2012. május 7., hétfő

Ilyen volt megélni egy hónapnyi utazást!

Többen is jelezték már, hogy amellett, hogy leírom, hogy hol mi történt, jó lenne, ha arról is írnék, hogy hogy érzem magamat. Erről lesz szó ebben a bejegyzésben.

Pontosan 30 nappal ezelőtt hagytam el Magyarországot. Az indulás meglehetősen kettős érzésekkel töltött el: Nem mondanám, hogy izgultam volna, vagy úgy éreztem volna, hogy jajj, de nagyon király dolog lesz, vagy bármi ilyesmi.
Ugyanakkor rosszul sem éreztem magamat, egyszerűen csak féltem, azt hiszem. Tartottam attól, hogy vajon mi lesz a határátkelésnél, vajon milyen lesz Ukrajna, nem lesz-e para a gyógyszereim miatt, milyen lesz a Couchsurfing, hogy fogom megértetni magamat az angolul és németül és magyarul nem tudókkal? Hogyan fogok kenyeret venni a boltban? Pár héttel az indulásom előtt felszállt a rózsaszín köd, úgyhogy már nem éreztem egzotikusnak semmit, egyszerűen csak helyeknek a nagyvilágban. Mindenki teljesen odáig volt, hogy jajj, India, meg jajj, Tibet, meg jajj, Mongólia. Az elején én is, de idővel az ember megszokja a gondolatot, és onnantól már nincs csoda, csak helyek a világban. Legalábbis így indultam neki az útnak, és azt hiszem, ez hatalmas segítség volt.
Az összes dolog közül a legnagyobb problémám ez volt: Vajon jól döntöttem-e? Otthon hagyok csapot-papot, mindenhonnan azt hallom vissza, hogy semmi értelme, és hogy hülyeség, amit csinálok. Vajon nincs-e igaza mindenkinek? Vajon tényleg nem butaság-e feladni egy működő életet, és belemenni valami teljesen ismeretlenbe?! Ez tényleg konkrétan napi szinten problémát okozott nekem már az indulás előtt is: Biztosan akarom én ezt? Nem lenne jobb otthon maradni a családdal, a barátokkal, és csak egyszerűen dolgozni tovább, mint bárki más, normális ember?

Szóval nagyjából ilyen volt elindulni. Az első két hetem arról szólt, hogy megtanultam magam lenni, megtanultam a legfontosabb szabályokat: Amire nincs szükséged, azt nem cipeled magaddal/elrakod, ha később még kellhet. Ha valamit elhagysz, az örökre elveszik, mert nem fogsz újat venni belőle az úton. A kényelem feláldozható. És még sok egyéb dolgot, amiket azóta is napi szinten felírok magamnak, mert később még hasznát fogom venni. A lényeg, hogy az első két hétben - ez nagyjából Lvivet és Kijevet fedi le - próbáltam elfogadni a gondolatot, hogy mostantól sokat megyek, nincs dolgom semmire, és hogy gyakran változtatom a helyet, ahol alszom. Nem igazán tudtam elképzelni, hogy ez huzamosabb ideig így maradhat - valójában teljesen felfoghatatlan volt számomra, hogy ez a dolog egy olyan nyaralás, ami nem egy hétvégéig tart, annyira kívül esett mindentől, amit megszoktam otthon.

Aztán a második hét végén jött Moszkva: Hatalmas és gyönyörű, és nagyon sok mindenben emlékeztet Pestre. Mégis, a legrosszabb időszakom ekkor volt, nagyjából két héttel indulás után: Eddigre felfogtam, hogy az élet mindenütt ugyanolyan: Reggel az emberek felkelnek, munkába mennek, esznek, isznak, WC-re járnak, beszélgetnek. Nincs csoda, nincs egzotikum, nincs varázslat: Ugyanolyan élet van, mint otthon. Ez szíven ütött, mert nem erre számítottam: Azt hittem, hogy majd Moszkvában, vagy majd Ulánbátorban minden teljesen varázslatos lesz, mint a filmeken, az emberek tényleg ugyanazokat a fantasztikus dolgokat csinálják, mint amit a dokumentumfilmek bemutatnak - Oroszországban mindenki Jurij és Szergej, mindenki issza a vodkát 0-24-ben, és egyéb sztereotípiák tömkelege. És erre kiderül, hogy nem. Persze, ez is benne van, de nem ebből áll az emberek élete, hanem ugyanabból, amit mindig is láttál.

Nem volt jó, kimondottan pocsékul éreztem magamat Moszkvában emiatt: csalódott voltam, emellett honvágyam volt, és még mindig kétségeim voltak azzal kapcsolatban, hogy vajon tényleg jól döntöttem-e. Ráadásul a napjaim nagyrészét a városban töltöttem, ahol mindenféle időjárás előfordult egy-egy napon belül. Napsütés, szél, eső, hó... Ez sem segített sokat. Plusz unatkoztam, és volt időm azon törni a fejemet, hogy milyen rossz az, hogy eljössz a nagyvilágba, mindenki elvárja tőled otthon, hogy jól érezd magad, és erre nem érzed jól magadat....

És utána jött a transszibériai expressz: 4 nap csak magam. Rengeteget olvastam - befejeztem a Király visszatért, és eljutottam a Katedrális háromnegyedéig a 4 nap alatt. Élveztem az olvasást, élveztem a pihenést, a nyugit, hogy van időm gondolkodni. Teljesen feltöltött, és helyrerázott - pont erre volt akkor szükségem.

Mikor megérkeztem Ulan-Udéba - április 26-án -, már teljesen fel voltam töltődve, minden teljesen rendben volt. Sikerült helyreraknom magamat a tekintetben, hogy amiatt már nem volt lelkiismeretfurdalásom, hogy mások mit várnak el, hogyan érezzem magamat. Az utazás is tetszett, mert rengeteg gyönyörű dolgot láttam, és ez megerősített abban, hogy nem veszett el örökre az az egzotikum, amit az utazás tervezésének az elején éreztem belül, és ami az indulás napjára teljesen eltűnni látszott. Ulan-Udéban aztán remek társaságba kerültem, ami még inkább felcsigázott, úgyhogy kb. 1 hét alatt sikerült teljesen átlendülnöm a holtponton. Erről egyébként mesélt nekem Kolos is anno, így tudtam, hogy indulás után lesz egy rossz időszakom, csak nem voltam rá felkészülve, hogy ez tényleg bekövetkezik...

Egy héttel ezelőtt - pontosabban 8 napja indultam Ulánbátorba busszal. Féltem kicsit a 12 óra buszozástól, mert nem tudok mit kezdeni a lábaimmal a szűk hely miatt, de több szempontból is nagyon szerencsés utam volt. Egyrészről most volt először, hogy tudatosult bennem, hogy a vipassana kurzus micsoda hatalmas hatással volt rám, ha fizikai fájdalomról van szó: Éreztem, hogy fáj a térdem, de nem zavart. 12 órán keresztül sem. Ha más dolgot nem is adott volna, már emiatt megérte volna! Aztán a másik dolog, ami történt - és amire nem számítottam: Átléptünk az országhatáron, és a táj hirtelen megváltozott. Dombok és hegyek mindenütt, hol kisebb, hol nagyobb cserjék, tevék, bárányok, lovak mindenütt. És ez órákon keresztül lekötötte az ember figyelmét, egyik ámulatból a másikba estem, közben pedig úgy éreztem, hogy "hazaértem". Nem tudom miért, de egyszerűen magával ragadott minden, amit láttam, és többször volt olyan, hogy el kellett fordítanom a fejemet, nehogy sírvafakadós örömujjongásban törjek ki.

Ez volt az az út, aminek a kellős közepén őszintén és teljes bizonyossággal azt tudtam mondani először az indulásom óta, hogy biztosan tévedett mindenki, aki azt mondta, hogy ne menjek, és úgyis vissza fogok fordulni, mert minek.

Szóval nagyjából ez a helyzet - az elmúlt egy hetet Ulánbátorban töltöttem, amit nagyon élvezek, sőt: Jelenleg úgy áll, hogy Mongólia annyira tetszik, hogy vízumot hosszabbíttatok, és maradok még egy hónapot, hogy körbe tudjam járni az egész országot. Már csak valami melót kell találnom, mert a +1 hónap nincs betervezve anyagilag; de ezzel azt hiszem, itt talán nem lesz probléma. :)

8 megjegyzés:

  1. Mikor én voltam Oroszországban, akkor egyfajta eurfória volt az egész. Talán ott volt, hogy pl. a Boldog Vazul székesegyházat látni egy gyerekkori álmom volt... Nem tudom, engem lenyűgözött a más kultura, hogy láthatok Fehér éjszakát, stb. Valahogy kicsit felkészített Ázsiára, mégha akkor nem is tudtam, mit hoz a jövő. Négy hetet töltöttem Oroszrszágban, félidőnél volt egy honvágyas nap, egyébként semmi.
    Most, Korea kicsit más kategória, mivel nem nyaralni vagyok itt-bár mikor tudok, utazgatom országon belül- hanem tanulni, dolgozni. Megszerettem az itteni kulturát, az itteni életet, szeretem a helyi kajákat. Mégis vannak olyan dolgok, amivel nem tudok azonosulni. Sajnos nyelvet sem beszélem. Kissé szürreális.... Örülök, hogy itt lehetek, hogy kijutottam. Bár nehéz volt otthagyni a családot (Szerencsére Családom mellettem áll, és örülnek, hogy kinn vagyok, bírom a gyűrődést), haverokat, otthoni ismerősöket, de akkor ebben láttam az egyetlen boldogulási lehetőséget. Honvágy van néha előjön, de sosem fogom megbánni. Bátraké a szerencse!!! :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Itt amúgy Mongóliában nagyon sok koreai cuccot lehet kapni, és a nagyrészük írtó jó! :)
      Van pár koreai étterem is, na, ott még nem jártam, de szerintem fogok hamarosan, mert állítólag nem túl drágák, és értelmesek az ízeik. :)

      Törlés
  2. Ezek szerint utad során megtaláltad a magyar őshazát? :)

    Még mindig csak csodálni tudom a bátorságodat, hogy bele mertél vágni egy ilyen útba. Bizonyára nagyon sok olyan élménnyel gazdagodsz, amit a blogod és a képeid nem tudnak visszaadni. Mindenesetre nagyon élvezetes olvasni a beszámolóidat az útról.

    Remélem, hogy akkor is fogod folytatni a "naplódat", ha majd olyan területeken leszel, ahol az internet nem mindennapos dolog.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Fogom bizony, csak még fogalmam sincs, hogy hogyan fogom megoldani. A kindle 3g itt nem talál netet (Oroszországban rengeteget segített), szóval ha nincs net, akkor itt tényleg nincs net. Ami amúgy a sivatag közepén valószínűleg így lesz.

      Törlés
  3. El se tudom képzelni ki mondhatta azt hogy ne menj... Ha megtehetném utaznék és utaznék megállás nélkül, de sajnos néha dolgoznom kell közben, hogy fizetni tudjam. :)
    Szerintem remek dolog, hogy elmentél és világot látsz, ez egy olyan pluszt fog adni mint semmi más, se iskola, se olvasás, se semmi. Az se baj, ha néha nem élvezed, van ilyen, de később ezekre a percekre is úgy fogsz emlékezni, hogy megérte és milyen jó volt XY helyen "csak unatkozni". :)
    Nézz jól körül és csinálj rengeteg képet és feljegyzést, mert egy idő után össze fog folyni a sok látott dolog és hogy fogsz akkor nekünk élménybeszámolni? :)
    További jó utat!
    U.i.: Tetszik a Katedrális? Szerintem elég jól sikerült könyv. A folytatását viszont senki nem ajánlotta, abba még nem mertem belekezdeni.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. :) Igen, én is úgy gondolom, hogy ez a dolog olyasmit ad, amit egyetlen egyetem és iskola sem tud megadni nekem. :)

      A Katedrálisról: Amikor elkezdtem olvasni, el nem tudtam képzelni, hogy lehet olyan könyvet írni, ami többszáz oldal, és miközben olvasod, egyszer sem érzed azt, hogy lapos részhez érkeztél...

      Törlés
  4. Na, csak megérkeztél Mongóliába :D Remélem eljutsz mindenféle jó helyekre, ahova nekem nem sikerült tavaly és láthatunk képeket is :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hali!

      Elvileg igen, lesz ilyen is, jövő hónapban körbejárjuk az országot páran, és megnézünk egy csomó dolgot. :)

      Törlés