Pandorán jártam - Zhangjiajie

Mikor azt próbáltam kitalálni, hogy milyen útvonalon jussak el Shenzhenbe, ahonnan majd a repülőm indul Malajziába július 17-én, Guczóéktól kaptam egy linket 40 látnivalóról Kínában, ami nem a Nagy Fal, nem az agyaghadsereg és nem a Nyári palota. Így jutottam el végül az Avatar című film Pandorájára, Zhangjiajie-re. :)

A recept egyszerű volt: Pekingből irány Zhengzhou, onnan irány Zhangjiajie. Zhengzhou két dolog miatt kellett csak: Egyrészt nem akartam egyben majdnem 1 napot utazni hard seaten (ülős-"fapados" vagonok), megszakítás nélkül, másrészt így plusz egy városból látok valamennyit, ha nem is sokat.

Zhengzhouban csak pár napot töltöttem: Az ország egyik legnagyobb vasúti csomópontján igazán érezni, hogy nem túristáknak van kialakítva. Az út során itt találkoztam legelőször olyan szituációval, hogy napokon keresztül egyetlen emberrel sem tudtam szóban kommunikálni.

Igazából Zhengzhou egyetlen dolog miatt emlékezetes: Az utolsó napon kiültem egy lépcsőre enni, és várni, hogy elteljen az az 5 óra, ami a vonatom indulásáig még hátra volt. Kb. 20 perc után megjelent egy kínai srác, akivel majdnem két órát dumáltunk. Idő közben szép sorjában emberek jelentek meg mindenfelől, és azt vettem észre a végére, hogy kb. 10 helybéli áll körbe, kérdeznek, válaszolok, mesélnek, mesélek, tanítanak kínaiul, tanítok angolul, tanítok magyarul... Aztán végül, amikor már kezdtünk nagyon sokan lenni (5 percenként megjelent egy-egy rendőr, megnézte, hogy mit írogatunk, egy picit ott maradt a közelben, majd tovább ment), Lily, az egyik körülöttünk álló ismeretlen leányzó javasolta, hogy vonuljunk át a vasútállomás melletti Mc'Donaldsba, ott talán nyugisabb lesz a dolog. Úgyhogy 4-en (Lily, és három barátnője) átslattyogtunk a mekibe, ahol... Nem lett nyugisabb, mert 5 percen belül az összes körülöttünk lévő asztal minket figyelt, újabb 5 perc múlva pedig bekapcsolódtak a beszélgetésbe. Ezt többnyire úgy kell elképzelni, hogy ők kérdeztek Lilytől és a barátnőitől, Lilyék lefordították a kérdést nekem, én pedig válaszoltam. :)



Zhangjiajieről... A vonatút utolsó bő fél órájában kezdtem érezni, hogy ez itt most tökéletes lesz: a vonat egy folyó partján haladt végig, a folyó túloldalán pedig képzelj el hegyeket, és képzeld el, ahogy a hegyek teljesen be vannak nőve kisebb-nagyobb fákkal, így teljesen zöld az egész. Van videóm is az út ezen részéről, de sajnos lehetetlenség bárhova is feltölteni innen (ez nem igaz, mert ha lenne türelmem kivárni az 5kb/seces feltöltést, akkor sima zizi lenne, de nincs :D), úgyhogy várni kell a videókkal addig, amíg kijutok az országból.

Amikor megérkeztem a városba, az első pillanatban egyértelmű volt, hogy a hely turizmusból él: Mindenütt hatalmas plakátok, csodaszép tájakról készült képekkel, és amint kilépsz a vasútállomás területéről, legalább 30 taxis ugrik a nyakadba, hogy elvisznek a Nemzeti Parkba (a hegy tetejére, ahova igyekeztem), és mindezt angolul.

Sétálsz picit a városban, megfordulsz, és akkor már
tudod, hogy ez itt most jó lesz. :)

Miután kedvesen visszautasítottam minden visszautasíthatatlan fuvarajánlatot, szállásajánlatot és kajaajánlatot, elkezdtem szállás után keresni. Picit aggódtam, mert minden fórumon azt olvastam előzetesen, hogy Zhangjiajieben minden pofátlanul drága, és hogy 100 yüen/nap alatt ne reménykedjek szállásban. Ez azért volt aggasztó, mert 80 jüenes napi limitem volt erre az időszakra. A hoteleket kapásból kilőttem (ezeket amúgy is mindig messze elkerülöm, de itt főleg), és valóban: 3 hosztelben 80 yüen alatt nem adtak szobát, egy helyről elküldtek, és végül az utolsó helyen sikerült valahonnan 75-ről 40-re lealkudnom egy írtózatosan pici szobát (akkor még örültem neki, most azt mondanám, egyrészt bénán alkudtam, másrészt a szobáért mai fejjel 25-nél többet nem adnék.:D)

Miután kialudtam magamat, beszerző- és felderítőútra indultam. Találtam egy bóuc-árus nénit, aki hajlandó volt nekem húsos és zöldséges bóucot adni 1 jüenért (olcsóbban, mint Pekingben), és némi keresgélés után találtam egy boltosnénit is, aki hajlandó volt nekem 3 jüenért vizet adni (ez is olcsóbb, mint Peking :D). Emellett találtam egy korrekt "éttermet", ahol adtak 10 jüenért írtó finom, wokban készült kaját, úgyhogy gyakorlatilag megvolt mindenem.

A következő napon elsétáltam megkeresni a nemzeti park jegypénztárát, megállapítottam, hogy a gatyám is rá fog menni a 261 jüenes belépőre, majd felderítettem a várost, amennyire tömegközlekedés nélkül a 36 fokban fel lehetett deríteni: Net sehol, úgyhogy végül visszakullogtam a szállásomra: másnap irány a hegy!

Másnap reggel összepakoltam mindent, kicsekkoltam a hosztelből, és hátizsákkal, teljes menetfelszereléssel (az "otthonommal" átsétáltam a jegypénztárhoz. A sorból kiszedett egy kínai csajszi, aki - mint kiderült - idegenvezető a nemzeti parkban, és épp angol csoportot gyűjt. Elmeséltem neki, hogy nagyon szívesen csatlakoznék a csoporthoz, de a jegyet sem akarom kifizetni, olyan drága. :) Kb. fél órát beszélgettünk, a végén pedig mondta, hogy ad guide-os jegyet, azzal be tudok menni guide nélkül is, és jóval olcsóbb - igazat mondott, ráadásul a jegyet nem húzták le lefelé jövet a felvonón, úgyhogy maradt még rajt 1 kredit, ami 2 napig érvényes. Ezt egy napnyi szállásdíj elengedése ellenében odaadtam a hoszteles főnöknek, amikor lejöttem.

Ja igen, merthogy eredetileg fent szerettem volna éjszakázni a hegyen, ezért is csekkoltam ki - viszont a fenti hotel tele volt. Így a nap végén le kellett jönnöm a hegyről... De amit ott láttam, az szerintem örök emlék marad. Írni nagyon nem tudok róla, inkább megpróbálom megmutatni, vagyis a képekkel mesélni - tökéletesen esélytelen vállalkozás. :D

Úton felfelé - segít ráhangolódni. :)

A felvonó oldalról nézve. Kísértetiesen kicsi.

Akinek volt kedve, bemehetett a hegytető közepén
lévő dzsungelbe (naná!). A legjobb az egészben az volt,
hogy itt bóklászva kb. fél óránként futottál bele egy-egy emberbe.

Ha meguntad a dzsungelezést, akkor irány a fennsík pereme.

:)

Ilyen sziklákból sok volt. :)

Háttérnek sem rossz - sajnos a páratartalom miatt
piszok nehéz volt használható képeket készíteni. :(

Az úton több helyen voltak ilyen pihenőházak, ha meg akarnál
állni egy pár percre enni/inni.

:)

:))

:)))

A háttérben az egyik templom (a fennsík közepén),
az előtérben pedig a híd, ami kileng. Nem picit. :)

Buddhista templom. Tippre soha nem használták buddhista célokra,
valószínűleg az elmúlt 20 évben épülhetett, ettől függetlenül gyönyörű! :)