Gépház üzen :)

Kedves olvasók!

Andy azt üzeni, hogy minden rendben van vele, de jelenleg Kínában van, azonban sajnos ott nem jellemző a wifi hozzáférés (pénzért sem nagyon). Ebből kifolyólag az internetkapcsolatát jelenleg az ékezet nélküli, Kindle billentyűzetén beírt e-mail üzenetek jelentik, ezért nem tud bejegyzést írni még egy darabig.

Ha van valamilyen fejlemény vele, akkor írok újra vagy ő jelentkezik majd, ha tud.

Ilyen volt megélni a második a második hónap utazást!

Azt hiszem, hogy egy hosszú út során a leghasznosabbak mindig azok a pillanatok, amikor leülsz, és próbálod megfogalmazni, mi jár a fejedben az elmúlt időszakoddal kapcsolatban - hogyan gondolsz vissza a pár nappal, héttel, hónappal korábbi eseményeket. Éppen emiatt nem  a szokásos "ekkor és ekkor ez és ez történt" jellegű bejegyzéseket tartom igazán fontosnak. Sokkal inkább az olyanokat, amik megírásához nem elég visszatekerni az idő szalagját, és lejátszani ugyanazt újra és újra...

Útban Kína felé: Sainshand, kreatív kisváros a sivatag közepén

Azt már Mongóliába érkezésem után két nappal eldöntöttem, hogy az országot nem hagyom el csak úgy egyik napról a másikra - a kilépésre szerettem volna 3-4 napot rászánni. Az indok egyszerű: a déli tartományokat teljes egészében a Góbi sivatag uralja, én pedig még sohasem jártam sivatagban és eszem ágában sem volt kihagyni a lehetőséget.

Csajozós/pasizós dumák mongol módra

Van két szösszenetem, amit még véletlenül sem szeretnék elfelejteni, úgyhogy úgy döntöttem, megírom őket a blogon:

Az első történet Asiával esett meg nagyjából másfél hónappal ezelőtt. A Magyar Vándoros filmnézésről Betty mongol ismerőse kísérte haza a koliba. Amikor elköszöntek, a mongol srác a következőket mondta:

" - You are beautiful, I am beautiful, let's start a beautiful life together!"

Szabadfordításban:

" - Te is szép vagy, én is szép vagyok, kezdjünk egy szép életet együtt!"

Először azt hittem, hogy ilyen nincs, aztán...
Két nappal ezelőtt velem is megtörtént. Doljmaa-tól köszöntem el Kínába menet és volt egy vendége - egy mongol leányzó. A bemutatkozás a következőképpen zajlott:


<Andy belép az ajtón>
 - Sen Beno!
 - Sen, Sen Beno, Andras!
<Andy odafordul a lányhoz, aki Doljmaa mellett áll>
 - Oh, Hi, my name is Andras!
 - Hi! Are you married?
<Andy köpni-nyelni nem tud>
 - Ehm... Nope.
 - How old are you?
 - 24
 - Oooo, nice! My name is XY!

:)

Ráadásként van egy harmadik sztorim: Hong Anh-t, a német leányzót állandóan betámadják a pasik azzal, hogy akar-e a feleségük lenni. Az általános válasz erre mindig ez a frappáns mondat:
"Hány tevéd van?". Ez mindig működik.:)

Dalai Eej - a Höszgöl-tó

Öt fős csapatunk két nappal ezelőtt sikeresen visszaért UB-ba a Höszgöl tótól. Sajnos a Murphy gondoskodott róla, hogy életjelet ne nagyon tudjak adni magamról, ugyanis a lépcsőházunkból idő közben eltűnt az internet, és Hang Anh-nal úgy beszéltük meg, hogy 1 napot pihenünk a városban, és utána irány a sivatag - így nem nagyon volt időm sem net után kutakodni, mert egy csomó teendő maradt a két napra. Emiatt elnézést kérek, azonban remélem, hogy a következő bejegyzés kárpótol titeket a +2 napnyi várakozásért. :)

Megkeressük a rénszarvasok népét!

Holnap - azaz csütörtökön - délután 5 órakor vidékre indulok - egészen északra, valahova ide:

View Khovsgol in a larger map

A lényeg a lényeg, hogy most 10 napig valószínűleg nem lesz bejegyzés, mert a civilizációtól távol leszek, 5 fős csapatunkkal ugyanis megpróbáljuk megtalálni a rénszarvasok népét, a tsaatan törzs tagjait. Ők ezt tudják:

No photoshop

Szóval legkorábban 14-én érkezhet felőlem új bejegyzés - legkésőbb 21-e környékén, már Kínából. :) Addig is vigyázzatok magatokra!

Ja igen, és valamit szeretnék valamit kipróbálni: Ha tetszett a bejegyzés, nyomj egy lájkot! :)

Kertet építeni szakadó hóesésben a sivatag kellős közepén...

... fantasztikus élmény!  :)

Nem mondhatnám, hogy unalmas az élet ideát... Az elmúlt két hétben annyi dolog történt velem, mint otthon körülbelül két hónap alatt - ami persze nem a hely sajátossága, simán lehetett volna otthon is aktívkodni

Útvonalváltozás: Tibet, Nepál ugrott. Malajzia, jövök! :)

Az van, hogy Kína pár héttel ezelőtt hozott egy új rendeletet, miszerint a Tibet Travel Permithez leadott igénylőlapon minden, a lapon szereplő nemzetiségből legalább 5 főnek kell szerepelnie. Értsd: Gyakorlatilag magyar állampolgár a továbbiakban nem léphet be Tibet területére úgy, hogy "majd Kínában keresek társakat", akkor sem, ha fizet. Csak utazási irodán keresztül, és csak nagycsoportosan.

Ezzel alapvetően nem lenne bajom, ha az útvonalam nem vezetett volna keresztül Tibeten: szárazföldön akartam átjutni Nepálba, onnan pedig Indiába.

A mai napot azzal töltöttem, hogy megpróbáltam alternatívákat találni. Akadt is pár:

•  repülés Kínából Kathmanduba: nem mókás, mert piszok drága, még Air Asiával is (ez a helyi WizzAir kb.)
• repülés Kínából Indiába: nem mókás, mert piszok drága, még Air Asiával is. Emellett Kínában 30 napom lenne vízumot intézni, és ha a magyarországi indiai nagykövetség valami miatt megcsúszna az engedéllyel, vagy valami miatt megcsúszna az igénylésem, esélyem nem lenne átjutni Indiába.
• Irány Kína. Kínából irány Pakisztán, az egyetlen olyan határon keresztül, ami engedélyezi a határon a vízumfelvétel/kiállítást. A probléma vele: Ez Nyugat-Kínában van, Pakisztánban nem tudok indiai vízumot kiállítani, mert csak átutazáshoz elegendő vízumot tudnék szerezni, ami 7 nap. Tehát Kínában kellene megoldanom a vízum kérdését, ami az előző ponthoz vezet vissza, megtoldva azzal a problémával, hogy a 30 napba még a Nyugat-Kínába való átjutásnak is bele kell férnie.
• Irány Kína. Kínából irány Myanmar. Myanmar baromi jó hely, kb. fél éve nyitott külföldiek számára, szóval valószínűleg egyike lennék az első magyaroknak, akik betették az utóbbi időben a lábukat az ország területére. Csakhogy... Myanmarba csakis csoportosan lehet bejutni, hacsak nem vagy kínai állampolgár. A lehetőség tehát így kilőve - pedig Myanmarból simán át lehetett volna jutni Indiába, onnan Nepálba, és teljes a győzelem.

Végül távolabbi, komplikáltabb (és olcsóbb) alternatívákat kezdtem keresni, és meg is találtam a tökéletes megoldást: Irány Kína, Kínából irány Malajzia, Malajziában eltöltök egy hónapot. Ez Nepál alternatívája lesz. Sajnálom Nepált, de piszok drága lenne eljutni oda ebben a helyzetben (értsd:100 ropi alsóhangon). Nepálból fogok egy repülőt Srí Lankára, onnan pedig irány India. Gyakorlatilag annyi történik, hogy az utazásom második felének irányát felcserélem. Az egész kanyart meg tudom tenni 50E forintból, a két repjegyet is beleértve. 

Ezzel spórolok is aránylag sok pénzt: 50E forint körül lett volna alsóhangon az engedély Tibetbe, és a nepáli vízum is további 40 dolcsi (10E forint). Ja, és Malajziába nem kell magyar állampolgárnak vízum. Srí Lanka sem vízumköteles. Összességében ugyanott vagyok anyagilag, mint eredetileg lettem volna, ami kimondottan megnyugtató, ahhoz képest, hogy a nap elején a kínai manőver miatt még -200E forintról indultam...

Szóval délelőtt elkészült a terv, majd délután 1 óra magasságában megvettem a repjegyemet Shenzen (SZX), Kína repteréről Kuala Lumpurba, július 17-i indulással. Összesen 30900 forintot fizettem a jegyért, beleértve egy két dolláros SIM kártyát, amivel az egész világon bárkit helyi tarifáért hívhatok, amíg Malajzia területén tartózkodom. :)

Aztán irány tovább Srí Lankára 20.000 forintért. Ez megint csak fantasztikus hely magyarként, ugyanis itt sem kell vízum. A szigetről pedig az eredeti útvonal visszafelé: Irány Dél-India, majd a nyugati parton irány Észak-India.

View Félúton járok in a larger map
 

Ha van ötletetek, hogy mit érdemes megnézni Malajziában, vagy Srí Lankán, vagy Indiában, nyugodtan jöhetnek az ötletek, mert ezt a részét az útnak még ki kell dolgozni - főleg a jelenlegi módosítások után. :)