Éjszakai képek Ulánbátorról

Mielőtt elindultam, nagynénémtől kölcsönkértem az új fényképezőgépét, egy Canon PowerShot SX130IS márkájú kompakt gépet. Alapvetően nem vártam tőle sokat, hiszen nagyon messze van a csúcskategóriás gépektől... Tévedtem. Nagyot. :)

Lecsó, idegenek, vízum és gitár.

Szóval ott volt vége az előző bejegyzésnek, hogy Magyar Vándor kipipálva.

Pöttyös ::: Ulánbátorról

Három hete, hogy megérkeztem Ulánbátorba - a héten pedig 21 nappal meghosszabbíttattam a vízumot, úgyhogy ha akarnék, maradhatnék itt egészen június 20-ig. Ezt a +21 napot utazással fogom tölteni az országban, reményeim szerint...

Úgy gondoltam, összeszedek pár gondolatot UB-ról, mert tényleg érdemes. A gondolatokat pöttyökbe szedem, mert segít nem elkalandozni.

Szóval:

Általános:

• Ulánbátor Mongólia fővárosa, egyes becslések szerint az ország lakosságának 2/3-a(!) él itt.
• A város szmogos, ez már megérkezéskor egyértelmű. Valójában a világ második legszmogosabb városáról van szó (az iráni Ahvaz után). A helyiek szerint a helyzet télen nagyon súlyos. Sokan nyáron is folyamatosan maszkot hordanak, főleg azok, akik betegek, vagy folyamatosan kint ülnek az utcákon.
• Az időjárás mondhatni, kicsit zakkant májusban (és állítólag júniusban is). Ezt jól szemlélteti, hogy egy +30 fokos, piszokmód száraz nap után minden további nélkül megvan annak az esélye, hogy az ember másnap hóesésre ébred.
• A telek nagyon hidegek, és ezt szó szerint kell érteni. Az emberek -20 fokban már vetkőzni kezdenek, mert melegük van :). Viccet félretéve a -30 - -40 nem ritkaság errefelé télen.

Közlekedés:

• A közlekedés kaotikusnak tűnik elsőre: Lámpák vannak, dísznek, főként a gyalogosok számára. A helyiek dudával kommunikálnak (és tényleg konkrétan kommunikációra használják a dudákat). Sok a jobb kormányos japán autó.
• Fontos megemlíteni, hogy az európai számára kaotikusnak tűnő közlekedés ellenére tavaly mindössze 70 ember halt meg közlekedési balesetben (Budapesten tavaly 30-an, tavalyelőtt ~60-an).
• Mivel minden út többsávos, és a jelzőlámpák nem sokat érnek, gyalogosként az úttest egyik feléről a másikra legegyszerűbb sávról-sávra haladni. A helyiek is ezt csinálják, az autósok pedig figyelnek rájuk.
• A közlekedési dugók nap közben állandóak, gyalog gyorsabban el lehet jutni egyik helyről a másikra.
• A busz ára belvárosban 400 tügrük, a villamosé 200 (~6-tal kell osztani, ha Ft-ot akarsz belőle csinálni)
• Taxi: Ez egy baromi jó dolog itt. Kiállsz az út szélére, kirakod a kezedet, megáll egy random autó, és elvisz némi pénzért (km-enként ~1000 tügrükért.). Ezt privát taxinak hívják, a lényege, hogy ha mész egyik helyről a másikra, és van nálad némi hely, akkor felveszel gyalogost, hogy jobban kihasználd a kocsit, és még a benzin árából is kapsz vissza. Persze vannak igazi taxik is.

Külföldiek:

• A városban nagyon sok külföldi dolgozik - bankokban, nyelviskolákban, multiknál. Jelen van az UNICEF, több projekttel is.
• Ha tudsz angolul, és úgy döntesz, hogy Mongóliában akarsz tanítani, vegyél egy repjegyet, és 24 órán belül találsz magadnak munkát. :)
• Mongólia piszok erős diákcsere programot épített ki: Lengyelország, Csehország, Magyarország, Észak- és Dél-Korea, Kína, Vietnám (és még gondolom, hogy nagyon sok más ország, de eddig ezekből az országokból találkoztam emberekkel főleg). Sokan vannak itt a MÜISZ-ben külföldiek, mint főállású nyelvtanárok, akik második nyelvként a saját anyanyelvüket tanítják. Az egyetemnek van olyan kolija, ami csak a külföldiek számára van fenntartva. 

Szórakozás:

• Sok az európai stílusú kávézó, teázó, kocsma, ahol szinte csak külföldiekkel lehet találkozni: Amsterdam, UBean, London.
• Tegnap voltam Altan Urag koncerten, ami egy helyi félig-folk-félig-metal zenekar, és hihetetlen jó volt. :)

Érdemes meghallgatni több számukat is, mert nagyon
különbözőek!

•  A helyiek nagyon szeretik a karaoket, piszok sok a karaoke bár.
• Éjfél után tilos alkoholt felszolgálni, és alkoholt inni közterületen. Persze vannak illegális kocsmák, szóval ez megkerülhető. :)

Kaja:

• A helyiek tradícionálisan nem használnak fűszereket, és viszont faggyút használnak. Emiatt a helyiek kajáit szokni kell.
• Sok az olcsó étterem: vannak mongol, kínai, indiai, koreai éttermek szép számmal. Általában nem végtelenül drágák. Egy csúcs étteremben hatalmas adag kaját tudsz szerezni például maximum 2000 forintért, itallal együtt.
• Ha mongol étteremben kajálsz, általában olyan 4-650 forint körül bőven ki tudsz jönni, és írtózatos mennyiségű kaját kapsz, ami finom is többnyire (az éttermekben fűszereznek, csak otthon nem).

Közbiztonság, fair play:

• Meglehetősen negatív a megítélése, de annyira nem rettenetes a helyzet, mint amennyire a neten olvasható.
• Aránylag sok a zsebes, főként gyerekek. Nem aggresszívek, csak bepróbálkoznak. Ha nem sikerül, elfutnak.
• A zsúfolt helyeken tényleg parás a dolog. Táskát érdemes elől hordani állítólag (én csak akkor veszem előre, ha laptop van benne).
• Táskával a fekete piacra nem érdemes menni, mert sokan úgy lopnak, hogy egyszerűen felvágják a táskát. És akkor ugrik a táska is, meg ami benne van, az is.
• Éjszaka állítólag nem illik egyedül sétálni külföldiként az utcán. Nekem eddig semmi problémám nem volt, és a helyi külföldiek szerint sem veszélyes egyedül sétálgatni.
• Taxisokkal vagy előre leegyezteted az árat, vagy tisztában vagy a helyi tarifákkal. A külföldieket hajlamosak átverni. Ha többen utaztok, add a taxis tudtára, hogy nem személyenként fogod fizetni az összeget, és tügrükről beszélsz.:)
• Piacon, élelmiszerpiacon lehet alkudni, mert a külföldieknek többet mondanak (a legtöbb külföldit nem igazán érdekli, hogy mennyit fizet...)

Magyarország:

• A helyiek imádják Magyarországot.
• Ha elmondod, hogy magyar vagy, rögtön előkerül Attila neve, szóval érdemes a honfoglalás előtti időkkel tisztában lenni, mert itt nagyon szeretik a történelmet. :)
• Sokan voltak Magyarországon hosszabb-rövidebb ideig, és mindenki nagyon szívesen emlékszik vissza a 4-6-tal történő első találkozására.

Végül egy ajándék Jesse Jamestől:

Magyar Vándor

Előző bejegyzésemet ott hagytam abba, hogy végleges lakótársammal, Odysszeusszal találkoztam... Innen folytatom. :)
Szóval Odysseusszal sikeresen megismertük egymást a város főterén. Ez nem volt nehéz, tekintve, hogy Odysszeuszt elég könnyű felismerni, kimondottan nem az az átlagos megjelenésű fickó.

Az első pár nap Ulánbátorban

Ez lesz az a bejegyzés, amiben szerintem több név fog elhangzani, mint esemény, úgyhogy aki szereti az "emberek" típusú bejegyzéseket, az ezt most nagyon fogja szeretni. :)

Irány Mongólia!

Reggel 7:30-kor indult a buszom Ulan-Ude főterétől Mongólia fővárosába. A cuccaimat előző éjszaka már összepakoltam, elköszöntem Ann-től, és megpróbáltam aludni valamennyit. Ez sikerült is, bár nagyon rossz éjszakám volt: Nyugtalan voltam az úttól, nagyon tartottam tőle, hogy problémáim lesznek a gyógyszerek miatt, vagy egyszerűen csak belekötnek valamibe.

Reggel - noha elvileg 5 percenként jártak a villamosok -, kénytelen voltam taxit fogni, mert 20 perc ácsorgás után sem jött az én irányomba egyetlen villamos sem. Szerencsémre a taxis tudta, hogy honnan indul pontosan a busz, mert nekem fogalmam sem volt róla. Amikor kiszálltam, odaadtam neki a maradék rubelemet, mondván, hogy felváltani nem éri meg, annyira kevés (plusz ráadásul többnyire fémpénz, amivel meg eleve nem foglalkoznak a pénzváltók), Mongóliában pedig nem fog kelleni.

A busz még nem volt ott, de páran már várakoztak rá. Pár perc múlva megérkezett egy európiai csávó nagy hátizsákkal. Dennisnek hívják, és francia. Épp egy egy éves világkörüli úton van, 20 napot szeretne eltölteni Mongóliában, aztán indul tovább Kínába, mert szeretné Ázsiát még a komolyabb esőzések előtt letudni. Beszélgettünk valamennyit, aztán a buszon két külön helyre kerültünk. Ő picit szerencsésebb volt, mert egy mongol idegenvezető mellé került, aki adott egy rakat tanácsot meg tippet neki, én pedig egy olyan lány mellé, aki nem tudott angolul. :)

Ami már az út első felében is feltűnt, az az, hogy meglehetősen szépek a tájak, és kacskaringós az út. Élveztem a kilátást, kicsit olyan érzésem volt, mintha olyan helyeken járnánk, ahol - az úttestet leszámítva - nem járt még ember. Gyakorlatilag majdnem végig felfele tartottunk, úgyhogy a kezdetben teljesen száraz táj idővel hófedte fennsíkokká és fenyőerdőkké alakult át.

Otthon meg sorban dőlnek meg a melegrekordok...

Mire az orosz határra értünk - kb. délben -, már kellőképpen izgultam a határátkelés miatt. Amikor megérkeztünk kontrollhoz, leszállítottak mindenkit a buszról, átvilágították a táskákat, és mehettünk is tovább, hogy bepecsételjék az orosz vízumba a kilépés dátumát. Egy emberrel volt csak baj, a drogkereső kutya ugatni kezdett nála, de aztán úgy ítélték meg - 20 perc keresés után -, hogy vaklárma. Egyébként a kilépés nagyon könnyen ment, nem kérdeztek semmit, nem kellett kinyitni semmit. Még a lakcímregisztrációval kapcsolatban sem kérdezett senki semmit, úgyhogy kicsit el is voltam szontyolodva, hogy annak a 8000 forintnak máshol jobb helye lett volna. :) Persze ezt előre nem lehetett tudni... Szóval, amikor mindenki végzett, felnyaláboltak minket a buszra, és irány a mongol határ.

A határon elvileg nem szabad fényképezni, de úgy ítéltem meg,
itt a legjobbak a lehetőségeim arra, hogy lekapjam a buszt.

Azt már első pillanatban lehetett látni, hogy ez egy másik ország lesz: Az orosz határt hatalmas, szögesdrótos kerítések védik, vastag vezetékekkel (gondolom villanypásztor). A mongol határ úgy van körbekerítve, ahogy nálunk a házakat kerítéssel körbe szokták keríteni, semmi csicsa, semmi bonyolultság. Az országba belépés folyamata pontosan ugyanaz volt, mint az Oroszországból való kilépés folyamata, annyi különbséggel, hogy itt ki kellett töltened egy vámárunyilatkozatot. Egy dolog volt furcsa nekem: előbb beengednek az országba (pecsét az útlevélbe), és csak utána nézik meg, hogy nincs-e nálad valami illegális. Én azt hittem, ez fordítva van - persze így is logikus. A beengedésnél két emberkét fogtak csak meg: ők szintén valahonnan nyugatról jöhettek, mert nem beszéltek oroszul...

:)

A teljes busz kb. összesen 1 órát töltött a határon (d.u. 1-re végeztünk, ha jól emlékszem), aztán már mentünk is tovább. A helyiek szerint a busz legnagyobb előnye a vonattal szemben, hogy piszok gyors a határátkelés - egyes vonatok állítólag akár 6-10 órát is vesztegelnek a határon, mire elindulhatnak. Az első falucskában megálltunk ebédelni - a buszt elözönlötték a helyi pénzváltók, akik pofátlanul drágán váltottak rubelt tügrükre (ez a helyi pénz. 1 forint kb. 6 tügrük, és azt kell tudni róla, hogy nincs fémpénz változata, és mindig piszok gazdagnak érzed magad, ha ránézela pénztárcádra, mert hatalmas köteg pénz van nálad állandóan :D). Érdekes módon a busz nagyrészét egyeltalán nem zavarta az arány, majdnem mindenki váltott. Egy étterembe mentünk be, ahol rövidtávon nyilvánvalóvá tették, hogy aki nem rendel, az nem ülhet le, mert kevés a hely (ez igaz is volt egyébként, szóval nem bunkózni akartak). Úgyhogy az étterem előtt a két idegennel, akiket megfogtak a határon, megebédeltünk. Volt még velünk egy mongol srác, akinek nem volt kajája, úgyhogy megvendégeltük őt is.

Mondom, hogy volt itt minden...

Az idegenek Spanyolországból indultak 3 héttel ezelőtt, 1 hónapot lesznek Mongóliában, és aztán mennek Pekingbe, ahonnan hazarepülnek. Élvezték az utat, és ők is igyekeznek annyira alacsonyan tartani a kiadásaikat, mint én. :) A mongol srác az anyukáját ment meglátogatni Oroszországba, amúgy buddhizmust tanul, és most végez a sulival. Beszélgettünk egy keveset, elérhetőséget cseréltünk, aztán indulás tovább.

A mongol terep lélegzetelállítóan szép: minden tele van dombokkal, hegyekkel, a végtelenségig ellátsz - nagyon nagy hatással volt rám, és hihetetlenül tetszett. Sajnos nagyon hamar rá kellett jönnöm, hogy hiába fényképezem le a terepet, semmi értelme, mert sem a képek, sem a videók nem adnak vissza abból az élményből semmit, amit út közben átél az ember csakt azáltal, hogy gyönyörködik a tájban. Ezt nagyon-nagyon sajnáltam... Mindenesetre az út utolsó hat óráját nézelődéssel töltöttem, és egyik ámulatból a másikba estem... :)

Csináltam videót, de sajnos ez sem az igazi :(

Valamikor este fél8 felé érkeztünk meg, és Doljmaaa, a szállásadóm már várt rám. Bemutatkoztam neki, Dennis pedig jelezte, hogy ő elindul szállást keresni, mire Doljmaa, legnagyobb meglepetésemre mondta neki, hogy jöjjön velünk, alhat náluk ő is.

Szóval, így kezdődött az utazás ázsiai része...

Ilyen volt megélni egy hónapnyi utazást!

Többen is jelezték már, hogy amellett, hogy leírom, hogy hol mi történt, jó lenne, ha arról is írnék, hogy hogy érzem magamat. Erről lesz szó ebben a bejegyzésben.

Ez már Ázsia: Ulan-Ude

Ulan-Udeba érkezésem előtt két nappal még nem volt biztos, hogy találok magamnak szállást, azonban idő közben egy lengyel leányzó, Ann távolról elintézte nekem, hogy mire leszállok a vonatról, várjanak rám, és kapjak kulcsot az albérletéhez arra a pár napra, amíg meg nem érkezik.

Vízum - Kína

Azt hiszem, a kínai vízummal el vagyok kissé maradva, de mindenképpen szerettem volna, ha teljes a blog ebből a szempontból, hátha van, akinek tudok segíteni vele.

A kínai vízum ügyintézése Magyarországon meglehetősen fárasztó procedúra - nem bürokratikus okokból, hanem egészen egyszerűen azért, mert rengetegen vannak. A biztonsági őr srác szerint általában nem horribilis a helyzet, de amikor én álltam sorba, akkor valami 3 és fél óra után sikerült bemutatnom a papírokat - igaz, akkor a hét 4 napjából csak 2-n volt vízumügyintézés... De ne rohanjunk előre.

Kínai vízumot a Magyar Nagykövetség Konzuli Osztályán (1068, Budapest, Benczúr u. 18.) tudsz igényelni hétfőtől-csütörtökig, minden nap 9:00-11:45-ig. Fontos, hogy nem küldenek el 11:45-kor, szóval nem kell aggódni, ha van sorszámod, valószínűleg sorra fogsz kerülni.

A Konzuli osztályon sorszámot kell tépni - ha a vízumigénylő lapot helyben akarod kitölteni, nyugodtan kérj az érkezésedkor sorszámot, a sor nem halad gyorsan. Állítólag szeretik, ha a vízumigénylő lapra te magad felragasztod előre a fényképet, mert akkor az látszik, hogy nem csak úgy eszedbe jutott egyik napról a másikra a vízum, hanem készültél rá már otthon is.

Alapvetően amire szükség van ahhoz, hogy vízumot igényelhess Kínába:

•  az útleveled, ami a tervezett kilépéstől számított fél év múlva még érvényes
• 1 darab fényképes igazolvány
• 8000 forint vízumdíj (1 hetes átfutáshoz; ha azonnal kell, akkor az +7000 forint, akkor délután vissza kell menned az útlevélért)
• meghívólevél VAGY kinti szállás címe, telefonszáma, neve VAGY repjegy.
• szeretik, ha van biztosításod, de nekem nem szőröztek, amiért nincs.

Ami nálam nagy para volt, és emiatt nem is kaptam elsőre vízumot: nem volt sem meghívólevelem (nem ismerőshöz megyek), sem kinti szállásom (CouchSurfinget nem intézünk hónapokra előre), sem repjegyem (nem repülök). A srác azt mondta, legalább valaminek lennie kell. A vízumot megkaptam volna, viszont kötelező hiánypótlás esetén kaptam csak volna vissza az útlevelet, úgyhogy azonnal mondtam, hogy kizárt dolog, hogy ilyen feltételekkel vízumot igényeljek. Végül szerencsém volt, mert egy közeli ismerősöm bátyja kint él Kínában, és örömmel meghívott magához. A meghívólevél után már tényleg semmi problémám nem volt a vízumigényléssel: beadtam újra az igénylőlapot, elolvasta a srác a meghívót, biccentett, és kiállította a csekket, amit be kellett fizetni a legközelebbi postán, és ennyi.

A turista vízumot 30 napra kapod, és 3 hónapon belül kell belépned az országba. Az országban lehetőséged van meghosszabbítani azt, ha szeretnéd - én ezt fogom tenni, még 30 napig bent szeretnék tartózkodni Kínában.

Omszk, Szibéria határa

Omszk városában egyetlen éjszakára álltam meg. Nem is igazán azért, mert látni akartam a várost, hanem inkább az vezérelt, hogy szerettem volna megszakítani legalább egy alkalommal a transszibériai expresszen való utazást - eddig csak Magyarországon belül utaztam, és országunk hatalmas méreteinek hála a 2 napnyi vonaton eltöltött idõ teljességgel elképzelhetetlen volt számomra...