2012. május 8., kedd

Irány Mongólia!


Reggel 7:30-kor indult a buszom Ulan-Ude főterétől Mongólia fővárosába. A cuccaimat előző éjszaka már összepakoltam, elköszöntem Ann-től, és megpróbáltam aludni valamennyit. Ez sikerült is, bár nagyon rossz éjszakám volt: Nyugtalan voltam az úttól, nagyon tartottam tőle, hogy problémáim lesznek a gyógyszerek miatt, vagy egyszerűen csak belekötnek valamibe.

Reggel - noha elvileg 5 percenként jártak a villamosok -, kénytelen voltam taxit fogni, mert 20 perc ácsorgás után sem jött az én irányomba egyetlen villamos sem. Szerencsémre a taxis tudta, hogy honnan indul pontosan a busz, mert nekem fogalmam sem volt róla. Amikor kiszálltam, odaadtam neki a maradék rubelemet, mondván, hogy felváltani nem éri meg, annyira kevés (plusz ráadásul többnyire fémpénz, amivel meg eleve nem foglalkoznak a pénzváltók), Mongóliában pedig nem fog kelleni.

A busz még nem volt ott, de páran már várakoztak rá. Pár perc múlva megérkezett egy európiai csávó nagy hátizsákkal. Dennisnek hívják, és francia. Épp egy egy éves világkörüli úton van, 20 napot szeretne eltölteni Mongóliában, aztán indul tovább Kínába, mert szeretné Ázsiát még a komolyabb esőzések előtt letudni. Beszélgettünk valamennyit, aztán a buszon két külön helyre kerültünk. Ő picit szerencsésebb volt, mert egy mongol idegenvezető mellé került, aki adott egy rakat tanácsot meg tippet neki, én pedig egy olyan lány mellé, aki nem tudott angolul. :)

Ami már az út első felében is feltűnt, az az, hogy meglehetősen szépek a tájak, és kacskaringós az út. Élveztem a kilátást, kicsit olyan érzésem volt, mintha olyan helyeken járnánk, ahol - az úttestet leszámítva - nem járt még ember. Gyakorlatilag majdnem végig felfele tartottunk, úgyhogy a kezdetben teljesen száraz táj idővel hófedte fennsíkokká és fenyőerdőkké alakult át.

Otthon meg sorban dőlnek meg a melegrekordok...

Mire az orosz határra értünk - kb. délben -, már kellőképpen izgultam a határátkelés miatt. Amikor megérkeztünk kontrollhoz, leszállítottak mindenkit a buszról, átvilágították a táskákat, és mehettünk is tovább, hogy bepecsételjék az orosz vízumba a kilépés dátumát. Egy emberrel volt csak baj, a drogkereső kutya ugatni kezdett nála, de aztán úgy ítélték meg - 20 perc keresés után -, hogy vaklárma. Egyébként a kilépés nagyon könnyen ment, nem kérdeztek semmit, nem kellett kinyitni semmit. Még a lakcímregisztrációval kapcsolatban sem kérdezett senki semmit, úgyhogy kicsit el is voltam szontyolodva, hogy annak a 8000 forintnak máshol jobb helye lett volna. :) Persze ezt előre nem lehetett tudni... Szóval, amikor mindenki végzett, felnyaláboltak minket a buszra, és irány a mongol határ.


A határon elvileg nem szabad fényképezni, de úgy ítéltem meg,
itt a legjobbak a lehetőségeim arra, hogy lekapjam a buszt.

Azt már első pillanatban lehetett látni, hogy ez egy másik ország lesz: Az orosz határt hatalmas, szögesdrótos kerítések védik, vastag vezetékekkel (gondolom villanypásztor). A mongol határ úgy van körbekerítve, ahogy nálunk a házakat kerítéssel körbe szokták keríteni, semmi csicsa, semmi bonyolultság. Az országba belépés folyamata pontosan ugyanaz volt, mint az Oroszországból való kilépés folyamata, annyi különbséggel, hogy itt ki kellett töltened egy vámárunyilatkozatot. Egy dolog volt furcsa nekem: előbb beengednek az országba (pecsét az útlevélbe), és csak utána nézik meg, hogy nincs-e nálad valami illegális. Én azt hittem, ez fordítva van - persze így is logikus. A beengedésnél két emberkét fogtak csak meg: ők szintén valahonnan nyugatról jöhettek, mert nem beszéltek oroszul...

:)


A teljes busz kb. összesen 1 órát töltött a határon (d.u. 1-re végeztünk, ha jól emlékszem), aztán már mentünk is tovább. A helyiek szerint a busz legnagyobb előnye a vonattal szemben, hogy piszok gyors a határátkelés - egyes vonatok állítólag akár 6-10 órát is vesztegelnek a határon, mire elindulhatnak. Az első falucskában megálltunk ebédelni - a buszt elözönlötték a helyi pénzváltók, akik pofátlanul drágán váltottak rubelt tügrükre (ez a helyi pénz. 1 forint kb. 6 tügrük, és azt kell tudni róla, hogy nincs fémpénz változata, és mindig piszok gazdagnak érzed magad, ha ránézela pénztárcádra, mert hatalmas köteg pénz van nálad állandóan :D). Érdekes módon a busz nagyrészét egyeltalán nem zavarta az arány, majdnem mindenki váltott. Egy étterembe mentünk be, ahol rövidtávon nyilvánvalóvá tették, hogy aki nem rendel, az nem ülhet le, mert kevés a hely (ez igaz is volt egyébként, szóval nem bunkózni akartak). Úgyhogy az étterem előtt a két idegennel, akiket megfogtak a határon, megebédeltünk. Volt még velünk egy mongol srác, akinek nem volt kajája, úgyhogy megvendégeltük őt is.

Mondom, hogy volt itt minden...


Az idegenek Spanyolországból indultak 3 héttel ezelőtt, 1 hónapot lesznek Mongóliában, és aztán mennek Pekingbe, ahonnan hazarepülnek. Élvezték az utat, és ők is igyekeznek annyira alacsonyan tartani a kiadásaikat, mint én. :) A mongol srác az anyukáját ment meglátogatni Oroszországba, amúgy buddhizmust tanul, és most végez a sulival. Beszélgettünk egy keveset, elérhetőséget cseréltünk, aztán indulás tovább.

A mongol terep lélegzetelállítóan szép: minden tele van dombokkal, hegyekkel, a végtelenségig ellátsz - nagyon nagy hatással volt rám, és hihetetlenül tetszett. Sajnos nagyon hamar rá kellett jönnöm, hogy hiába fényképezem le a terepet, semmi értelme, mert sem a képek, sem a videók nem adnak vissza abból az élményből semmit, amit út közben átél az ember csakt azáltal, hogy gyönyörködik a tájban. Ezt nagyon-nagyon sajnáltam... Mindenesetre az út utolsó hat óráját nézelődéssel töltöttem, és egyik ámulatból a másikba estem... :)

Csináltam videót, de sajnos ez sem az igazi :(


Valamikor este fél8 felé érkeztünk meg, és Doljmaaa, a szállásadóm már várt rám. Bemutatkoztam neki, Dennis pedig jelezte, hogy ő elindul szállást keresni, mire Doljmaa, legnagyobb meglepetésemre mondta neki, hogy jöjjön velünk, alhat náluk ő is.

Szóval, így kezdődött az utazás ázsiai része...

6 megjegyzés:

  1. tügrük :D:D Ha ismerős lennél, megkérnélek, hogy hozz egyet nekem, ha marad belőle :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. ellenben nekem hozhatsz, vagy legalább fényképezd le :D

      Törlés
  2. Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.

    VálaszTörlés
  3. Én is azt írtam volna, hogy ne aggódj az apróid miatt, én úgyis gyűjtöm a külföldi pénzeket.:D De inkább nem kérnélek meg rá hogy a fél világon át cipelj egy marék aprót :D

    VálaszTörlés
  4. Hát, maradt még nálam valamennyi, azt nem ígérem meg, hogy hazacipelem őket, de ha nem gyűlnek nagyon, akkor nem szórom ki az összeset, és viszek haza valamennyit - ha nem szedik el egyik határon sem őket tőlem. :)

    VálaszTörlés