Útvonalváltozás: Tibet, Nepál ugrott. Malajzia, jövök! :)

Az van, hogy Kína pár héttel ezelőtt hozott egy új rendeletet, miszerint a Tibet Travel Permithez leadott igénylőlapon minden, a lapon szereplő nemzetiségből legalább 5 főnek kell szerepelnie. Értsd: Gyakorlatilag magyar állampolgár a továbbiakban nem léphet be Tibet területére úgy, hogy "majd Kínában keresek társakat", akkor sem, ha fizet. Csak utazási irodán keresztül, és csak nagycsoportosan.

Ezzel alapvetően nem lenne bajom, ha az útvonalam nem vezetett volna keresztül Tibeten: szárazföldön akartam átjutni Nepálba, onnan pedig Indiába.

A mai napot azzal töltöttem, hogy megpróbáltam alternatívákat találni. Akadt is pár:

•  repülés Kínából Kathmanduba: nem mókás, mert piszok drága, még Air Asiával is (ez a helyi WizzAir kb.)
• repülés Kínából Indiába: nem mókás, mert piszok drága, még Air Asiával is. Emellett Kínában 30 napom lenne vízumot intézni, és ha a magyarországi indiai nagykövetség valami miatt megcsúszna az engedéllyel, vagy valami miatt megcsúszna az igénylésem, esélyem nem lenne átjutni Indiába.
• Irány Kína. Kínából irány Pakisztán, az egyetlen olyan határon keresztül, ami engedélyezi a határon a vízumfelvétel/kiállítást. A probléma vele: Ez Nyugat-Kínában van, Pakisztánban nem tudok indiai vízumot kiállítani, mert csak átutazáshoz elegendő vízumot tudnék szerezni, ami 7 nap. Tehát Kínában kellene megoldanom a vízum kérdését, ami az előző ponthoz vezet vissza, megtoldva azzal a problémával, hogy a 30 napba még a Nyugat-Kínába való átjutásnak is bele kell férnie.
• Irány Kína. Kínából irány Myanmar. Myanmar baromi jó hely, kb. fél éve nyitott külföldiek számára, szóval valószínűleg egyike lennék az első magyaroknak, akik betették az utóbbi időben a lábukat az ország területére. Csakhogy... Myanmarba csakis csoportosan lehet bejutni, hacsak nem vagy kínai állampolgár. A lehetőség tehát így kilőve - pedig Myanmarból simán át lehetett volna jutni Indiába, onnan Nepálba, és teljes a győzelem.

Végül távolabbi, komplikáltabb (és olcsóbb) alternatívákat kezdtem keresni, és meg is találtam a tökéletes megoldást: Irány Kína, Kínából irány Malajzia, Malajziában eltöltök egy hónapot. Ez Nepál alternatívája lesz. Sajnálom Nepált, de piszok drága lenne eljutni oda ebben a helyzetben (értsd:100 ropi alsóhangon). Nepálból fogok egy repülőt Srí Lankára, onnan pedig irány India. Gyakorlatilag annyi történik, hogy az utazásom második felének irányát felcserélem. Az egész kanyart meg tudom tenni 50E forintból, a két repjegyet is beleértve. 

Ezzel spórolok is aránylag sok pénzt: 50E forint körül lett volna alsóhangon az engedély Tibetbe, és a nepáli vízum is további 40 dolcsi (10E forint). Ja, és Malajziába nem kell magyar állampolgárnak vízum. Srí Lanka sem vízumköteles. Összességében ugyanott vagyok anyagilag, mint eredetileg lettem volna, ami kimondottan megnyugtató, ahhoz képest, hogy a nap elején a kínai manőver miatt még -200E forintról indultam...

Szóval délelőtt elkészült a terv, majd délután 1 óra magasságában megvettem a repjegyemet Shenzen (SZX), Kína repteréről Kuala Lumpurba, július 17-i indulással. Összesen 30900 forintot fizettem a jegyért, beleértve egy két dolláros SIM kártyát, amivel az egész világon bárkit helyi tarifáért hívhatok, amíg Malajzia területén tartózkodom. :)

Aztán irány tovább Srí Lankára 20.000 forintért. Ez megint csak fantasztikus hely magyarként, ugyanis itt sem kell vízum. A szigetről pedig az eredeti útvonal visszafelé: Irány Dél-India, majd a nyugati parton irány Észak-India.

View Félúton járok in a larger map
 

Ha van ötletetek, hogy mit érdemes megnézni Malajziában, vagy Srí Lankán, vagy Indiában, nyugodtan jöhetnek az ötletek, mert ezt a részét az útnak még ki kell dolgozni - főleg a jelenlegi módosítások után. :)