2012. január 30., hétfő

Stoppolás - a gyakorlatban

Még sohasem volt kép
a blogon; fixed. :)


Jelentem, életem első két stoppolós élményén - ahogy azt ígértem magamnak az előző bejegyzésben - túl is vagyok

Összesen 440 km-t stoppoltam a hétvége alatt, szinte végig az M7-en. Arra pillanatok alatt rá kellett jönnöm, hogy ez bizony nem sok, legalábbis ahhoz képest, hogy mennyit szeretnék stoppolni, ez egyáltalán nem sok, viszont arra elég volt, hogy rájöjjek, rengeteget lehet tanulni belőle.

Eredetileg nem tudtam eldönteni, hogy akarok-e részletesebb blogbejegyzést a témáról, viszont a blog célja valahol az, hogy összeszedjek minden gondolatot, aminek bármi köze is lehet az utazáshoz, ezért úgy döntöttem, hogy írok; amúgy is leírnám őket, akkor meg már mindegy, hogy ide, vagy valamelyik chat-ablakba valamelyik ismerősömnek. :)

A tapasztalatokról röviden
  • Az első és legfontosabb lecke az volt számomra, hogy a stopposokra nem úgy tekintenek az emberek, mint a fővárosban a kéregetőkre.
  • A második lecke az volt, hogy állj ki magadért: Amikor kiértem a Sasadi úti McDonaldshoz, ahonnan indulni terveztem, az első negyed órában csak fel-alá sétálgattam a parkolóban, és nem mertem megkérdezni senkit. Aztán ahogy telt az idő, szép lassan megértettem, hogy magától senki sem fogja megkérdezni tőlem, hogy ugyan már elvihetne-e? Az út közepére már egyáltalán nem jelentett gondot a kérdezés.
  • A testbeszéd nagyon fontos, rengeteget segít, ha például leveszed a kesztyűdet, és látják a tenyeredet, miközben beszélsz. A mosolygás, és a másik szemébe nézés dettó, bár utóbbival érdemes óvatosan bánni, nem mindenki szereti. Azt hiszem, fontos a távolság is, nekem úgy tűnt, hogy aki közelebb áll meg hozzád, nagyobb hajlandóságot mutat.
  • Ha hidegben stoppolsz, kesztyű mindenképp legyen nálad. Plusz pont, ha van nálad meleg tea - ezt nem vittem, pedig többször jól jött volna.
  • Éjszaka ugyanúgy lehet stoppolni benzinkúton, csak keress olyat, ahol van autós is (én fél órát álltam egy helyben egy kúton, és közben összesen 3 kocsi állt meg; de mondjuk azt tudtam is, hogy ez a kút nem lesz az igazi). Szóval fontos ismerni az útvonalat, és a főbb pontokat, ahol jó neked, ha kiraknak út közben, mert biztosan tudod folytatni az utadat.
  • Vannak beszélgetősebb, és kevésbé beszélgetősebb autósok; az általában mindenkit érdekel, hogy mivel foglalkozol, hol végeztél, miért stoppolsz, hova igyekszel. Ha itt sikerül valami közös pontot találni, akkor utána baromi jókat lehet beszélgetni. Például az egyik autóstól megtudtam egy csomó mindent a hazai alumíniumiparról, meglepően érdekes dolgokat is. :)
    • Ide kapcsolódik, hogy nekem ez egy hatalmas pluszt ad a stoppolásnak a vonathoz vagy a buszhoz képest: ott hiába ülsz órákon át valakivel összezárva, 90% eséllyel maximum csak köszöntök egymásnak, amikor valaki leszáll. Pedig ha belegondolsz, mennyi mindent lehetne tanulni egy-egy utazás során másoktól, másokról...
  • Hazafelé azt a trükköt alkalmaztam, hogy benzinkutaknál rakattam ki magamat, és megkérdeztem a benzinkútra betérőket, hogy elvinnének-e egy darabon:
    • 26 autóst kérdeztem meg összesen, ennek majdnem a felét (11-et) még Pesten. Ez nem a fővárost minősíti, egyszerűen olyan helyen álltam, ahonnan nem csak az M7-esen lehet menni, hanem az M1-esen is, és még Budaörs felé is.
    • összesen 5 autóban ültem
    • összesen 7 új embert ismertem meg, a legfiatalabb kb. 6 éves lehetett, a legidősebb 40 körül.
    • Láttam 2 Süsü részt 
    • 4 óra alatt értem haza (Nagykanizsára mentem)
  • Visszafelé a szokásos ujjfeltartós trükköt használtam: Kimentem a város szélére, kéz ki, és közben séta az autópálya-feljáróig. Onnan irány Pest.
    • összesen 3 autó látta, hogy stoppolok
    • 2 autóból feljutottam, az egyik elvitt az autópálya-feljáróhoz, a másik felhozott Pestre. :)
    • Összesen 4 új embert ismertem meg, a legfiatalabb általános iskolás 6.-as srác, a legidősebb pedig egy idős házaspár, ~60 év körüliek lehetnek.
    • 2 óra alatt értem haza. :)
Nos, hirtelen ennyi. A jogot fenntartom magamnak, hogy mondjuk fél év múlva visszaolvasva ezt a bejegyzést, lehülyézzem magamat; egyelőre ennyit tanultam.

1 megjegyzés: