72 dolog, amit 5 hónap utazás alatt tanultam...

Amikor 2011. április 6-án elindultam, három fogadalmam volt az úttal kapcsolatban:

• Minden szálláshelyen, ahol megalszom, készítek egy fényképet az ágyról, amin aludtam.
• Minden nap leírok egy dolgot, ami az adott nap tanulsága volt számomra.
• Addig fogok utazni, amíg jól esik, de maximum 8 hónapig.

Az első fogadalmamat egészen pontosan a második napon buktam el, de olyan nagyon nem is bánom.:)

A második fogadalmamat nagyon sokáig tartottam, majdnem az első két hónap telt el, amikor először volt olyan estém, amikor nem tudtam újat írni anélkül, hogy erőltetett ne lenne a számomra.

Régóta tervezem már átírni ezeket a gondolatokat a blogra - most, két évvel később úgy érzem, hogy a tanulságok egy része teljesen természetessé vált számomra, egy részét pedig ismét fel kéne eleveníteni, hogy megértsem az akkori értelmüket.

Nos, tehát íme, az a pár dolog, amit Ukrajnától, Oroszországtól, Mongóliától, Kínától, Malajziától és Srí Lankától tanultam; talán másnak még hasznára válnak.
A gondolatokat időrendi sorrendben írom, ezért egy-egy témakör vissza-visszatér pár héttel/hónappal később. :)

1. Ne légy lusta! Senki sem oldja meg helyetted!
   Ha egyedül utazol, akkor a Te dolgod megoldani minden problémádat. Senki nem fogja elrakni helyetted a táskádba azt, ami már nem kell, és senki nem fog rendet tartani helyetted a táskában.
2. Ne pánikolj!
   Feltúrni az egész táskát egy fényképezőgépért böszmeség.
3. Figyelj az értékeidre!
   

   Ha valamit elhagyok, akkor az soha többet nem lesz az enyém újra az út során! Itt nem úgy megy, hogy „holnap veszek másikat!”

4. Mindig jegyezd meg a részleteket!
   

   Nevek, címek, útvonalak.

5. A kényelem feláldozható!
   

   Beülni egy kávézóba azért, mert ott nem 16, hanem 20 fok van, és Wi-Fizni szeretnél, pedig az utcán van Wi-Fi? És ráadásul még szarul is érzed magad, amiért csak egy kávét rendeltél?

6. Ha valami nem kell, annak a táskában a helye!
   

   Praktikus, mert segít nem elhagyni a dolgokat, praktikus, mert amikor továbbutazol, nem kell pakolászni

7. Soha ne indulj el teljesen teli táskával!
   Nem tudhatod, hogy út közben mire lesz még szükséged, mit kapsz, vagy mit veszel még.
8. Tudd, mikor tilos, mikor lehet, és mikor kell őszintének lenni!
   Vannak olyan témák - az életkörülményeidről, az országodról, a mindennapjaidról, amiről ha mesélsz, azzal lehet, hogy ártasz annak, akinek meséled. 
9. Reggel, amikor elindulsz, mindig legyen nálad víz!
   Olcsó, mert ingyen van, és időt spórol azzal, hogy nem kell boltot keresned.
10. Használd ki az idődet!
    

    Ezt Christiantől tanultam (Ukrajna, Kijev): Ha ott vagy valahol, ahova lehet, hogy soha nem mehetsz vissza, ne kuksolj otthon és ne ücsörögj a gép előtt, ha nem muszáj: menj, ismerd meg a környéket, az embereket – még akkor is, ha pillanatnyilag hulla fáradt vagy

11. Ne ragaszkodj semmihez csak önmagáért! Ha valaminek már biztosan nem veszed hasznát, hajítsd ki, vagy add oda valakinek, akinek még kellhet.
    

    Papírok, cetlik, blokkok, jegyek, útikalauzok, újságok, ilyesmik. Tipikusan a "szép emlék lesz" típusú dolgok. Minél később kezded el gyűjteni az ilyeneket, annál később lesz indokolatlanul nehéz a felszerelésed. :)

12. Kétszer is gondold meg, mielőtt gyalog indulsz útnak.
    

    Moszkvai séta Arteemhez 20 kilós hátizsákkal. "Moszkva biztos nem nagy." 8 órával később: "Inkább felszállok egy metróra."

13. Lásd az erdőt a fától!
    

    Ha keresel valamit, az nem jelenti azt, hogy semmi másra nem tudsz figyelni! :) Élvezd azt, ami körülötted van, akkor is, ha tartasz valahova!

14. Soha ne válts vasútállomás és reptér közelében pénzt!
    

    2.6 vs 3.6 UAH to RUB nem mindegy. 200 UAH esetén sem

15. Soha ne fizess WC-ért!
    Mindig találsz olyan helyet, ahol szívesen segítenek. :)
16. Ha olcsón akarsz enni, vegyél valami kekszfélét!
17. Ha pár napig nem használt üvegbe akarsz vizet tölteni, először mosd ki az üveget!
18. Mindig tudd, hogy a zsebeid biztonságosak-e bármilyen testhelyzetben!
    Nem vicces, ha kiesik a telefonod a zsebedből a Transszibériain.
19. A legfontosabb  mindig az a személy legyen, akivel beszélgetsz!
    Tervezgetni ráérsz akkor, amikor egyedül vagy. 
20. Ha valahonnan mész valahova, ahol már jártál, tudd fejből, mennyi idő lehet az utazás!
    ... így nem kell sietned a vonatra. :)
21. Ha olyan emberrel próbálsz kommunikálni, akivel nincs közös nyelved, de van interneted, a Google translate sokat tud segíteni!
    Ezt Sayanától tanultam (Transszibériai, Omszk és Ulan-Ude között).
22. Ha valahova megérkezel, amint tudod, töltsd fel a vízkészleteidet!
    

    … ugyanis később elmehet a víz. :) Sem inni, sem borotválkozni, sem fürdeni nem tudsz.

23. Ismerd a helyet, ahonnan jöttél!
    

    Legfőbb eseményeket, kapcsolatokat az érintett országokkal (esetemben főként Oroszország és Mongólia). Trianon, országhatárok, munkanélküliség értékét, ilyesmiket érdemes tudni, mert elő fog kerülni minden beszélgetés során.

24. Figyelj arra, hogy rendszeresen és sokat egyél!
    

    Sokat mozogsz, elfelejtesz enni – nem jó! A szervezeted megterhelés alatt van – amihez valószínűleg nincs is hozzászokva –, olyan környezetben, ami számára teljesen ismeretlen betegségekkel van tele. Legalább te ne szúrj ki vele! :)

25. Tudj pár érdekes mondatot otthonról!
    

    Két kupac kopasz kukac, meg két kupac kopasz kukac. :)

26. A taxistól mindig csak azt kérdezd meg, mennyiért visz el, azt soha ne mondd meg neki, hogy mennyid van. A pénznemet is előre tisztázd. :)

    Helló, 200 rubelem van, elviszel a buszállomásra?

27. Mielőtt belépsz egy országba, számold össze, hogy milyen valutából mennyi van nálad – ne a buszon/vonaton tedd ezt meg mindenki szeme láttára!
28. Mielőtt elindulsz megnézni valamit, aminek nyitvatartási ideje van, nézd meg, hogy aznap nyitva van-e (bazár/templom/nagykövetség)
    

    Kínai nagykövetség otthon, bazár Ulánbátorban. Mindkettő zárva volt. :)

29. Ha olyan helyre mész, ahol sok a tolvaj, kisokost, telefont, laptopot, ebook olvasót hagyd biztonságos helyen.
    

    Hagyd otthon, ami nem kell, vagy rakd bele az övtáskádba. A hátizsák nem win. :)

30. Ne ítélj el valamit csak azért, mert nem érted!
    

    Buddhista papok és csalódás a buddhizmusban Ulánbátor buddhista templomában.

31. Ha van lehetőséged alkudni, akkor ne hagyd ki!
    

    Csak azért ne hagyd ki az alkudást, mert mi van., ha nem jön össze! :) Ha nincs közös nyelv, a számológép a barátod. Ez a gondolat Mongóliában fogalmazódott meg bennem, de az ehhez kapcsolódó rekordom az volt, amikor Kínában egy szandál 120 jüanról indult, én az alkuval 30 jüanról, és végül 28-ért kaptam meg.

32. Ha parás helyen laksz, próbálj meg nem éjszaka hazaérni. Ha mégis így kell tenned, próbálj meg olyan helyen menni, ahol senki más nem mer.
    Ulánbátorban ilyen a forgalmi sávokat elválasztó középső járdasziget.
33. Ha tudod, hogy sok a zsebes az utcán, legyél felkészülve rá mindig, hogy bepróbálkozhatnak!
34. Az övtáskádon a cipzár mindig nézzen előre, hogy lásd, ha valaki piszkálja.
35. Ha beülsz egy kávézóba internetezni, ne foglalkozz vele, hogy rendelj folyamatosan, hogy ne dobjanak ki!
    

    Ha nem ragaszkodsz a helyhez (Amszterdam kávézó, Ulánbátor), akkor ne foglalkozz a kérdéssel!

36. Nagy nyitott tereknél a távolságok becsaphatnak!
    "Emese, az a hegy nincs messze!". De. :)
37. A tésztát rengeteg dologgal fel lehet dobni: tonhal, dió, hagyma, fokhagyma, tejföl és még tészta is!
38. Mielőtt találkozol valakivel, kétszer is nézd meg, hogy pontosan hol kéne találkoznotok!
    Így nem kerülitek el egymást.
39. Ha először vagy valamilyen étteremben, lehetőség szerint ne egyél össze mindenfélét.
    Magyar találkozón voltam Ulánbátorban egy indiai étteremben, ahol megtanultam, hogy a tejföl, a sör és a curry nem igaz barátok.
40. Csináld azt, amihez kedved van!
    

    Kint hideg → séta helyett programozás tanulása, meg olvasás, meg ilyesmi. MOST megteheted.

41. Mielőtt elindulsz otthonról, gondold át, hogy érdemes-e vinned a fényképezőgépet!
    Kávégépjavítás Ulánbátorban. De jó lett volna, ha le tudom fényképezni Hegének! :)
42. Tanulj meg legalább egy magyar vega és nem vega receptet, ha nem tudsz!
    A két étel lehet ugyanaz: lecsó. :) Biztos, hogy belebotlasz az út során egy-két nemzetközi főzőestbe.
43. Nemesi négy igazság: Mi a megoldandó kérdés? Milyen források vannak hozzá? Milyen módszerrel fogom megoldani? Kik foglalkoztak a problémával korábban?
    Ezt Ganbitól tanultam, és azóta is sokszor próbálom felidézni a négy igazságot. :)
44. Ha olyan környezetbe kerülsz, ahol sok az ismeretlen, próbálj meg minél több emberrel lepacsizni!
    Couchsurfing meeting Ulánbátor - nem tudhatod, ki tart abba az irányba, ahova te is mész.
45. Ha beszállsz egy taxiba, mindig reseteltesd az órát, ha van!
    Még jobb: Ne szállj be olyan taxiba, ahol nincs óra (ha megteheted). 
46. Ha olyan helyen vagy, ahol az időjárás nem megbízható, akkor ne hagyd, hogy a szép idő megtévesszen!
    Rövidgatyában elindulni, majd havazásban hazaérkezni nem az igazi.
47. Ha valahol huzamosabb ideig tartózkodsz, ne sajnáld a pénzt a SIM kártyára.
    Általában a prepaid kártyák nem drágák. Megkönnyíti az életedet.
48. Lehetőség szerint próbáld meg a legkevesebb kellemetlenséget okozni magadnak az út során – ne vállalj olyan felelősséget, amit később megbánhatsz!
    Lehet, hogy nem is lesz kedved jaktrágyából kerítést építeni a kolinak. De az is lehet, hogy életed egyik legboldogabb pillanatát köszönheted majd neki, ha végül mégis mész.
49. A kiadásaidat csak akkor vidd fel, ha ténylegesen kiadtad már a pénzt a kezeid közül.
50. A kérdezés nem kerül semmibe!
    Így lehet, hogy sikerül diákjeggyel dinoszauruszokat nézni a Természettörténeti Múzeumban, vagy valaki felolvassa neked Dzsingisz-kán szavait:
    "Hilszen ug'ndé hhurdeg hun hucstej bileg togoldr bájdeg." - Aki megtartja szavait, az erős jellem (azt hiszem, de felírtam még két cirill-angol fordítást, és nem tudom, hogy ez melyikhez tartozik. :S)
51. Ha utcai árustól veszel kaját, először kérdezd meg az árát!
52. Semmit ne végy természetesnek!
    Yeya döntése arról, hogy másnap hajnalban elindul a sivatagba.
53. Ha másokkal utazol, és ők szervezik az utat, van pár dolog, amit jó előre tisztázni!
    

    1. kajabeszer közös/egyéni? 2. mi az, amit tudsz szerezni, és ha  atöbbiek nem, nem akarsz fizetni érte. 3. Mikor és hol találkoztok? 4. Mikor értek vissza? 5. Út közben tudtok-e vásárolni?

54. Legyél tisztában az alapvető táplálkozási szabályokkal
    A szervezetednek másra van szüksége, mint otthon. Tipikusan többre. Különben ha 1 hónap alatt fogsz 12 kilót, szédülni fogsz pár hétig.
55. Utazás előtt pakolj be mindent a daypackbe!
    ... hogy ne kelljen kapkodnod.
56. Éjszakai buszra mindig legyen nálad hőszigetelő pulcsi!
    Arra az esetre, ha hideg lenne, és/vagy arra az esetre, ha ablak mellé ülnél - így használhatod párnának az ablakon.
57. Soha ne hagyj éjjelre semmit a sátoron kívül!
    Különben ellopják a kutyák az egyetlen bakancsodat.
58. Kutyát elijeszteni kővel a legegyszerűbb.
59. Mindig hagyj pár extra napot a tervben, mielőtt lejár a vízumod!
    Nem tudhatod, nem jön-e közbe valami vagy valaki - például nem görcsöl-e be a veséd az indulás előtti napon a sivatag kellős közepén.
60. Ha valaki megkérdezi tőled, hogy akarsz-e valamit rendelni, de túl drága a hely, kérdezd meg, feleztek-e valamit. :)
61. Ha alkudni készülsz valami olyanra, ami felpróbálós, először alkudj, és aztán próbáld fel!
    Jobbak az esélyeid, mert bizonytalanra alkudsz.
62. Ha hard seaten akarsz utazni, érdemes a jegyeidet szétdarabolni rövid távokra!
    Olcsóbb, és meg tudsz pihenni menet közben, ráadásul új helyeket ismersz meg.
63. Táskát soha ne rakj a taxi csomagtartójába!
    Ha összevesznél a taxissal, akkor nem tud megzsarolni a táskáddal.
64. Ha valahol teljesen el vagy veszve, keress egy másik idegent, hátha neki van ötlete!
65. Mindig van olcsóbb szállás!
66. Ne higgy el mindent, amit a helyiek állítanak – főleg, ha érdekük származik abból, hogy átvernek!
    Igenis létezik a Nagy Falhoz helyi buszjárat, nem kell túristaútra menni. :)
67. Légkondis vonatra húzz hosszúnadrágot!
    A trópusokon külön fontos, mert éjjel megjelennek a szúnyogok.
68. Jegyvásárlásnál a jegyed adatait kétszer is ellenőrizd!
    Így például megspórolhatsz 2x2 órányi sorbanállást Zhengzhouban.
69. A ruhákat nem lehet megszárítani magas páratartalmú helyen, ha nem tudod biztosítani a légmozgást és a közvetlen napfényt.
    Ha ez nem megoldás, akkor vedd fel a ruhát, majd a tested megszárítja.
70. Az ördög a részletekben rejlik!
    Ezt a Tiltott város tanította meg nekem: bármibe is kezdesz, akkor lesz tökéletes, ha a részletekre és a kontextusra is figyelsz!
71. Ha szállásra alkudsz, és az alku során mutatnak egy másik szobát, hogy azt odaadják annyiért, amennyit kértél, kezdj alkudni arra is!
72. Az utazás nem versenyzés.
    Nem arról szól, hogy ki költ kevesebbet, ki utazik messzebbre, ki utazik hosszabb ideig.

Nos, nagyjából ennyi. Biztos ki lehetne egészíteni, de az már csalás lenne, úgyhogy nem teszem, mert így ezek most mind az akkori, aznapi pillanatnyi érzéseim/helyzetértékelésem eredményei; talán vannak köztük olyanok, amik másnak még hasznára válnak. :)

Félúton járok mesélősdi

Nu, már jó ideje itthon vagyok, és eddig igyekeztem aránylag keveset mesélni az útról, azért, hogy ne kelljen mindenkinek mindent elmondani külön-külön, mert naaaaaaaagyon hosszú. :)

Úgyhogy tartva magamat az eredeti koncepcióhoz - ugyanakkor kicsit megkésve bár -, de végül lesz egy mesélős est jövő héten szerdán Budapesten, ahova mindenkit sok szeretettel várok. Igyekszem majd az utazás érdekességeit és körülményeit részletesen kivesézni, ha van kedved, gyere el bátran!

Ehhez nem kell mást tenned, mint jelentkezni az alábbi facebook eseményre:

Félúton járok mesedélután

A mesélős est részletei:

• Időpont: 2012. december 19., szerda; 18:00
• Helyszín: Budapest, Limit bár - Erzsébet krt. 19.
• Ki jöhet? Bárki, akinek van kedve. :)
• Hol tudok jelentkezni? Itt, katt!

Pár nap Colomboban

Érdekes dolog a motiváció: Idő közben hazaértem, és körülbelül 5-6 alkalommal láttam hozzá az első Sri Lankás posztnak... Most végigcsinálom. :D

Srí Lanka már a vízum - pontosabban ETA - igénylés során rendkívül szimpatikus volt: Az ETA kb. olyan, mint amikor az USÁ-ba lépsz be. Mindenki kap vízumot, csak fizetnie kell egy picit az államnak, ezzel támogatva a kormányt. Ez teljesen elektronikusan zajlott - még Perhentian Kecilen intéztem. Szépen kitöltöttem minden mezőt, majd fizettem, és kaptam az e-mailt, hogy 3-5 napon belül feldolgozzák az igénylésemet. Rá két másodpercre jött a másik e-mail, hogy az igénylésemet elfogadták, ezzel meg ezzel a belépőkóddal fogok tudni bemenni az országba... El sem lehetett ennyi idő alatt olvasni az igénylést... :)

Miután leszállt a gépem Srí Lankán, azt vettem észre, hogy sokkal kevésbé érzem magamat elveszettnek, mint a reptéren, Kuala Lumpurban. Csomagfelvét, belépés az országba. Itt érdekes dolog történt: Előttem vagy 50, díszesen felöltözött néni állt a sorban, majd amikor megláttak, mindenki átállt egy másikba. A határőr parancsa volt, így gyakorlatilag soron kívül odaslattyogtam a tiszthez, aki végignézett, elmosolyodott, elkérte az útlevelemet. Mondtam neki, hogy nem igazán tudom fejből a címemet, ezért nem töltöttem ki az Entry cardomon ezt a mezőt, de a meg tudja nézni az ETA igénylőm adatai között. "Hagyjuk, lényegtelen." - majd azzal a lendülettel kaptam is a pecsétet. ENNNYIII? Se egy "ez meg milyen útlevél?", se egy "ETA igénylés számát kérem"? Átbattyogtam a kapun, és beléptem az országba...

A vámellenőrzés is izgalmasan zajlott: Azt tudtam, hogy itt is van halálbüntetés, és továbbra sem tudtam, hogy az injekcióimból nem lesz-e para, úgyhogy rutinosan a vörös vámra mentem, ahol... nem volt senki. SENKI. Akkor irány a zöld vám... Ott sincs senki. Hát, jó... Fogtam a cókmókomat, és irány tovább a reptér előterébe, ahol vettem egy SIM kártyát nem egészen 800 forintért. Ennyi pénzért volt 200 mega 4G-m (amivel nyilván semmit nem értem a Defymmel), 500 darab SMS-em hálózaton belül, és ha jól emlékszem, talán 2 órányi hálón belüli ingyen hívásom. Ekkor éreztem másodszor, hogy utálom a Telekomot és a Vodafonet és a Telenort. :)

Felszálltam egy colombói buszra, ami bevitt a városközpontba, ahol felhívtam Asangát, a CS hostomat, aki kérte, hogy keressek egy tuk-tuk vezetőt, aki majd tovább visz hozzá... A tuk-tukról azt kell tudni, hogy ez egy indiai közlekedési jármű - egy háromkerekes, fedett motor gyakorlatilag -, ami arra van, hogy az amúgy is életveszélyes és kaotikus Srí lankai közlekedésben megháromszorozza a káoszt. :)

A videón nem jön át, de az első pár nap halálfélelmem volt, ha tuk-tukba kellett ülni. Az a helyzet ugyanis, hogy a a tuktuk kis helyen is elfér... Néha túlságosan is picin próbál elmenni, ahol európai embernek biztos nem jutna eszébe. Ez többnyire sikerül is egyébként, de nem mindig...

Asangáról azt kell tudni, hogy egy kutatóintézetnél dolgozik, és alapvetően emberi jogokkal foglalkozik. Este megmutatta az óceánt, közben mesélt picit az ország helyzetéről, és kaptam egy nagyon komoly leckét: elmeséltem neki, hogy szeretek világmegváltó dolgokkal foglalkozni,  olyanokkal, amik jobbá teszik a világot. Ezután elmesélte, hogy másfél éve próbál elindítani egy szervezetet, ami az országban árvaházakat húzna fel olyanok számára, akiknek a szülei meghaltak a polgárháborúban. Ekkor értettem meg, hogy a világmegváltást rossz oldalon akarom elkezdeni...

Hazafele megállítottunk egy kolompoló utcai árust, aki valami ízesített, eszméletlenül csípős kókuszreszeléket árult banánlevélbe csomagolva, és pont olyan kukoricadarát, amit Kínában lehetett venni az utcai árusoktól.

Este átjött Asanga barátja beszélgetni. Az van ugyanis, hogy Asanga meleg. Szerencsére kiderült, hogy x ideje együtt vannak, és mondták, hogy ne aggódjak, eszük ágában sincs rám mászni - pedig milyen baromi vicces lett volna az éjszaka kellős közepén egy ismeretlen trópusi országban külföldiként szálláshely után néznem szúnyogriasztó nélkül. :) Ja, igen. Merthogy Colombo erősen veszélyeztetett terület a dengi láz miatt az elmúlt pár évben. Egész jót beszélgettünk, csináltak vacsorát - currys csirkét ettünk currys rízzsel. 

Az elkövetkező pár napban összeszedtem, hogy merre szeretnék járni az országban, és megismertem Asanga pár ismerősét. Elmesélték, hogy a melegek helyzete az országban elég problémás, ugyanis halálbüntetés jár a melegek közötti kapcsolatért. Ezen dolgoznak most, van pár szervezet az országban, akiket próbálnak egyesíteni - egyelőre nem túl sok sikerrel.

Sajnos Colombóról nem készítettem képeket - igazából nem sajnos, mert volt látnivaló elég az országban, szóval a többi poszthoz lesz sok kép, ígérem. :)

Amikor végül - 3 nap alatt - összeállt az útiterv, elindultam...

... s vissza... :)

"Lehet, hogy egy nap majd arra ébredek, hogy ebből az útból kihoztam mindent, amit ki lehet hozni; akkor majd haza indulok." - Hong Anh

Nagyjából három hete tudom, hogy nem fogok belépni ezen az utazáson Indiába, csak lusta voltam megírni az ehhez tartozó cikket.

Szóval eredetileg úgy terveztem, hogy Sri Lanka után - ahol most vagyok - még eltöltök két és fél hónapot Indiában, és onnan fogok hazarepülni, valamikor november közepe felé.

A Perhentianen aránylag sok időm volt gondolkodni és meditálni, és két a harmadik hét végére nagyon-nagyon sok dolog ért össze bennem, ezeket megpróbálom összefoglalni - elsősorban magamnak, hogy ha 10 év múlva előveszem a blogot, akkor majd az akkori fejemmel össze tudjam vetni a mostani gondolataimat a jövőbeliekkel:

Tehát ezért nem megyek Indiába - idézet egy otthonra írt levélből:

• Elfáradtam. Igazából eljutottam olyan szintre, hogy India semmivel sem érdekel jobban, mint Srí Lanka, vagy Kína, vagy bármelyik másik ország. Az úton találkoztam sok olyan utazóval, aki azért utazik még mindig, mert valamikor X hónappal korábban meghozott egy döntést, és ahhoz tartani akarja magát, de igazából minden miatt csak fanyalognak, hogy ezvoltszar, az volt szar, ígyszar az út, úgy szar az út, de nem indulnak haza, mert akkor mit gondolnak majd otthon. Ezt nem szeretném. Azt hiszem, hogy ez is egy tanulási folyamat része: Először meg kell tanulnod meghozni egy döntést, megtapasztalni, hogy az mivel jár, megérteni a felelősséget, ami a döntés meghozatalával jár. A következő lépcsőfok, amit anno a Cili mondott: megtanulni foggal-körömmel küzdeni a döntésért, és fel nem adni, akárki akármit is mond. És azt hiszem, hogy van egy harmadik lépcsőfok is: Megváltoztatni vagy eldobni egy döntést, ha már nem jó, és újat állítani a helyébe, amiért aztán megint foggal-körömmel küzdhetsz.
  És én mostanra jutottam el olyan szintre azt hiszem, hogy olyan vagyok, mint azok az utazók, és nem úgy akarok Indiába menni, hogy "basszameg, két hónapot el kell töltenem itt." Az utóbbi időben sokat beszélgettem Naomival, aki egy angol lány, és most már több, mint 2 évet utazott; ő azt mondta, hogy ez olyan hiba, amibe az először utazók sokszor beleesnek, pedig ha hazamennének egy fél évre, vagy évre, akkor sokkal jobban élveznék.

• Alkothatnékom van. Kipróbáltam utazás közben az alkotást, és nekem nem igazán működik. :) Van egy közel egy éves projektem, amit valami miatt NAGYON meg akarok csinálni, és valami miatt NAGYON nem akarok vele novemberig várni, hogy elkezdjem. Nem tudom, hogy mi a pontos indokom rá, csak érzem, hogy ezt akarom, és azt látom, hogy itt nem megy, nem az igazi, mert én sem tudok hatékony lenni, és a másik 3 embert sem tudom innen motíválni. Ha viszont hazamegyek most, akkor van időm és pénzem novemberig - vagy amíg a pénzem kitart - csak ezzel foglalkozni, vagy csinálni mellette félállásban/szabadúszóként valamit.

• Ezt hagytam a legvégére, mert ez az, amit a legkevésbé tudok elmondani, vagy szavakkal leírni: Azt hiszem, hogy ez az utazás most ennyit tudott hozzám tenni. Mármint ennyit tudott formálni, ennyit tudott fejleszteni, ennyit tudtam belőle tanulni. Az egésznek meg az volt a lényege. :) Nincs mese, kell egy másik út, amivel folytathatom a tanulást. :) Azt már tudom, hogy a világ kicsi, naaagyon kicsi, úgyhogy nem lesz nehéz onnan folytatni, ahol abbahagytam. Azt már nem fogom érezni, hogy "feladtam", vagy "visszafordultam", mert úgy érzem, hogy "kész" van. :)

Azóta van egy negyedik érvem is, ami igazából a döntés meghozatalától teljesen független, mert csak pár napja tudatosult bennem, hogy hoppá:

• Malajziában visszadobták a vízumigényemet Indiába hivatalosan is, ami elméletileg nem baj, mert Sri Lankán még igényelhettem volna vízumot, ahol megadják pacsira. Viszont pár napja találkoztam itt egy csávóval, aki mondta, hogy "igen, megkapod pacsira, ha nincs korábbi elutasított igénylésed; ha külföldi vagy, és el voltál utasítva, akkor az ország, ahol indiai vízumot akarsz szerezni, nem Sri Lanka. Menj Thaiföldre!". Szerencse a köbön. :)

Szóval lényeg a lényeg, úgy fest, hogy valamikor szeptember közepe felé érkezem haza - pontos dátumot azért nem tudok mondani, mert a gépem Münchenben száll le, ahol még ismerősökkel találkozás-hazastopp, szóval pár nap még biztos, mire hazavergődök, de szeptember közepétől biztosan elérhető vagyok. :)

Ilyen volt megélni 30 nap Ramadánt...

Malajziával kapcsolatban van még egy dolog, amit meg kell említeni: az ország lakosságának java része - kb. 61%-a - muszlim. Ez ugyan normális esetben pont teljesen mindegy kellett volna, hogy legyen, azonban az érkezésem után 4 nappal - július 21-én - kezdetét vette a ramadán, aminek én is nekiálltam...

Egészen régóta foglalkoztat a kérdés, hogy vajon tényleg van-e bármiféle hatása a böjtölésnek? Majdnem minden vallás ismeri a böjt fogalmát, és mindegyik egyfajta testi-lelki megtisztulás eszközeként tekint a böjtölésre.

Mivel épp olyan országban voltam, ahol böjt hónapját tartották, úgy döntöttem, csatlakozom a hívőkhöz - nem vallási okból, hanem mert kíváncsi voltam. Ez lehetővé tette, hogy pár szabálytól eltekintsek, illetve pár szabályt másképpen alkalmazzak, mint a vallási okokból böjtölők.

Első körben nézzük a ramadán szabályait:

• napkeltétől napnyugtáig nincs evés
• napkeltétől napnyugtáig nincs ivás
• napnyugta után napkeltéig annyit eszel és iszol, amennyit csak szeretnél - és leginkább annyiszor, ahányszor csak szeretnél.

  Ez utóbbi pont miatt szokták az utóbbi időben kétségbe vonni a ramadán eredeti célját és értelmét, ugyanis a ramadán hónapja sok helyen átalakult amolyan éjszakai "nagy zabahónappá" - ami valahol kimondottan érthető.

Én ettől a sémától az alábbiakban tértem el:

• napi 1x eszem, este 7 órakor.
• egész nap iszom - a vesém miatt.

A helyiek szerint ezzel a szabályrendszerrel is megfelelek a hivatalos ramadánnak, mivel ha egészségügyi okokból muszáj innom nap közben, azt megengedi a ramadán. Azt pedig megint csak megengedi, hogy ne keljek fel hajnalban enni, ha nem akarok, ahogy azt is, hogy ne egyek egész éjszaka, ha nem akarok. :)

A tapasztalatokról:

Elvárások

• nagyon hamar nagyon éhes leszek
• pár nap után jobb lesz
• egy hét után sokkal fókuszáltabb leszek
• le fogok gyengülni nagyon
• kicsit jobban megismerem magamat

Az első hét

A legelső csalódás az első héten ért: gyakorlatilag a szervezetem anélkül állt át a napi 3 alkalmas étkezésről a napi 1 alkalmas étkezésre, hogy abból bármit is észleltem volna. Nem voltam éhesebb, nyűgösebb, agresszívabb, nem kívántam a kaját. Picit azt hiszem, hogy fáradékonyabb voltam, mivel délutánonként mindig kellett tartanom egy csendes pihenőt, de ez azért is lehet, mert ekkor érkeztem meg a Perhentianre, és nem voltam hozzá szokva a levegőhöz.

Először azt hittem, hogy annak az oka, hogy nem vagyok éhes, az all-you-can-eat menü a vacsoránál, de a helyi ismerősökkel kielemeztük, és egybehangzó véleményük szerint nyugodt lehetek benne, hogy hiába eszek meg 2 tányér salátát répával, attól nem fogok 24 órára jól lakni.

A második hét

A második hét kicsit parásan telt abból a szempontból, hogy az egész héten mondjuk kétszer, ha kellett WC-re menni, ami miatt picit aggódtam. Éhesnek továbbra sem voltam éhes, nem éreztem magamat sem fókuszáltabbnak, sem vidámabbnak, sem elégedettebbnek - igazából kezdtem kicsit csalódott lenni, mert azt reméltem, hogy lesz valami kézzel fogható hatása ennek az egész dolognak, de valójában abszolút semmit nem tapasztaltam - hacsak azt nem, hogy látszólag teljesen felesleges naponta 3x enni. :)

A harmadik hét

Azt hiszem, ez volt a vízválasztó. A harmadik hét vége. Abba akartam hagyni - nem azért, mert nehéz volt, vagy mert megerőltető lett volna. Egészen egyszerűen azért, mert semmi értelme sem volt, akkor meg minek... Aztán egyik nap kint ültem a parton az egyik nyugágyban, olvastam és közben zenét hallgattam, és hirtelen megváltozott a zene. Hirtelen hallottam csak a dobot. Aztán csak a cintányért. Aztán csak a gitárt. Aztán csak az éneket. Aztán az egészet együtt, ahogy eddig mindig. Namost, azt tudni kell rólam, hogy nekem sem ritmusérzékem, sem semmiféle zenei tehetségem nincsen, arra a kérdésre pedig, hogy "Andriska, milyen hangszerek vannak ebben a zenében?" az automatikus válasz a "gitár", mert az mindenben van. És ennyi. :) Azt nyilván nem tudom, hogy ez az új "képesség" kapcsolatban van-e a ramadánnal, vagy csak épp így jött ki, mindenesetre innentől kezdve nem volt kérdéses, hogy végigcsinálom a 4 hetet.

Két nappal később vettem észre azt is, hogy néha annyira elkalandoznak a gondolataim beszélgetés közben, hogy egyszerűen nem hallom meg a beszélgetés során, amit nekem címeznek. Ilyen volt korábban is

A negyedik hét

Hasonlatokban és Metaforákban gondolkodok. Ha valakinek valamit el akarok magyarázni, akkor pillanatok alatt összeáll a fejemben egy kép arról, hogy hogyan tudok a legérthetőbb lenni, és baromi hamar át tudom adni az információt. A másik ilyen dolog, amit észrevettem, hogy bármiből tudok ötletet csinálni tetszőleges mélységig - szédítő érzés. Az egyik délutánt azzal töltöttem, hogy sétáltam a parton, és minden egyes dologgal kapcsolatban, amit megláttam, kitaláltam egy játékötletet. Nagyon-nagyon elképesztő élmény volt! :)

Amit kaptam

• Azt hiszem, hogy megértettem, hogy az teljesen mindegy, hogy mit gondolok, vagy hogyan vélekedek valamiről, attól még az a valami olyan, amilyen. :) 
• Szintén megtanított rá, hogy nagyon sok dolog, amit megszokásból teszek, nem feltétlenül a testem, hanem az elmém érdekeit szolgálja - lásd vízipipázás, vagy kajálás "csak, mert jól esik!". 
• Azt hiszem, hogy ebben a hétköznapi tudatosság, itt-és-most dologban van valami.
• Szép lassan kezdem felfogni azt is talán, hogy teljesen más dolog valamit úgy tudni, hogy "olvastál róla", vagy "az egyetemen megtanították", és valamit úgy tudni, hogy megtapasztaltad és átélted. És ezt a dolgot tanulom már lassan jó 6 hónapja...

És igen, azt hiszem, hogy jövőre ismét meg fogom ismételni, mert kíváncsi vagyok, hogy olyan dolog-e ez is, hogy minden egyes alkalommal újabb-és-újabb dolgot tanít. :)

Perhentian: 3 hét a Paradicsomban

Azt hiszem, szeretek mindenféle előzetes tervek és elvárások nélkül új országba érkezni. Így volt ez Malajziával is: Megérkezésemkor fogalmam sem volt róla, hogy mivel fogom eltölteni azt 34 napot, ami a gépem indulásáig hátra volt. Volt ugyan egy homályos elképzelésem arról, hogy mit szeretnék, de őszintén szólva esélytelennek tűnt... Pedig bejött. :D

Kuala Lumpur csapó #1

Nagyjából 1 hónappal vagyok elmaradva az írással - azonban érdekes módon mindössze két helyszín leírása hiányzik. E két helyszín közül az egyik Kuala Lumpur, ahol malajziai tartózkodásom indult, és ahol végződött.

Yangshuo képek

Sikeresen visszaértem Kuala Lumpurba, és ismét van normális internetem, úgyhogy gyorsan feltöltöttem néhány elmaradt képet és videót Yangshuoról és Guilinről.

Van köztük pár egészen jó is, azt hiszem. :)

Ráhangolódásnak egészen jó. :)

Tutaj.

Azt hiszem, a legjobb yangshuós kép.

Ez meg a másik.

A kép jól szemlélteti, miért nehéz kínában fényképezni:
vagy nagy a szmog, és emiatt a háttered ködös lesz,
vagy nagy a páratartalom, és emiatt a háttered ködös lesz. :(

Végremegvagy! :) Két hétig tartott,
mire sikerült elkapnom egyet! :)

Emberek.

És végül sikerült ezt is feltöltenem (ami ezt illeti, ezt kb 2 hete töltöttem fel, mindössze 17 órába telt. :D)

Egy nap Shenzhenben

Shenzen városában egyetlen napot töltöttem, CouchSurfinggel. Igazából azt kell mondanom, talán az egyik legjobb CouchSurfing hosztom volt itt az eddigi utam során. :)

A vonatom valamikor délelőtt 10 és 11 között ért be, a hosztom este fél6-ig dolgozott, úgyhogy volt nagyjából 7 órám a városban. Ebből az első kettőben olcsó kajára vadásztam, ami nem volt egyszerű: Shenzhen nemzetközi repülőtérrel rendelkezik, és közvetlenül a szomszédságában foglal helyet Hong Kong, így gyakorlatilag mindenki, aki Hong Kongból Kínába szeretne lépni, keresztülhalad rajta (vagyis a legtöbben, így pontosabb). Ennek megfelelően az árai jóval magasabbak, mint általában a kínai városokban.

A város kimondottan modernnek és európainak mondható: mindenütt hatalmas irodaházak, kínai stílusú bevásárlóközpontok. Ez utóbbiak abban térnek el a mi megszokott bevásárlóközpontjainktól, hogy rendszerint hihetetlenül zsúfoltak áruval, és az Adidostól a Nikán keresztül a Sumsangon át az iPone-ig minden megtalálható bennük. Viszont cserébe lehet alkudni. :)

Végül legnagyobb meglepetésemre találtam egy pékséget, ahol sikerült bevásárolnom magamnak pár helyi péksüteményt és egy jó nagy bóucot. Eddigre délután kettő felé járt az idő, úgyhogy úgy határoztam, hogy átmegyek a találkozási pontunkhoz, és olvasni fogok. Nem döntöttem rosszul, egy jó másfél órát utaztam a metrón, mire sikerült átvergődnöm a városon, úgyhogy végül valami 1 órát kellett csak várnom.

Végül megérkezett Ou, a hosztom, egy kollégája, és annak barátnője társaságában. Eredetileg azt tervezte, hogy beülünk valahova vacsorázni, de a parkolóban összefutott a kollégával (akinek sajnos nem emlékszem a nevére), aki rögtön mondta, hogy szívesen csatlakozna hozzánk a barátnőjével. Ouról azt kell tudni, hogy informatikusként dolgozik, és szeret idegen országokról szóló sztorikat hallgatni, ezért is hosztol külföldieket. Ami számomra egészen meglepő elszántságot mutatott a részéről, hogy a srác előző nap költözött az új albérletébe, és ennek ellenére írt nekem CouchSurfingen, hogy szívesen ad szállást, ha kell. :)

A csapat első körben Subwaybe akart menni, amiről szerencsére végül letettek, és végül beültünk egy kínai étterembe. Hát, egészen más élmény úgy kaját választani az étlapról, hogy van, aki elmondja, hogy mit fogok enni. :) Ou az elején kikötött két dolgot: Mivel ez az utolsó napom Kínában, szeretné megmutatni az összes olyan kaját, amit még nem ettem, de illik nem elhagyni az országot a kipróbálásuk nélkül, másrészt pedig ő fizet. :) Ennek eredményeképpen az asztal roskadásig megtelt mindenféle levesekkel, csirkékkel, kacsákkal, tésztafélékkel, zöldségekkel...

Írtó jót beszélgettünk Kínáról, utazásról, informatikáról, fényképezésről, emberekről - kimondottan élveztem - főként azt hiszem azért, mert addigra lassan 3 hete nem volt alkalmam senkivel sem beszélgetni.

Olyan este 10 körül befutott Super Tom is, akit szintén Ou hosztolt, és akkorra ért be a vonatja Hong Kongból. Super Tom éppen Ausztráliából igyekszik hazafelé Chilébe. Ausztráliában edényeket mosogatott laza 25 dolláros órabérért pár hónapon keresztül, és bár közvetlenül haza akart repülni, inkább úgy döntött, bejárja Eurázsiát a haza vezető úton, és majd valahonnan Spanyolországból vagy Portugáliából hazarepül.

Valamikor éjfél környékén dobtak ki minket az étteremből, ezután hazakeveredtünk, és valami hajnali 3-ig beszélgettünk. 

Másnap reggel ébredés után fogtam magamat, kicaplattam a reptérre, és... kétségbe estem: Egyrészt picit késésben voltam (nem kimondottan vészesen), másrészt viszont az AirAsia sem a Terminal A-hoz, sem a Terminal B-hez nem tartozott, ráadásul hiába kérdezgettem az embereket, senkinek nem volt elképzelése sem róla, hogy Shenzhenben vajon honnan indulnak az AirAsia gépek (beleértve a reptéri személyzetet). Nagyjából 10 percnyi kérdezősködés után végre találtam valakit, aki közölte, hogy hát nem innen, át kell mennem a nemzetközi terminálra, ami új, ezért nincs még kiírva sehova, hogy létezik (WTF?!)....

Szóval átcaplattam, leadtam a csomagomat, elhagytam az országot, beszálltam a gépbe, és elndultam Malajzia felé...

Türüpc. :)

És én még azt hittem, hogy teljesen esélytelen
lesz CS hosztot találni Kínában. :)

Guilin és Yangshuo

Rendhagyó poszt következik - miután az elmúlt 3 napban hozzávetőlegesen 5 órát töltöttem azzal, hogy megpróbáljam felimátkozni bármilyen szerverre a Guilin közelében készült képeket és videókat, úgy határoztam, nem szenvedek vele tovább, mert teljesen lehetetlen a dolog. A megoldás menete a következő lesz: amint értelmes internet közelébe jutok, lesz egy külön poszt a Guilines videókkal és képpel/képekkel, addig pedig net nélkül megírom a posztot, és abban a ~30 másodperces sávban, amikor épp működik az internetem, szépen, lépésenként feltöltöm blogspotra. Nem könnyű, és piszok lassú meló, de így legalább lesz némi infó arról, hogy egyben vagyok és élek. :)

Changsha: Repülő valami

Zhangjiajie után pár napot eltöltöttem Changshában. Eredetileg át akartam menni Fenghuangba, a Főnixvárosba, ami egy középkori kínai hangulatú hely, viszont végül úgy döntöttem, hogy az utóbbi időben sok volt a 6-8 órás utakból, és amúgy is túlléptem a keretemet, úgyhogy kicsit nem árt visszafogni a költekezést.

Így aztán Changshában kerestem magamnak egy hostelt, ahol némi routerbizgetés után tudtam csiholni internetet magamnak, és kerestem magamnak valami rövid melót. Igazából a Changsai 4-5 napom a munkáról szólt, és jól esett picit valami hasznosat csinálni. A városban nem is igazán jártam bent, mert napközben valami írtózatos meleg volt, este meg már szúnyogok...

Az utolsó estémen, amikor a vasúti pályaudvarra igyekeztem, találtam egy ilyet a levegőben - elképzelésem sincs, hogy mi lehet ez. Kb fél órán keresztül néztem, a körülöttem állókkal egyetemben:

 Tippet szívesen fogadok.

A következőt tudta a cucc:

• nuku hang
• néha villogott, színváltósan. Visszavillogtam neki a zseblámpámmal, de igazából nem úgy tűnt, mintha "látna"
• egyhelyben meg tudott állni percekre
• néha olyan volt, mintha le akarna zuhanni, de aztán "meggondolta magát", és mint egy rugó, lelassult, majd megállt.
• Az oldalára tud fordulni, akkor háromszög alakja van.
• Nagyon szépen változtatja a sebességét, kimondottan látványos.

 Amit a videóról tudni kell:

• én készítettem, nem netről ollózott
• nem manipuláltam bele semmit digitálisan, ez az eredeti felvétel (pontosabban nagyon ajánlom a youtubenak, hogy ne módosítson semmit, hogy "javítsa" a képminőséget. Ha belenyúltak, feltöltöm a Portálra az eredetit)
• Felvétel dátuma: 2012. 07. 10. 19:54 (neten nem találtam semmit erről)
• Helyszín: Changsha, Kína

Kb 20 percet gúgliztam, és nem sikerült kiderítenem, hogy pontosan mi ez. Először játékhelikopterre tippeltem, de annak szerintem ilyen távolságból is illene hallani a hangját, és nem láttam még olyat, ami ilyen finom mozdulatokra képes lenne.

Szóval ha valakinek van valami tippje, szívesen fogadom :D

Moziban is lehet tanulni... :)

Sorry, hogy megszakítom az időrendet, de ezt muszáj leírnom, nehogy elfelejtsem. :D

A szituáció a következő: Ülünk a moziban a CS hoszttal meg a pasijával, Dark Knight Rises premier (itt tegnap volt). A nézőtér természetesen tele, csak az első sorban van helyünk nekünk is, legalább teljesen középen. Jobbra mellettem helyi csávó, mellette csaj.

Elkezdődnek a reklámok, majd megjelenik egy csávó egy CSÉSZE teával, és azt mondja a mellettem ülő srácnak halál nyugodtan:

 - Helló! Ne haragudj a zavarásért, de az a helyzet, hogy a melletted ülő lánnyal lenne most éppen randim, viszont már nem kaptunk egymás mellé helyet, ezért azt beszéltük meg, hogy majd megkérjük a mellette ülőt, hogy adja át a helyét.<szürcsöl a teából>

 - Ó, értem. És hova szól a másik jegy?

 - Oda. <1. sor bal oldal legszéle>

 - Hát, az egy picit rosszabb hely...

 - Igen tudom, de fizetek neked 5 riggitet (~350 forint) pluszban, ha megengeded, hogy befejezzük a randit.

 - Á, hagyd csak, add a jegyet; Tessék, itt az enyém.

<mellettem ülő el, csávó leül>

Fél pillanat múlva hallom a csajtól, nevetve:

 - Ne haragudj, de te mégis ki a fene vagy?

 - Ja, hát csak szar helyre kaptam jegyet, meg igazából meg is tetszettél.

 <fetrengünk a röhögéstől mindannyian, akik hallottuk/láttuk a sztorit, fél perc múlva már tudok beszélni, kérdezem:>

 - De honnan tudtad, hogy nincsenek együtt?

 - Ja, hát az egyszerű, azt láttam rajtuk elsőre, hogy nem illenek össze. De a lány meg én összeillünk.

<szürcsöl a teából>

A film felénél már egymás kezét fogták. :)

Ilyen volt megélni a 3. hónapot

Röviden és tömören: Az eddigi legváltozatosabb hónapom, minden tekintetben. :)
Lássuk csak, mi minden tartozik bele a Június 6-Július 6-i időszakba: Khovsgol, Shainsand, Peking, Zhengzhou, Zhangjiajie. Ha ezen időszak más dimenzióit nézzük, akkor volt csoportos kirándulós időszak (Khovsgol), volt mással utazós időszak (Hong Anh Shainsand, Peking), és volt egyedüllét is bőven. Ugyanígy a hangulatomban is előfordult az "úristenittlehetektől" a "nagyon mennék már hazáig" az égegyadta világon minden.

Pandorán jártam - Zhangjiajie

Mikor azt próbáltam kitalálni, hogy milyen útvonalon jussak el Shenzhenbe, ahonnan majd a repülőm indul Malajziába július 17-én, Guczóéktól kaptam egy linket 40 látnivalóról Kínában, ami nem a Nagy Fal, nem az agyaghadsereg és nem a Nyári palota. Így jutottam el végül az Avatar című film Pandorájára, Zhangjiajie-re. :)

Peking és környéke

A kínai főváros hatalmas meglepetés volt számomra - nem tudom, hogy mire számítottam egészen pontosan, de nem erre... Egyszerűen imádtam!

Irány Kína, irány Peking!

Nem kimondottan rövid szösszenet arról, hogy Kínába bejutni egyszerűbb, mint kijutni Mongóliából. :) A bejegyzést jópár nappal ezelőtt írtam, csak eddig nem volt netem. :)

Gépház üzen :)

Kedves olvasók!

Andy azt üzeni, hogy minden rendben van vele, de jelenleg Kínában van, azonban sajnos ott nem jellemző a wifi hozzáférés (pénzért sem nagyon). Ebből kifolyólag az internetkapcsolatát jelenleg az ékezet nélküli, Kindle billentyűzetén beírt e-mail üzenetek jelentik, ezért nem tud bejegyzést írni még egy darabig.

Ha van valamilyen fejlemény vele, akkor írok újra vagy ő jelentkezik majd, ha tud.

Ilyen volt megélni a második a második hónap utazást!

Azt hiszem, hogy egy hosszú út során a leghasznosabbak mindig azok a pillanatok, amikor leülsz, és próbálod megfogalmazni, mi jár a fejedben az elmúlt időszakoddal kapcsolatban - hogyan gondolsz vissza a pár nappal, héttel, hónappal korábbi eseményeket. Éppen emiatt nem  a szokásos "ekkor és ekkor ez és ez történt" jellegű bejegyzéseket tartom igazán fontosnak. Sokkal inkább az olyanokat, amik megírásához nem elég visszatekerni az idő szalagját, és lejátszani ugyanazt újra és újra...

Útban Kína felé: Sainshand, kreatív kisváros a sivatag közepén

Azt már Mongóliába érkezésem után két nappal eldöntöttem, hogy az országot nem hagyom el csak úgy egyik napról a másikra - a kilépésre szerettem volna 3-4 napot rászánni. Az indok egyszerű: a déli tartományokat teljes egészében a Góbi sivatag uralja, én pedig még sohasem jártam sivatagban és eszem ágában sem volt kihagyni a lehetőséget.

Csajozós/pasizós dumák mongol módra

Van két szösszenetem, amit még véletlenül sem szeretnék elfelejteni, úgyhogy úgy döntöttem, megírom őket a blogon:

Az első történet Asiával esett meg nagyjából másfél hónappal ezelőtt. A Magyar Vándoros filmnézésről Betty mongol ismerőse kísérte haza a koliba. Amikor elköszöntek, a mongol srác a következőket mondta:

" - You are beautiful, I am beautiful, let's start a beautiful life together!"

Szabadfordításban:

" - Te is szép vagy, én is szép vagyok, kezdjünk egy szép életet együtt!"

Először azt hittem, hogy ilyen nincs, aztán...
Két nappal ezelőtt velem is megtörtént. Doljmaa-tól köszöntem el Kínába menet és volt egy vendége - egy mongol leányzó. A bemutatkozás a következőképpen zajlott:


<Andy belép az ajtón>
 - Sen Beno!
 - Sen, Sen Beno, Andras!
<Andy odafordul a lányhoz, aki Doljmaa mellett áll>
 - Oh, Hi, my name is Andras!
 - Hi! Are you married?
<Andy köpni-nyelni nem tud>
 - Ehm... Nope.
 - How old are you?
 - 24
 - Oooo, nice! My name is XY!

:)

Ráadásként van egy harmadik sztorim: Hong Anh-t, a német leányzót állandóan betámadják a pasik azzal, hogy akar-e a feleségük lenni. Az általános válasz erre mindig ez a frappáns mondat:
"Hány tevéd van?". Ez mindig működik.:)