van. Itt egy nagyon idős néni fogadott, akinek - mint később kiderült -, az a feladata, hogy ne engedjen be idegeneket a lépcsőházba. Ez Ukrajnában egészen általános, mint kiderült. Kb. 10 perc Activity eredményeként a néni feljött velem, és becsengetett a lakásba, ahova igyekeztem. Egy kb. velem egykorú lány nyitott ajtót, ő volt Dzsena, vendéglátóm felesége, aki betessékelt, és mire a kabátomat leraktam volna, már érkezett is Szergej, aki ez következő pár napban felelt értem. 

Sör, csoki és kávé: Lvivben jártam

Már három héttel korábban elkezdtem a szállást szerezni Lvivbe - aránylag sikertelenül -, míg végül egy Maksym nevű srác az indulásom előtt 3 nappal írt egy baromi hosszú és részletes levelet, hogy miért szeretné, ha nála laknék - ha még aktuális. Úgy voltam vele, hogy noha majdnem teljesen frissen regelt CouchSurfingen, ha hajlandó volt ilyen mennyiségű szöveget összerittyenteni nekem, akkor valószínűleg nem akar túl sok rosszat, így elfogadtam az ajánlatát. Mint utólag kiderült, nagyon jól tettem: kívánni sem kívánhattam volna jobb szállásadót arra a pár napra, amíg Lvivben tartózkodtam.

Éééés... Elkezdődött!

Ahogy azt az előző posztban írtam, az indulási időpontot április 6. péntekre tűztem ki. Judit még előző héten jelezte, hogy egy darabon szívesen elkísérne, de eredetileg úgy volt, hogy csak az első stoppig vagy ilyesmi, mivel neki este dolgoznia kell. Ez aztán annyiban módosult, hogy mivel pont pénteken szült az egyik barátnője a szálláshelyemtől kb. 50 km-re, ezért végül Judit elcserélte a műszakját, végig elkísért az úton, és ment tovább babanézőbe. :)

Dátumok és időpontok - gondolatébresztő

Az utazás összerakása során a legnehezebb számomra a dátumoknak a meghatározása volt, egészen egyszerűen azért, mert honnan tudjam, hogy nekem mettől meddig milyen vízum kell? Egyáltalán, mikor akarok indulni? Mi van, ha valahova nem érek oda határidőre? Mi van, ha valahol elcsúszok az idővel?!

A dolog érdekessége az, hogy ezek a problémák olyanok, amiket azt hiszem, két módszerrel lehet megoldani:

• leülsz, átgondolod, hogy hol mennyi időt szeretnél eltölteni, kilősz egy utazási időpontot, és kész vagy. Előnye, hogy mindent tudsz az elején, hátránya, hogy lesz egy csomó kételyed azzal kapcsolatban, hogy mit mennyire fogsz tudni tartani.
• organikusan hagyod, hogy kialakuljanak az időpontok, mindig csak valamennyire tervezel előre, de a nagy egésszel nem akarsz részleteibe menően foglalkozni.

Én a kettőt ötvöztem, bár nem szándékosan. Azt kb. 4 hónapja pontosan tudom, hogy két indulási időpontom lehet, és jó pár hazaérkezési időpontom. Indulni vagy április 2., vagy április 6-án fogok. Hazaérkezni pedig tippre olyan november közepe, december eleje magasságában. A kettő közötti dolgaim pedig csak az elkövetkezendő egy hónapra vannak megtervezve pontosan, a többit majd idő közben fogom finomítani.

Három hete lettem biztos abban, hogy április 6. lesz az indulásom időpontja - egyszerűen úgy gondoltam, kelleni fog még egy hét felkészülés; úgyhogy azóta április 6., vagyis most péntek. :)

Az időbeosztásomat jelenleg ennyire látom előre:

• április 6. - indulás Pestről, irány Hajdúszoboszló, ott rokonoknál alvás
• április 7. - irány Ukrajna, irány Lvov.
• április 7-11 - Lvov, szállás CouchSurfinggel
• április 11-15 - Kijev, szállás CouchSurfinggel
• április 15-16. - irány Oroszország, Moszkva
• április 16-22 - Moszkva
• április 22 - indulás a Transszibériai expresszel Jekatyerinburgig.
• április vége - Oroszország elhagyása
• május - Mongólia, szállás CouchSurfinggel, kinti magyaroknál és koliban
• június-július - Kína
• augusztus - Nepál
• szeptember-november eleje - India
• november eleje - Srí Lanka
• (november végéig) - Törökország-Románia-hazaérkezés. Ha marad pénzem.

Hosszabb időre megpihenni Mongóliában és Kínában fogok egy helyen, illetve valamennyit reményeim szerint Indiában.

Most még rengeteg a teendő - elkezdtem ma összeírni a hátralévő todokat, jelenleg ~50-nél járok. Ezek nagyobbik része csoportosítható, és gyorsan letudható, de azért akadnak kimondottan hosszadalmas elintézn i valók is.

Szóval lényeg a lényeg: április 6-án útnak indulok! :)

Ja igen, még valami! Kikerült a jobb oldalra egy segítségnyújtás link, ha van könyv, vagy film, amit ajánlanál az útra, akkor kérlek, feltétlenül tedd meg! Most már nincs túl sok időm arra, hogy beszerezzem! :)

Vízum - Mongólia

Miután megláttam az orosz vízumomat, igencsak nekibátorodtam, és eldöntöttem, hogy én márpedig saját magam akarom elintézni a mongol vízumot. Az igazsághoz hozzátartozik az is, hogy ekkor értem haza vipassana kurzusról, amitől úgy éreztem, bármit meg tudok tenni, minden sikerülni fog. :)

A magyarországi Mongol Nagykövetségnek jelenleg nincs  honlapja, és nem is túl sokan kerülnek kapcsolatba a hivatallal, így némi kutatómunkára volt szükség a vízummal kapcsolatban. A legalapvetőbb információkat ppayter kollégától, a Mongol halálféreg nyomában blog szerzőjétől sikerült begyűjteni, egészen pontosan ebből a blogbejegyzésből.

Tudnivalók röviden:

• A nagykövetség címe: 1022 Budapest, Bogár u. 14/c.
• Vízumügyek: kedd és csütörtök, 9:00-12:00-ig
• A vízum díja: jelenleg 60 euró (55 euró a vízum, és 5 euró service fee :)). Forintot nem fogadnak el, és vízumigényléskor kell fizetned. Eurót a közelben a Rózsakert bevásárlóközpontban tudsz váltani, kb. 10 percre a nagykövetségtől. Ha sürgős (azonnal kell), akkor 115 euró).
• Turista vízumhoz szükséges:
• 1 darab színes igazolványkép.
• kitöltött vízumigénylő lap (adnak a nagykövetségen)
• Többszöri belépésre jogosító vízumhoz már kérnek meghívólevelet.
• Nem szükséges biztosítás.
• Nem szükséges útiterv. 
• Nem szükséges repülőjegy (belépés-kilépést igazolandó)

• Ügyintézési idő: na, őszintén ezt nem tudom. Nekem 2 nap alatt megcsinálták, de úgy, hogy én kértem, hogy amennyire lehet, legyen gyors. Erre azt mondta a konzul, hogy ennyire gyorsan tudja megoldani felár nélkül, és ha gondolom, megcsinálja hamarabb is, csak akkor már pénzt kell elkérnie tőlem. Szóval fogalmam sincs, hogy normál esetben mennyi idő lenne...

• A konzul hihetetlenül jó fej, legalábbis amikor én voltam, nagyon jó kedvű, vidám figura volt, és rendkívül segítőkész.

Összességében rendkívül pozitív élmény volt a számomra a mongol ügyintézés, és kimondottan meghozta a kedvemet, hogy a saját vízumjaimat intézzem. :)