Kertet építeni szakadó hóesésben a sivatag kellős közepén...

... fantasztikus élmény!  :)

Nem mondhatnám, hogy unalmas az élet ideát... Az elmúlt két hétben annyi dolog történt velem, mint otthon körülbelül két hónap alatt - ami persze nem a hely sajátossága, simán lehetett volna otthon is aktívkodni

A kimondottan jól sikerült CouchSurfing találkozó utáni napon tartottunk egy újabb bulit Bettynél, aki aznap érkezett haza egy UNICEF-es utazásról Észak-Mongóliából. Kimondottan jól sikerült este volt, sokat megtudtunk az ország északi lakóiról. A buli aránylag hamar véget ért - Betty végre aludhatott egyet -, így mi úgy döntöttünk, hogy átmegyünk Asiáékhoz egy éjszakai partira, ahol megismertünk egy csomó új embert. :)

Másnap délután 1 órára megbeszéltük a lányokkal, hogy egy indiai étteremben, a Namesteben ebédelünk. Még mindig azt kell mondanom, hogy az indiai konyha fenomenális! Fogalmam sincs, hogy mit ettem, de nagyon finom volt! 

Altan Urag - írtó jó covert csináltak például a
Karib tenger kalózaihoz (csak nincs fent még neten)

Másnap este Kasiával és Joeyval beültünk egy Altan Urag koncertre. Ők egy helyi folk-rock zenekar, akiknek európai szemmel nézve is egész jó a zenéjük. Eredetileg úgy volt, hogy 3-an leszünk, aztán a végére egy igazi nemzetközi kis csapat állt össze, mivel hozzánk csapódtak Kasia barátai, és Kasia barátainak barátai, plusz random módon felbukkant Fei, és a francia pár a CouchSurfing meetingről. Így a végén vagy 12-en voltunk, és a franciától a vietnámin és a japánon keresztül az amerikaiig - beleértve a lengyelt, a németet és a franciát is természetesen - mindenféle nemzetiség képviseltette magát.

Egy ilyen traccsparti alatt általában utazásról, más kultúrákról van szó, és pár szó erejéig mindig az aktuális politikai helyzetről az egyes országokban - kinek éppen mi a problémája, ilyesmik. Egészen más dolog így tanulni más országokról, mint interneten olvasva, vagy mondjuk akár híradóból értesülve...


Három nappal később jelenésem volt: Megígértem a bulin egy francia csávónak, Matának, hogy segítek nekik kertet építeni a koliban. Az idő egész nap pocsék volt, így azt reméltem, hogy nem lesz belőle semmi, ennek ellenére végül belevágtunk... Ketten... Majd nem sokkal később szakadni kezdett a hó, és egyszerűen hihetetlen volt: Itt vagy a világ másik végén május közepén, hatalmas köveket pakolsz az udvar egyik végéből a másikba, közben pedig szakad a hó... Nagyon-nagyon feldobott a dolog, egész úton hazafelé kb. ugráltam: Esik a hó, és én pedig itt vagyok! :D


Sajnos az a helyzet, hogy idővel mindenkinek haza kell mennie: a következő hétvégén Tiffany, a francia lány búcsúztatóját tartottuk Bettynél, aki másnap délután indult haza, Franciaországba. Az eseményen készült több vállalhatatlan kép is, mint például amilyen ez is itt, ni:



A búcsúztatót végül egy mindenki számára tök ismeretlen helyen zártuk: egy olyan kocsmában, amiben legnagyobb meglepetésünkre csak külföldiek voltak, rögtönzött egyszámos koncertekkel: ha valakinek kedve volt valamilyen dalt előadni, odament a színpadhoz, eljátszotta a számot, és jött a következő.
Sajnos aránylag későn értünk oda, és mivel minden kocsma éjfélkor zár, így aránylag gyorsan vége is lett az estének...

Az este talán egyetlen mongol résztvevői. :)

:)

Pár nappal később - azaz valamikor május utolsó előtti hetének végén - új CouchSurfer érkezett Joeyhoz. Egy dél-koreai leányzó, Yeya, aki korábban játékdesignerként tevékenykedett (igen, mutatta a játékot, és nem, nem tudtam megjegyezni a nevét, bocsánat :S), de megunta. Így körülbelül két évvel ezelőtt elhatározta, hogy utazni kezd, és idő közben megtanul minden országban valamit: Indiában kajákat csinálni (isteni az indiai konyha!), Thaiföldön a masszázst. Mongóliával kapcsolatban pedig a lovaglás a kitűzött célja. Spanyolországba tart, mert nagyon szeretné megtanulni a spanyol nyelvet - úgy tippeli, hogy pár hónap múlva odaér, és ott marad őszig: gyakorolja a nyelvet, és dolgozik valamennyit. Aztán amikor elkezd hűlni a levegő, akkor felszáll egy repülőre, és átutazik Dél-Amerikába - jelenleg úgy tűnik, Paraguayba, de ez még nem  biztos.

Koreai toast reggelire. :)

Yeya egyébként ilyen kis örökmozgó leányzó: szinte sosem alszik, és mindig csinálnia kell valamit. Reggelente mindig ő ébredt elsőnek, és pillanatok alatt kitalálta a létező legjobb reggeliket... :)
Csak két napot töltött velünk: Az első nap végén rögtönöztünk egy Avengers nézést, ahova velünk jött Odysseus, Odysseus egyik barátja, és Katalin. A filmet itt is 3D-ben vetítik, angol szöveggel és mongol felirattal, mint majdnem minden filmet. Ez gyakorlatilag azért baromi jó, mert a külföldieknek sem kell lemaradniuk a nemzetközi premierekről, csak max. 1-2 héttel, de ugye ilyennel otthon is találkozik az ember...
A második napra azt találtuk ki, hogy elmegyünk ketten megnézni a Zaisant - ez egy szovjet/szocialista emlékmű a várostól pár km-re délre, szóval pont kellemes séta ahhoz, hogy YeYa elfáradjon, és végre tudjon aludni egy picit. Emellett pont elég messze van ahhoz, hogy egy kis friss levegőhöz jusson az ember... Hát, nem bántuk meg, írtó jól sikerült kirándulás volt:

Az emlékmű egy hegyen van. A hegy lábánál
ez az aprócska Buddha kíván sok sikert a 807
lépcsőfokhoz. :)

Ez maga az emlékmű.

Az emlékmű belülről...

 

 

Pocsék kilátás a városra.

Parampamm.

Este mielőtt hazamentünk volna, meglátogattuk Doljmaa-t, aki azonnal talált is Yeyának egy túrát, ami másnap reggel indult... Elvileg már nem találkozunk Mongóliában, de tartozom neki egy magyaros szalonnás-hagymás-tükörtojással, és azt beszéltük meg, hogy legkésőbb jövő télen, Mexikóvárosban törlesztek. Korean smile. :)