Ukrajnából Oroszországba: A határátkelés

Az éjszakai vonatok legnagyobb hátránya, hogy semmit sem látsz a vidékből sok-sok órán keresztül., és csak mentek, mentek, mentek és mentek...

Szerencsésnek éreztem magamat, mert olyan vagonrészbe kerültem, ahol nem volt körülöttem senki, ráadásul az alsó szinten kaptam ágyat, így az ágy alatti rekeszbe el tudtam rejteni mindenemet, és rá tudtam feküdni a saját batyumra. Ha az emeleten kaptam volna helyet, akkor ez picit zűrösebb lett volna, mert akkor az emeleti ágy fölé kellett volna felszórni mindent (később majd lesz ilyen eset is :)).

A vonat indulása után pár perccel jött egy vasútas, elkérte a jegyemet és az útlevelemet. Megkereste a vízumomat, ellenőrizte, hogy érvényes-e, majd valami olyasmit kérdezhetett, hogy "ugye nem lesz velem zűr a határon?". Igazából ezt csak tippelem, de látszott rajta, hogy határozott nemleges választ vár a kérdésére, úgyhogy közöltem, hogy nyet. Kaptam egy papírt, ami A és B részből állt. Ilyet minden külföldi kap Oroszországban: ki kell tölteni a nevedet, útlevélszámodat, kontaktinfót, az országban tartózkodás  időtartalmát, ilyesmiket. Az A és a B rész ugyanaz, a különbség, hogy az egyiket megtartja magának a határőr, a másikat az országban tartózkodás során végig magadnál kell tartanod. Arra nem jöttem rá, hogy mi értelme, azt feltételezem, hogy arra van, hogy pénzt nyúlhassanak le rólad, ha elveszted.

Hamarosan sikerült elaludnom, és arra ébredtem, hogy a személyzet egyik tagja ébresztget, hogy "Border! Border!". Tehát megérkeztünk... Kezdtem nagyon ideges lenni, hiszen rengeteg gyógyszer van nálam, és Oroszországba állítólag nem lehet bevinni semmilyen komolyabb gyógyszert (például nem vihetsz be antibiotikumot, ami nyilván van nálam). Attól féltem, hogy a hivatalos orvosi papírom sem véd meg, ha kötözködni akarnak.

Az Ukrajnából való kilépés zizi volt: Jött a vagonra beosztott 1 darab határőr, megnézte az arcodat, megnézte az útlevelet, megkereste a vízumodat, belepecsételt, és ment tovább. Kb. 5 perc alatt végeztek a teljes vonattal, majd kiléptünk a senki földjére, aztán tovább, az orosz határra.

A határátkelésről: A vonat begurult az állomásra, és kint láttad, hogy az éjszakában mindenféle megvilágítás nélkül fekete alakok állnak párosával a szakadó esőben, miközben villámlik. Simán beillett volna horrorfilmbe is; ez szintén nem tett jót a hangulatomnak. Mikor végre megállt a vonat, láttad, hogy a sötét alakok egyszerre megindulnak a vonat felé. Horrorfilm, mondom! :) Közben a vonaton síri csend, mindenki koncentrál, imádkozik, vagy egyszerűen csak szentségel, amiért még nincs kitöltve a papírja... 

Pár perccel később megjelent 3 üzbég csávó, és leültek körém. Talán apa, és két fia... Az egyikük kicsit tudott angolul, kért tollat a saját papírjaik kitöltéséhez, elmesélte, hogy nem utaznak sokáig. Kedvesek voltak, sokat nevettek, kicsit segítettek feloldódni, adtak valami cukorkafélét, ami egész finom volt. Végignéztem, ahogy kitöltik a saját A és B lapjaikat, és észrevettem, hogy az egyik mezőt nem töltöttem ki valamelyik lapomon, úgyhogy ezt kijavítandó, megtettem. A srác mondta, hogy elszúrtam a lapot, úgyhogy kér nekem újat. Odahívta a vasutas nőt, aki nézte, nézte a lapomat, majd közölte, hogy jó ez, de a biztonság kedvéért hív határőrt, aki azonnal jött is... 

A határőr rögtön kérte az útlevelet, és nagyon nézegette. Rám nézett, az útlevélre, majd megint rám, majd megint az útlevélre, forgatta a fejét, nézte a kitöltött lapomat, rám nézett, az útlevélre... Kezdtem érezni, hogy valami lehet, hogy nem oké. Aztán elővette a pecsétjét, és bepecsételt az útlevélbe, majd a lapra. De ahelyett, hogy visszakaptam volna a papírjaimat, hívott még egy határőrt, egy idősebbet. Ha jól értettem, valami olyasmi aggálya volt, hogy nem tudta megállapítani, vajon milyen ország útlevele lehet ez, és attól félt, hogy valami tákolmány (pedig volt nála chipolvasó, ami láthatólag nem működött valamiért a chipes útlevelemmel, volt benne 2 ország korábbi pecsétje, és 2 másik ország még most is érvényes vízumja?!). A másik rögtön mondta, hogy ja igen, ez Vengriai, és megmutatta, hogy kell leolvasni. Majd visszakaptam az útlevelemet, és egyetlen szó nélkül átkelhettem a határon. Irtó nagy mákom volt, nem kötözködtek, meg sem nézték a táskámat, pedig abból tuti, hogy az ukrán határon való belépéskor lejátszódott Activity-party kerekedett volna, és megint minden egyes gyógyszerről el kellett volna mutogatnom, hogy mire van, az orvosi papír melyik része alapján vagyok jogosult behozni az országba, és hogy miért van nálam.

Az egyik üzbég srác nem volt ilyen szerencsés a határőrével: Ha jól értettem, nem volt pecsétje róla, hogy kilépett valamelyik országból, és ezért hivatalosan nem engedhette volna be az országba a határőr, így visszadobta az útlevelét. A srác valószínűleg tisztában volt vele, hogy a határőrnek igaza van, ezért nem ellenkezett... Az őr elkérte a másik három útlevelet is, átnézte őket, de minden rendben volt náluk, úgyhogy megkapták a pecsétjüket. Ezután meglepő dolog történt: a határőr körülnézett, majd valami mormogás és káromkodás közepette felvette az asztalról a srác útlevelét, belepecsételt, visszadobta az útlevelet az asztalra, és káromkodva eltűnt. Az üzbég csapat ujjongani kezdett, és hamarosan elindultunk Moszkva felé...