2012. július 29., vasárnap

Guilin és Yangshuo

Rendhagyó poszt következik - miután az elmúlt 3 napban hozzávetőlegesen 5 órát töltöttem azzal, hogy megpróbáljam felimátkozni bármilyen szerverre a Guilin közelében készült képeket és videókat, úgy határoztam, nem szenvedek vele tovább, mert teljesen lehetetlen a dolog. A megoldás menete a következő lesz: amint értelmes internet közelébe jutok, lesz egy külön poszt a Guilines videókkal és képpel/képekkel, addig pedig net nélkül megírom a posztot, és abban a ~30 másodperces sávban, amikor épp működik az internetem, szépen, lépésenként feltöltöm blogspotra. Nem könnyű, és piszok lassú meló, de így legalább lesz némi infó arról, hogy egyben vagyok és élek. :)



Szóval Kína utolsó nagyobb állomása számomra Guilin és Yangshuo voltak. Guilin egy kimondottan hangulatos város, ami turizmusra rendezkedett be. Amikor kilépsz a vasútállomásról, rögtön megszólítanak a taxisok és kisbuszosok, hogy UGYE MOST akarsz menni Yangshuora, vagy bármelyik szomszédos, látványos helyre? Aztán persze csalódottan elkullognak, amikor tudtukra adod (többnyire kézzel-lábbal, keresztbetett kézzel), hogy sajnos nem igazán. Az a helyzet ugyanis, hogy Guilin földrajzilag egy nagyon jó helyre került: a környezetében számos turisztikai érdekesség helyezkedik el, a hatalmas rizsföldektől kezdve a hegyeken át Yangshuoig minden. Tudsz túrázni, hegyet mászni, autentikus kínai falvakban bóklászni.

Az eredeti tervem valami olyasmi volt, hogy bérelek Guilinben egy biciklit, áttekerek Yangshuoba, ott fogok egy tutajt, és a Lí folyón visszahömpölygök Guilinbe. Így egyik reggel szedtem a cókmókomat, és nekivágtam a városnak Yangshuo irányába, hogy akkor én most biciklit fogok bérelni... Kb. két és fél óra séta után (még mindig a városban) odaértem a folyóhoz, és meglepve konstatáltam, hogy a folyó rossz irányba folyik. Pontosabban a folyó jó irányba folyik, csak ez a jó irány nem az az irány, amire nekem szükségem van... Itt kezdett először gyanús lenni a dolog, de azért folytattam utamat - sehol egy biciklibérlési lehetőség az úton további fél óra séta után... Végül megláttam egy hátizsákost, aki épp egy méretes térképpel szenvedett, és gondoltam, segítséget kérek tőle. Kiderült, hogy ő is Yangshuoba készül, de szeretné legyalogolni a 60 km-t (újabb gyanús dolog: 60 km tutajon?!). Egy hete indult a szomszédos provinciáról, esténként vagy város mellett, vagy az erdőben aludt, és még további egy hétig tervez sétálni. Igazából sohasem utazott, a vonatokat nem szereti, a repülő meg drága, úgyhogy úgy döntött, sétál. :) A srác nevére nem emlékszem sajnos, de tradícionális kínai gyógyászatot tanul az egyetemen. Kb. fél órát beszélgettünk, aztán megállapítottam, hogy ebből bizony buszozás lesz a részemről, és elindultam visszafelé a buszmegálló irányába. Meglepetésemre a srác mondta, hogy hát igazából már fáradt is, és baromira unja a sétát, úgyhogy eljön velem Yangshuoba busszal, aztán majd onnan sétál tovább, a buszon meg alszik egyet. Út közben a pályaudvar felé mesélt egy picit a sulijáról, megtudtam, hogy náluk egyetemi szinten oktatják az kínai orvoslást is, nem csak a nyugatit. Mesélt picit az akupunktúráról, meg a füstölők hatásairól. A pályaudvaron könnyű dolgom volt: volt velem egy helybeli, így senki nem is próbálkozott az átverésemmel, szereztünk buszt, és átmentünk Yangshuoba...

Nade, miért is érdekes ez a Yangshuo: A város a Lí folyó mentén fekszik, és a folyóparton hosszú-hosszú km-eken keresztül hatalmas karszthegységek végeláthatatlan sora (ha sikerül feltöltenem a videókat, akkor majd látni fogod, hogy eszméletlenül jól néz ki :D). A helyiek erre építettek egy jól működő turizmust: Yangshuo városából amolyan Siófok-féleséget csináltak, vagyis minden a turistákról szól. Bérelhetsz biciklit, amivel körbebiciklizheted a környéket, ehetsz mindenféle egzotikus dolgot (ld. pekingi bejegyzésben a skorpiós kép), esténként van disco, minden tele van hotelekkel, bérelhetsz tutajt.

Megérkezésünk után kicsit körbenéztünk a városban, majd kisétáltunk a kikötőhöz, ahol a srác mondta, hogy akkor ő most elindul őőőőő... Mondjuk arra <és mutatott egy irányt>. Elköszöntem, majd elhatároztam, hogy annak ellenére, hogy Guilinbe nem tudok lejutni tutajjal, azért tutajozok egyet, úgyhogy írtózatos küzdelem árán sikerült aránylag elfogadható árúra lealkudnom egy tutajt, ami kb. egy jó 6-7 km-t levitt a folyón... Hát, nem volt semmi - és gyanítom, hogy ha nem sütött volna hét ágra a nap, hanem ködös lett volna az idő, még sokkal hátborzongatóbb lett volna az élmény...

Mivel a hosztelben hagytam a cuccaimat, és már amúgy is kifizettem az éjszakára a szállást, úgy határoztam, este majd valamelyik kései busszal visszamegyek Guilinbe, úgyhogy a tutajozás után még egy jó két órát bóklásztam a városban: étterem-hosztel-biciklikölcsönző; európai árakon, tehát nem igazán nekem. :)

Este visszamentem Gulinbe, ahol még az utazás költségeit kiegyenlítendő, két napot töltöttem alacsony kiadások mellett - teljesen jól működött. :) A Changsha-i munkám még megvolt (igazából még most sem végeztem vele), úgyhogy nap közben azzal szöszöltem, esténként beültem a Do&Me-be, ami ilyen helyi McDonalds jellegű hely, és van netjük.

A város elhagyása is megér egy misét: Kínában úgy működik a vonatra való feljutás, hogy már eleve az állomásra is csak akkor juthatsz be, ha van előre megvásárolt vonatjegyed. Ez a gyakorlatban úgy néz ki, hogy a pénztárak az állomás mellett kapnak helyet, ott megveszed a jegyedet (jellemzően 1-2 nappal az utazás előtt, de járatfüggő, van, hogy érdemes 6-8 nappal előre jegyet venni, ha le akarsz ülni), majd a vonat indulása előtt átslattyogsz az állomásra, ahol sorbaállsz. Amikor sorrakerülsz, először megnézik a jegyedet, majd jön egy biztonsági ellenőrzés: A cuccaidat átszkennelik, neked pedig irány a szkenner kapu. Tapasztalat szerint hiába csipog be a kapu, ha külföldi vagy, nem foglalkoznak veled, csak bólintanak, hogy mehetsz. Ezután irány a megfelelő váró, ahonnan majd kiengednek a peronra, ha már megjött a vonat; addig kordon és zárt rács. :)

Na, itt picit másképp működött: Jegyellenőrzés, szken a cuccoknak, szken nekem, majd kéziszkenner nekem A pénztárcámnál és az övemnél becsipog, vegyem le őket. Leveszem - nem csipog, mehet. A váróm az emeleten volt, felsétálok, ott ismét kéziszkenner és ismét biztonsági őrök. Pénztárca ki, öv le, mehet. Mennék be a váróba, biztonsági őr elém, hogy adjam a jegyet, látni akarja. Megmutatom, lekezeli, kilyukasztja, harmadik kézi szkenner, mehet... Nem tudom, hogy kerestek-e valakit, vagy itt mindig ilyen-e a beléptetés, de mindenesetre hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem lepett meg picit sem a város vasútállomásának a biztonsági szolgálata. :D

2 megjegyzés:

  1. Fúúú az tényleg csudajó hely :) Mikor ott voltam, akkor jól megáztunk tutajozás közben meg utána, de sebaj, úgy is meleg volt :)

    VálaszTörlés
  2. Irtózatosan veszélyesnek nézhettél ki, hogy ennyiszer átnéztek :D

    VálaszTörlés